Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

212 333. országos ülés 1894. április 26-án, csütörtökön. iparra hárulnak, és be is érnők, ha ezen előnyöket olyanoknak ismernők el, a melyek kompenzáezióúl szolgálhatnak, De midőn látjuk, tudjuk, hogy kezdetleges mezőgazdasággal összefüggő iparunk a román piaezról ki van zárva; midőn látjuk azt, hogy a román vámtarifa következtében az előny, mely az iparnak szolgál, csakis a fejlettebb osztrák iparnak jut osztályrészül, akkor ne méltóztassék bennünket, mezőgazdákat azzal megvigasztalni, hogy keressük és találjuk fel a kompenzáeziót az iparnak nyújtott kedvezményekben, mert én legalább azt ezekben föllelni nem tudom. (Élénk helyeslés bal felől.) De hát előreboesátottam, t. ház, hogy a szerződés részleteivel a kimerítő vita után foglalkozni nem kívánok, s azért csak néhány megjegyzésre szorítkozom. Az igen t. kereskedelmi miniszter úr tegnapi beszédét sem kívánom taglalni. E beszéd mindenesetre sokkal tárgyilagosabb, sokkal méltányosabb és igazságosabb az előadói jelentésnél (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) a gazdasági érdekek mérlegelése terén ; de tőle, mint Magyarország ipari és kereskedelmi viszonylatainak és fejlődésének őrétől és hivatalos képviselőjétől én azt, ha ő az ipar és kereskedelem érdekeit tekinti első sorban irányadóknak, zokon sem veszem; de, a mire nézve észrevételt kell tennem a kereskedelmi miniszter úr beszédét illetőleg, az az, hogy ő is hangot adott azon általános chorusban, mely ma már szokás, vagy divattá vált, s mely szerint mindenki közülünk, a ki a mezőgazdaság fejlődését szivén viseli, a mezőgazdasági érdekek védelmében felszólal, az ipar és kereskedelem elb nségének tüntettetik fel. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Egész axióma, egész iskola ez, a mely bennünket érdekeink védelmében hallgatásra akar kényszeríteni. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) Ez ellen nekünk, t ház, hatázottan tiltakoznunk kell, (Élénk helyeslés bal felöl.) mert tőlünk, a kik a mezőgazdaság érdekeit szivünkön viseljük, az ipar jogosult érdekeinek megtámadása, a kereskedelem jogosult érdekei érvényesítésének nehezítése a legtávolabb áll, mert mi tudjuk azt, hogy egyik a másikra, van utalva, s tudjuk azt, hogy az egyik a másik nélkül nem prosperálhat, de nem hallgathatjuk el megütközésünket, hogy akkor, mikor nemcsak itt, de mindenütt és mindenkor felszólalunk jogosult érdekeink védelmére, nem a szerint bírálnak meg, hogy mit kívánunk, mit akarunk, hanem a szerint, hogy az az egyik, vagy másik ipar jogosulatlan érdekeinek hátrányára válik. Ez ellen felszólalni kötelességemnek tartottam, és én csodálkozom, hogy ebben a chorusban a kereskedelemügyi minisztert, úr is részt vett, a ki, — meg vagyok róla győződve, — hivatalos tevékenysége egész terén mindig és mindenütt tapasztalta és tapasztalni fogja, hogy a magyar mezőgazdákra a magyar ipar előmozdítása terén mindig támaszkodhatik, s azoknak támogatását mindig igénybe veheti. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az, a mivel néhány rövid perezre különösen foglalkozni kívánok, az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak tegnapi felszólalása, nem annyira a felszólalásában felhozott adatok, mint inkább azon alaphang, mely egész felszólalásán végig vonul, és mely röviden a következő. Ha a Romániával kötött ezen szerződésben vannak is pontok, a melyek nem teljesen kielégítők a mezőgazdaságra nézve, azok csekélységek, azokkal kár foglalkoznunk, és azok konynyen el fognak enyészni a nélkül, hogy azok ellen tennünk kellene valamit, mert — és ez a második alaphang — a magyar mezőgazdaság oly fejlődésnek indult s oly lendületet vett, a mely tagadhatatlan, mely elbír mindent, és mely ma képes eílentállni mindennek. Nem mondta ezt szóval, — azt nem is mondom, hogy mondta, — hanem csak ismétlem, hogy ez az az alaphang a mely beszédén végigvonult. Az nem új jelenség, hogy ez a felfogás uralkodik Magyarországon, mert mi ezt egy bizonyos idő óta látjuk és ismerjük; hiszen a t. miniszterelnök úr már 1893. áprilisban a költségvetés tárgyalása alkalmával azt hirdette nekünk, s velünk együtt az országnak is, hogy : »E3tagadni hazánk gazdasági és minden téren való nagy fellendülését nem lehet. De vannak bajok, melyek a jóléttől származnak. Ily bajok igenis léteznek Magyarországon, melyeknek gyökerei a közjólétben vannak, de bajokat, a melyek nem a közjóíétben gyökereznek, ilyen bajokat, a ki igazságosan bírálja meg viszonyainkat, feltalálni nem fog.« No, t miniszterelnök úr, ezt a felfogást látom, mióta a mi államháztartásunk az ország áldozatkészsége] s különféle, a fiskális érdekeket nagyban előmozdító törvényeink . . . Horánszky Nándor: Erőszakos törvényeink ! Bujanovics Sándor: ... életbeléptetése után az egyensúly helyreállott; ezt a felfogást tapasztaljuk sok téren, és ezen felfogást megerősíti azon körülmény is,, hogy az utóbbi években tagadhatatlanul az ország számos részében a földbirtokok értéke emelkedett. Hogy minő okoknál fogva, majd bátor leszek arra is kitérni. Ez az a felfogás, a mely átlengi a közgazdasági bizottság jelentését is. a mely, midőn a bajokról szól, azt mondja első bekezdésében : »Vannak mezőgazdaságunk terén tagadhatatlanul bajok*, második bekezdésében: »ezen bajok ellenértékéül utalhatunk az értékemelkedésre*,