Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-332
332. országos illés 1894. április 25-éű } szerdán. 181 és e törvény alapján azt mondja: (olvassa) »Az állategészségügy rendezéséről szóló 1888 : VII. tczikb 49. §-a szerint szarvasmarha "behozatala, vagy átvitele oly országokba, a honnan a keleti marhavész gyakori uralkodása következtében az országot állandóan vész fenyegeti, a melyek ellen ezen szakasz rendelkezése alkalmazandó: Eománia, Oroszország és a török tartományok.* Remete Géza: Szerbián keresztül jön be a román "fezarvasmai ha! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Szerbiával van állategészségügyi egyezményünk, a törvényhozás azt elfogadta, s az törvényeink közt Szentesítve van. Wittmann János: Szerbián át csempészik be a szarvasmarhát! Lukács Béla kereskedelemügyi mi niszter: Ha becsempészik, tessék az esetet a kormánynak tudomására juttatni, és én rögtön fogok intézkedni. (Helyeslés jobb felöl. Zaj.) Konstatálom tehát azt, hogy a romániai szarvasmarhát Magyarországba behozni nem szabad; hogy az állategészségügyi intézkedések tekintetében teljes szabadkezünket fentartottuk; hogy Romániának megmondottuk, hogy ezen vám- és kereskedelmi szerződésből állatainak a behozatalára nézve egyáltalában semminemű következtetést nem vonhat. És én kijelentem a magam részéről, hogy egyáltalában nincs szándékunkban e tekintetben, a román szarvasmarha behozatalára vonatkozólag, a t. háznak a törvényhozási intézkedést javaslatba hozni. (Helyeslés jobb felöl.) Az a vád tehát, a melylyel illettettünk, és melyet a szerződés ellen felhoztak, mintha a sorompókat román származású szarvas marha előtt megnyitottuk volna, abszolúte nem áll. Polónyi Géza: Ha állategészségügyi egyezmény jön létre, a vámegyezmény nem képez gátat. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Majd tessék akkor ellentzni. (Mozgás a szélső baloldalon.) A második érdemlegesebb állítás az, hogy károsítjuk mezőgazdasági érdekeinket azzal is, hogy bebocsátjuk a román származású sertéseket. Már említettem, hogy a vám ezekre nézve az egyenlő elbánás következtében tényleg 3 frttól 1 frt 50 krra szállíttatik le. Itt tehát új áldozatról ismét nincsen szó, mert állategészségügyi törvényünk értelmében a kisebb állatoknak, nevezetesen sertéseknek és juhoknak behozatala meg van engedve, és a román sertések az egyenlő elbánás alapján tényleg ma is bejöhetnek. Ez az előny azonban, a melyet Romániának nyújtottunk, (Halljuk! Halljuk!) egyáltalában nem olyan, a mely mezőgazdasági termelésünket és sertéstenyésztésünket veszélyeztetné, vagy károsítaná. Wittmann János: De nagyon is! Lukács Béla kereskedelemügyi mi niszter: Ismét bátorkodom hivatkozni azokra a statisztikai adatokra, a melyeket a t. ház rendelkezésére bocsátottam, és a melyekre nézve az a kérésem a t. képviselő urakhoz, hogy ne csak azokat az adatokat méltóztassanak azokból kiböngészni, melyekről azt hiszik, hogy belőlük vádat formálhatnak a kormány ellen, hanem méltóztassanak helyesen, tárgyilagosan bírálni a rendelkezésükre bocsátott adatokat, mert ha teljesen elfogulatlan szemmel tekintik azokat az adatokat, látni fogják, hogy Romániának sertésállománya a váiubáború előtt 1880-ban 2.310,000 darab volt. Wittmann János: Majd lesz két év múlva tízszer annyi! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: 1891-ben azonban az összes sertésállomány csak 926,000 d rab. Állítsuk csak már :% most ezzel szembe a kőbányai piacz forgalmát, a melyet az adatokban egy pár sorral feljebb méltóztatik megtalálni. (Halljuk! Halljuk!) A kőbányai sertéshizlaló részvénytársaság által hivatalosan kimutatott sertésállomány, a mely cs \k Kőbányára 1892 ben felszállíttatott, 848,000 darab volt, tehát egyedül a kőbányai sertéspiacinak egy évi forgalma majdnem annyi, mint Romániának összes állománya. Hát ez az a nagy veszély, a mely a magyarországi sertéstenyésztést és mezőgazdaságot fenyegeti? (Tetszés jobb felöl zaj és mozgás bal felöl.) Ugyanebből azt is méltóztatnak látni, hogy ebben a 848,000 darabban, mely Kőbányára felhajtatott, romániai sertés volt 5000 darab, magyar sertés pedig volt 680,000 darab és szerb sertés 162,000 darab. Ezekkel a tömegekkel szemben az az 5000 darab romániai sertés, — vagy elfogadom Hoitsy t. képviselő urnak a számát, a ki, gondolom, 15,000 darab sertést emlegetett, — birhat-e egyáltalában befolyással? Nem tagadom, t. képviselőház, emelkedni fog valószínűleg Romániának is a sertéstenyésztése, de a mai állapot szerint egyáltalában nem lehet ezt oly színben feltűntetni, mint ha mezőgazdaságunknak valami roppant nagy kárára történt volna ez. A harmadik, legsúlyosabb vád, (Halljuk! Halljuk!) a melyet különösen Hoitsy t. képviselő úr említett, az, hogy beeresztjük a román búzát, és fentartjuk az őrlési forgalmat. Nos, t. képviselőház, ez is egy olyan vád, mely nagyon hasonlít ahhoz a fütyüléshez, melyet Hoitsy t. képviselő úr tegnap igen érdekesen előadott. Egyáltalában nincs szó arról, t. képviselőház, hogy a román búzát bebocsátanók, hogy annak
