Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

j g 2 332< országos ülés 1894 valami külön mérséklést adnánk, hogy azt a nyakunkra zúdítanók. Autonóm vámtarifánkban meg van állapítva az 1 fit 50 kros yám. Ha birja a világnak akármelyik búzája ezt az 1 frt 50 krt megfizetni, akkor Magyarország területére bejöhet. Ez egyszerűen az, a mi Romániának is megadatik, a mit Romániának is nyújtunk, a mit egyébként ma is élvez. Egyáltalában nincs szó gabonavámjaink mérsékléséről, vagy leszállításáról. És lássuk, hogy ezen 1 frt 50 kros vám mellett mennyi búza jött Romániába' ? Az őrlési forgalomról most nem szólok. Polónyi Géza: Arról jó lesz szólni! Lukács Béla kereskedelemügyi mi" niszter: Majd reá jövök arra is, most csak arról a búzáról szólok, a mely az 1 frt 50 kros vám mellett Románia területéről bejött. T. képviselőház! Az 1 frt 50 kros vám mellett bejött a hivatalos adatok szerint — a vámterületnek az adatai szerint — az egész vámterületre, például 1888-ban, a vámháború ideje alatt 7 métermázsa, de hát erről nem szólok, mert hiszen ez a vámháború ideje alatt történt; azonban 1891-ben bejött 54,000 métermázsa, 1892-ben 70,000 métermázsa, 1893-ban 64,000 métermázsa romániai gabona 1 frt 50 kros vámtétel mellett. Polónyi Géza: Mennyi jön be restituczióval? Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Mondtam már, hogy arra is visszatérek. Rozs — ismét nem szólva a vámháborús időről, a mikor 5 — 6 métermázsa jött be — 1891-ben 9 métermázsa, 1892-ben 617 métermázsa, í 893-ban 6444 métermázsa romániai rozs jött be a közös vámterületre 1 frt 50 kros vámtétel mellett. T. képviselőház! Ezek azok a mennyiségek, a melyekből mezőgazdaságiink romlását jósolják. Az 1 frt 50 kros búza-vám és rozs-vám prohibitiv vám. A statisztikai adatok igazolják, hogy ezen vámmal a mi búza- és rozstermésünk eléggé meg van védve; mert hiszen elenyésző csekély mennyiségek jönnek be a közös vámterületre és Magyarországba. Olyannyira prohibitiv ez a vám, hogy például a brassói malmok, a melyek a határ szélén vannak, a romániai gabnát ezen yám mellett egyáltalán nem képesek behozni. És mivel ott a környéken, a székelyföldön sem kapnak elég búzát, a melyet felőrölhetnének: kénytelen vagyunk a legmeszszebbmenő vasúti díjmérsékléseket megadni, hogy a magyar Alföldről, Arad és Nagyvárad vidékéről, szerezhessék be a gabonát. (Helyeslés jobb felől.) Konstatálva van az, t. ház, hogy még a határszéleken legközelebb fekvő malmok :. április 25-én, szerdán. sem képesek a romániai gabnát ezen vám mellett használni. T. képviselőház! Azt hiszem, bebizonyítottam ezen adatokkal is, hogy a romániai búzának beözönléséről, arról, hogy megnyitjuk a sorompóinkat, hogy mezőgazdasági termelésünket tönkreteszszitk, egyáltalán szó nincsen. Fentartatik az eddig is fennállott vámtétel, a mely a statisztikai adatoknak és az eddigi helyzetnek eredményei szerint teljesen elégséges védelmet nyújt a saját mezőgazdasági termelésünknek. De hát a legsúlyosabb hiba az őrlési forgalom ; ebből méltóztatnak a legsúlyosabb vádat emelni a szerződés ellen. Áttérek erre a kérdésre is, bár az őrlési forgalom maga ezzel a szerződéssel egyáltalán nincs kapcsolatban. Sehol sincs ezen szerződésben őrlési forgalomról szó; nem is kötöttük le magunkat Romániával szemben, hogy az őrlési forgalomban a mostani gyakorlatot továbbra is fenn fogjuk tartani. Mindamellett foglalkozom ezen kérdéssel, mert magam is kívánatosnak tartom, hogy ez egyszer tisztáztassék. (Helyeslés. Halljuk!) Megvallom, t. képviselőház, nem szívesen látom azt az agitácziót, a mely, mondhatni, osztály és osztály ellen indul meg, a mely kiválasztja ma az országnak leghatalmasabb iparát, a mely a mezőgazdasági termeléssel legszorosabb összeköttetésben áll, a mely, teljes meggyőződésem szerint, mezőgazdasági termelésünknek egyik legerősebb támasza, és ezen agitáczió szenvedélyes ostromot intéz az országnak leghatalmasabb, legerősebb, a mezőgazdasággal leginkább összenőtt ipara ellen. Polónyi Géza: A mezőgazdaság és a mezőgazdák körére akar 15 százalékot meg 20 százalékot kidividendálni. (Zaj. Halljuk ! Ralijuk!) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter : A kérdésnek megértése végett talán mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy miben gyökerezik ez az őrlési eljárás. Minden vámrendszernek az az elfogadott álláspontja, hogy, ha már nem tndja megakadályozni valamely idegen nyersterménynek egy harmadik államba való kivitelét, akkor igyekszik azt legalább az ország területére bevonni a végre, hogy itt feldolgozza; ott kicsinosítja, valamely tökéletesebb czikket csinál belőle, és úgy küldi ki tovább, hogy legalább az iparnak és kereskedelemnek, egyáltalán a közbeeső termelésnek ez a közbeeső haszna maradjon meg az országnak. Ez minden vámrendszernek elfogadott alapja; erre czéloznak a legvédvámosabb országokban is. Még ott is, a hol bizonyos nyersterményekre prohibitiv vámokat állítanak fel, ezen nyers terményeket, ha úgy hozatnak be, hogy abban az államban a kivitel czéljából feldolgoztassanak, vámmentességben részesítik.