Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-333

333. országos ülés 1894. áp vagy úgy fogunk eljárni«. Ez határozottan és feltétlenül ellenkezik minden jogfogalommal; egy államban pedig, a hol a jogfogalmaknak ilyen összezavarása van, ott csakugyan zendülések szoktak egymásután bekövetkezni. Ezek azok, a miket elmondani szükségesnek tartottam, és újból is kérem a t. házat, méltóztassék megfontolás alá venni, hogy ezeket a kérdéseket sem interpellácziókkal, sem pedig napirend előtti felszólalással elintézni nem lehet, hanem szükséges, hogy a kormány és különösen a földmívelési miniszter is ezekre nézve mielőbb komoly javaslatokat terjeszszen a ház elé, a minek már három évvel ezelőtt meg kellett volna történnie, de a melyek a mai napig előterjesztve nincsenek. (Helyeslések.) Elnök: T. ház! Most áttérhetünk a napirendre: a Rumániával 1893. deczember hó 21 — 29 én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatására. Ki következik? JosipOvich Géza jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! Csak néhány perezre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Ezt is leginkább azért, hogy a hazai malomiparról gr. Zselénsky Róbert képviselő úr által tegnap tett állításokra egykét észrevételt tegyek. A t. képviselő úr az őrlési engedély megszüntetésének kívánságát, vagy legalább fentartásának szükségtelen voltát azzal indokolta, hogy a magyar malomipar helyzetét túlságos rózsás színben ecsetelte, és utalva a malom vállalatok üzleti eredményére, úgy találta, hogy ezen vállalatoknak ilyképen való támogatása teljesen felesleges. Erre nézve általánosságban bátor vagyok megjegyezni, hogy a ki malomiparunk helyzetét közelebbről ismeri, tökéletesen tájékozva van a felől, hogy ez az ipar az utóbbi időben nagy nehézséggel küzd, és hogy versenyképességét csak az által bírja fentartani, hogy berendezését folytonosan tökéletesíti, ezért folytonosan nagy beruházásokat tesz, és versenyképességét csak azon egy-két krajczárnyi különbséggel, a melyet a berendezés tökéletessége és a kezelés gazdaságos volta folytán métermázsánként megtakarít, képes fentartani. De a változás a malomipar ezen helyzetében nem a miatt következett be, a mit a képviselő úr állít, hogy t. i. a magyar malmok jó híre csökkenést szenvedett volna a külföldön, és hogy a liszt minősége sülyedt és rosszabbodott volna. Erről szó sincsen, és ennek bizonyítékát megtalálhatja t. képviselőtársam épen a mai hírlapokban, a melyek az északamerikai államok által gyűjtött konzulátusi hivatalos adatokat hozzák, a melyek egyhangúlag jelentik, hogy a magyar liszt olyan kitűnő, hogy az lehetetlenné teszi az amerikai lisztnek konkuririlis 26-áii, csütörtökön. 203 rencziáját a külföldi piaezokon. Egyáltalában nem áll tehát az, hogy a Romániából behozott búzának bekeverése által a magyax malmok lisztgyártmányának minősége csökkenést szenvedett volna. Egyáltalában nem áll mit itt megjegyeztek, hogy már 30°/o-ot kevernek a román búzából a magyarba. (Egy hang a szélsőbalon : Mennyit kevernek?) Csak 8—10°/o-ot. Bocsássanak meg t. képviselőtársaim, de arra nézve, hogy visszaélés nem történhetik, tökéletes garancziát és megnyugvást maguk a malmok nyújtanak. Erről gondoskodik a számos malomnak egymás közötti versenye; mert szándékosan tönkretenné üzletét az a malom, mely a külföldi piaezokon silányabb gyártmánynyal lépne fel. Egyébként ez technikai kérdés. Előnyös-e a malomiparra és minő befolyást gyakorol a liszt minőségére a román búzának bizonyos mértékben való belevegyítése, ez talán nem döntő kérdés. A kérdés az, nem tévednek-e azok, a kik azt hiszik, hogy a román búza felhasználása lenyomja a magyar búza árát? (Zaj bal felöl) Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak e tekintetben tévednek. Nem merem állítani, hogy az orosz búza nem fogna versenyczikket képezni a kereskedelmi forgalomban a magyar búza mellett, mert annak minősége talán megfelel. Hanem a mi a román búzát illeti, méltóztassék megnyugodni abban, hogy ha lehet is, hogy azt a fogyasztásra bizonyos mértékben használják, hanem mint kereskedelmi árú, az sohasem lesz versenyképes, és sohasem fogja befolyásolhatni a magyar búza árát. (Ellenmondások bal felől.) Méltóztassék megengedni, itt vannak a legújabb árak, a tegnapi tényleges kötések. A tegnapi napon a budapesti piaezon eladtak tiszavidéki búzát 7 frt 70, 7 frt 65, 7 frt 677a, 7 frt 52, 7 frt 50-en; bácskai búzát 7 frt 30-on, felső tiszait 7 frt 47-en; oláh búzát 6 frt 50-en, 6 frt 15-ön, 5 frt 50-en. (Mozgás.) A ki pedig magyar búzára esinál kötést, az nem fogja elfogadni a román búzát. (Zaj.) A kereskedelmi miniszter úr tegnap azt mondta, hogy vannak esetek, midőn a budapesti piaezon a búza ára nagyobb, mint a külföldi nagy fogyasztású piaezokon. Ebből a túloldalon azt következtették, hogy épen azért nem szabad ide, e drága piaezra beereszteni az idegen búzát. Bocsánat, ha Budapesten esetenkint a búza ára magasabb, mint a külföldön: vájjon mivel lehet megmagyarázni e feltűnő jelenséget, és mi következik abból ? (Felkiáltások a baloldalon: Jobb a búsa!) Bocsánat, ugyanarról a búzáról van szó; ugyanaz a búza drágább Budapesten, tehát nem »jobb a buza.« A dolog magyarázata csak az lehet, hogy Budapest az a hely, a hol búzát leginkább keresnek, a hol legtöbb a szükséglet, 26*