Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

214 333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. hogy megélhessen, és igénybe véve minden rendelkezésre álló segédeszközt, birtokának produkczióját nagy mérvben szaporítja. Szaporítottuk pedig a felvidéken valamennyien, és növelték a produkcziót az Alföldön is. De az ekként produkált nagyobb mennyiség nem nyújtja azt a hasznot, melyet az előbbi években a kisebb mennyiség nyújtott, mert részben a termelés megdrágulása, részben az árak visszaesése egészen paralizálja azt a különbözetet, melyet a prodnkczióban észlelhetünk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezekből kiindulva, t. ház, helytelennek tartom azt a hivatkozást, melyet a t. földmívelésügyi miniszter úr a mi aggodalmaink megnyugtatása végett a földbirtok értékének és a kivitel gyarapodására felhozott. Helytelennek tartom pedig azért, mert elismerem a földbirtok értékének gyarapodását, de nem ismerem el ebből folyólag a földbirtok jövedelmének fokozódását. Már pedig a birtok valódi értékének megállapításánál talán csak a hozadék jön mindig első sorban tekintetbe. (Helyeslés a bal- én tsélső baloldalon.) És ezen felfogásban gyengeségét is látom az igen t. földmívelésíigyi miniszter úrnak minisztertársával szemben. Mert az a miniszter, a ki első sorban kimondja, hogy : »én pedig ma Magyarországon az ipar fejlesztését tartom elsőrendű szükségnek, nekünk iparunk nincsen, nekünk ipart kell teremtenünk, nekünk meg kell adni a szükséges eszközöket«, azzal szemben áll az a mi niszter, a kiről mondatik, hogy: »te pedig állsz egy ág élén, mely floreál, a mely virágzik és boldog, melyben nem kell tenni semmit«, legfeljebb azon kis dolgokat, melyeket az előadó úr ajánl nekünk .. . Boros Béni előadó: Kicsi dolgok?! Bujanovics Sándor I Igenis, a nagy dolgokhoz képest kicsi dolgok. (Nagy zaj. Élénk helyeslés bal felől.) Bocsánatot kérek, ezen közbe szólásra bátorkodom megjegyezni, hogy sem a viczinális vasutakat, sem a tenyészállatokat, sem a szőlőnek a homoktalajokra való betelepítését magukban véve csekélységeknek nem tekintem, de igenis, az ország kereskedelmi és gazdasági politikájában, mely a kifelé való kereskedelmi viszonyokat illeti, ezeket a kérdéseket másodrendÍK-knek tekintem. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) És ezeket elintézhetjük román, orosz és német vámszerződések nélkül. De ha meg is lesznek mindezek, a mennyiben a kérdéses szerződések érdekeink ellenére köttetnek, a kárt nem paralizálják. (Élénk helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) A gyengeséget abban látom, t. képviselőház, hogy épen a t. földmívelésügyi miniszter úr áll azon az alapon, hogy neki az ő reszortjában csak ily dolgokkal kell foglalkoznia, mert hiszen ott az állapot jó, halad és virágzik. Csak ezeket kívántam általánosságban megjegyezni. Azonban már csak az illem is azt parancsolja nekem, hogy előttem szólott t képviselőtársam, Láng Lajosnak beszédjére néhány megjegyzést tegyek. T. képviselőtársam megvédve látja Magyarország érdekeit abban, hogy előbb megkötöttük a szerződést Németországgal, s csak azután kötöttük meg Romániával. Ha ezt így méltóztatnak felállítani, akkor csak azt mondom, miért nem kötötte hát meg a magyar kormány a szerződést Németországgal 10—12 évvel ezelőtt? Mert akkor kellett volna megkötnie, ha ez csak tőle függött volna. Hiszen megkötötte a szerződést. De mikor kötötte meg? Akkor, a mikor ez reá nézve lehetségessé vált. Tehát nem önelhatározásának folyománya, hanem önel határozásán kivííleső nagyobb fontosságú viszonyok következménye ez a szerződés. (Úgy van! a baloldalon.) De ha hivatkozik a t. képviselő űr ebben a tekintetben a Németországgal való analógiára, és azt mondja, hogy mi csak azt nyújtjuk itt keleti szomszédainknak, a mit kapunk nyugati szomszédainktól, erre én azt mondom: méltóztassék tehát elfogadni az országos gazdasági egyesület által proponált tételeket, (Úgy van! Tetszés a baloldalon.) a melyek azt mondják, hogy a gabonára és nyersterményekre Romániával szemben is ugyanazok a vámtételek alkalmaztassanak, a melyek alkalmaztatnak Németországgal izemben. (Úgy van! a baloldalon.) Még csak egyet vagyok bátor felhozni a t. képviselő úr okoskodásából. T. képviselőtársam a 12 havi felmondást is igen nagy előnynek tűnteti fel. Ez igenis nagy előny volna, ha mi ezt önelhatározásunkból tehetnők. De nagyon jól tudjuk, hogy kereskedelmi és vámszövetségi viszonyunkban ehhez a felmondáshoz a mi lajthántúlí szomszédainknak hozzájárulása is szükséges, és hogy vájjon képesek leszünk-e ezt a hozzájárulást akkor kinyerni, a mikor nekünk az szükségesnek fog mutatkozni, azt nem tudom. Félek attól, hogy inkább akkor fogják a mi lajthántúli szomszédaink ezt a felmondást kívánni, a mikor ennek a szerződésnek fentartását a mi érdekeink kívánják. (Úgy van! a baloldalon.) Azt mondja a t. képviselőtársam, a ki a magyar malmokról beszél és ugyanabba a tónusba fújt bele, hogy mindaz, a ki a mezőgazdaság érdekeit védi, ellensége az iparnak, és óva int bennünket a gyűlölködéstől. Kérem, hiszen ninesen szükség sem gyűlölködésre, sem irigységre. Mert a magyar gazdák örülnek minden iparvállalat prosperálásán,