Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

333. országos ülés 18M. április 26-án, csütörtökön. 211 hogy a malmok káros befolyását az árképződésre állítani nem khet, de én tovább megyek. (Zaj. Halljuk! Ralijuk!) Csak egy perezre kérem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nézzük meg elfogulatlanul, hogyan képződnek az árak ? Nem állítom, hogy a malmok lelkesedésből veszik drágán a magyar gabonát, de azt hiszem, hogy tisztán önérdekeiket követve, keresik azt, hogy minél olcsóbban jutha ss?mak magyar gabonához, és azt hiszem, hogy a ki valaha valamit vett az életben, teljesen méltányosnak fogja találni, hogy mindenki, a ki vásárol, azt a piaezot keresi fel, a hol legjutányosabban vásárolhat. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) Nem vonom kétségbe, hogy a malmok spekulálnak. Jól teszik. Joguk van hozzá. Mert mit tesz spekulálni ? Annyit tesz, mint előrelátni az esélyeket és ha nem lenne spekuJáczió, nem képződnének állandó árak, a mi pedig a termelésnek legfőbb bizto sítéka. És az nem is baj, hogy a malmok spekulálnak; a baj az, hogy olyan emberek spekulálnak, a kik nem értenek hozzá és a kik így örvénybe kerülve, vádolják azokat a kik helyes üzleti érzékkel bírnak. (Igaz! Úgy van! a jobbóldalon.) Es hogy ne tisztán a malmok érdeke érvényesülhessen e tekintetben, annak megvan a maga természetes ellenszere abban, hogy a mai moknak nem csak az az érdekük hogy olcsón vásároljanak, hanem az is, hogy tényleg meg; is vehessék azt a búzát, mert ha nem veszik meg, ha elszalasztják a kedvező alkalmat, az az ő káruk, A ki a malmokat meggyengíteni akarná, a helyett, hogy megerősítené, nem fogja emelni a gabona árát, hanem ellenkezőleg csökkenteni fogja. (Igás! Úgy van! a jobboldalon,) Havalaki a magyar búza árát emelni akarja, annak nem az a módja, hogy csökkentse és lenyomja a vásárlók erejét és a vásárlás mennyiségét, hanem ellenkezőleg erősítenie, támogatnia kell azon erőket, melyek a magyar búzát vásárolják. Helyeslés a jobboldalon.) És, t. ház, a ki a mi viszonyainkkal foglalkozik, az valóban elszomorodik azon, hogy ez az ország, a mely geográfiai helyzeténél fogva nyerstermelésre van utalva, a helyett, hogy gabonapiaczait fejlesztette volna, a 70 es évek óta folytonos dekadencziában van a gabonatermelés terén. Külföldön, illetőleg magában Bécsben hasonló viszonyok között az átmeneti gabnakereskedés sokkal nagyobb, mint Budapesten, nem is beszélve Németországról, a hol például Königsbergben, Stettinben, Danzigban és Mannheimban óriási mennyiségű búza vásárolta! ik. Csakhogy ott a búzakereskedelem tekintetében ugyanazon kedvezmények állanak fenn, mint a milyenek nálunk a malmoknak az őrlésre vásárolt búzára nézve adatnak. Ott nem félnek ettől, hanem belátják, hogy ez a termelőnek is érdeke, mert minél erősebb és nagyobb piacz fejlődik valahol, annál inkább felkeresik azt a piaezot, a hol a búzát legkedvezőb ben lehet értékesíteni, és mindig legnagyobb előnyt húz az a termelő, a ki ahhoz a piaezImz legközelebb áll. Es ha végig nézek azon indokokon, a melyek következtében nálunk a gabonakereskedelem nem fejlődött, azt találom, hogy ezen indokok között nem a legutolsó az, hogy a mi gazdaközönségünk egy részénél igen könnyen hitelre talál minden ellenszenves felfogás, a melyet a gazdaság más ágai iránt táplálnak. Ez az a bizalmatlanság, a melyet oly könynyen látunk felgerjedni a kereskedővel és iparossal szemben, a mint annak tanúi voltunk az utóbbi napokban is. Hát én azt hiszem, t. ház

s hogy nem szolgál sem a magyar gazdának, sem az ország érdekeinek az, a ki az ország gazdasági tényezői között az érdekellentétet keresi, és a ki azok között a gyűlölködés magvát hinti szét Azt hiszem, a gazdaság különböző tényezői között, ha valahol, űgy nálunk az összetartozandóság érzetét kell fe gerjeszteni, mert csak ha ez az érzés általános lesz, tudjuk megteremteni az országnak azt a széles anyagi bázist, mely nélkül az ő politikai nagy sikereit fentartani és fejleszteni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés jobb felől.) Perczel Béni jegyző ".Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! A Romániával kötött kereskedelmi szerződés részleteivel a lefolyt kimerítő vita után foglalkozni nem kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Előttem felszólalt képviselőtársaim világosan állították fel az ország előtt ezen kereskedelmi szerződés mérlegét. Ebben a szerződésben, mint ők is kifejtették, én látom az előnyt a fejlettebb osztrák iparra, látom az előnyöket a kezdetleges román nemzeti iparra, látok bizonyos előnyöket a magyar iparnak némely ágára, látok előnyt kereskedelmi összeköttetéseink megszilárdulása és stabilitása szempontjából; kompenzácziót azon előnyökért, me lyeket a magyar mezőgazdaság ezen iparágaknak nyújt, e szerződésben nem látok, és a kompenzácziót ezen előnyökért sem a kereskedelmi, sem a földmívelési miniszter úr tegnapi beszédében elénk nem állította. (Igaz! Úgy van! bal felől.) A »do, ut des« elve ezen szerződésben a magyar mezőgazdaság érdekében érvényesítve nincs. (Igaz! bal felől.) Mi magyar mezőgazdák arra agyunk utalva, hogy érjük be azon előnyökkel, melyek ezen szerződésből a magyar 27*