Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

332. országos ülés 1894. április 25-én, szerdán. 175 székből olyan tanokat nem hirdetett volna, a ( melyek úgyszólván követelik, hogy azokra j megjegyzéseket tegyünk. (Halljuk!) Egyike ezeknek az, midőn azt mondja, hogy Ausztria iparának exportját még akkor is támogatnunk kellene és kell, ha az a mi mezőgazdaságunk rovására történik, és ugyanezzel kapcsolatosan később kifejté, hogy így kell a magyar ipart pártolni. Hát, t. előadó úr, ez lehet szabadelvű nemzetgazdasági tan, (Derültség bal felöl.) de bocsásson meg, én ebben nem osztozom, s erre később bővebben rájövök. Egy másik tétele és érvelése a t. előadó úrnak az, hogy a román parlamentben az egész ellenzék és a szabadelvű párt is ezen kereskedelmi szerződés ellen volt. Hát ebből, engedje meg, hogy én is levonjam a konklúziót, s összehasonlítsam azt a mi parlamentünkkel. És ha ezt teszem, arra a konklúzióra jutok, hogy Romániában a szabadelvű párt az erősségét képezi kifelé a román kormánynak, ellenben a mi parlamentünkben a szabadelvű párt a kormánynak gyengeségét képezi kifelé és felé egyaránt. (Úgy van! bal felől.) Beöthy Ákos: Gyenge a gerincze! Nedeczky Jenő: A t. előadó úr — mint egyik főérvet — azt hozta fel, hogy a behozatalt Romániából meg kell engedni már azért is, hogy mi a saját iparunkat fentartsuk, mert máskülönben a magunk ipara tönkremegy. Hát engedje meg a t. ház, hogy itt egy kis kitérést tegyek, és elmenjek Amerikába, a hol nekem az illetők beigazolták, hogy ők annak idejében, hogy a mi jeles lisztünkkel konkurrálhassanak, ide Budapestre szakértő mérnököket küldöttek, hogy rajzolják le a mi műmalmainkat, sajátítsanak el minden kezelési fogást, állítsanak ott fel malmokat, és kíséreljék meg az őrlést. Ez meg is történt, és ezt bevallották azért, mert most már megmondhatják, hogy ezzel kudarczot vallottak; mert daczára annak, hogy még a malmokat is a mieinkhez hasonlóan rendezték be, mégsem voltak képesek oly minőségű lisztet előállítani, mint a minőt a pestiek a magyar búzából előállítottak. És mikor számították Amerika termését, és azt találtam mondani, hogy az egész világot lenyomják búzájukkal, azt felelték, hogy ez lehetséges, de egy kivétel marad mindenkoron, és ez a magyar búza kivételes jósága. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez az 1880-as" években volt. 1885-ben Amerika egy államában arról vitatkoztak, (Halljuk! Sálijuk!) hogy a vén Európának rövidesen nyakára fognak ülni azon szakszerű ipari fogások folytán, a melyeket elsajátítottak, és felhozták, hogy most már malmaikat annyira tökéletesítették, hogy képesek a magyar búzával és a magyar liszttel versenyezni; de ekkor ők még nem voltak annak tudatában, hogy ez nem a malmok jósága folytán történt, hanem azért, mert már megkezdődött a magyar búzának a román búzával való keverése, a mi által a magyar búza értéke csökkent. (Úgy van! bal felől.) Erre, t. ház, még azt lehet mondani, hogy ez »mo(idás,« de engedjék meg, hogy ennek igazolására tényeket hozzak fel, (Halljuk! Halljuk!) és pedig nem a magam kimutatása szerint, mert oly szerencsés voltam, hogy egy preczizebbet találtam gróf Zselénski Róbert t. képviselőtársam szakszerű összeállításában az összes magyar műmalmokról, a melyben azoknak termelési képessége, osztaléka és minden a legpontosabban van kifejezve, és a hol megtaláljuk, hogy a malmoknak osztaléka 17—24°/o között váltakozik, a mi mindenesetre oly osztalék, a melyet semmi körülmények közt sem élvez más ipar, de különösen nem a szegény magyar gazda. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) De van, t. ház, egy malom-iparvállalat, ezek között, a mely 30°/o on felül, közel 35°/o-hoz adja az osztalékot. És ez a malomipar miért érhette el ezen osztalékot? Egyes egyedül azért, mert kizárólagosan tiszta magyar búzát őröl, és ez megérdemli, hogy megnevezzem. Ez a zsombolyai részvénytársaság, a mely tiszteletet érdemel nemcsak munkásságánál fogva, de azért is, mert nemcsak hogy a malomipart ily magas fokra emelte, hanem még a magyar gazda és a magyar búza hitelét is megmentette. Ha ez így van, t. ház, — és ez iránt ne legyen kétsége senkinek — akkor kérdem, vájjon helyes-e egy oly iparvállalatot támogatnunk, a mely nem arra törekedett, hogy a magyar búzának hírnevét és keresletét biztosítsa és megszerezze, hanem arra. hogy annak értékét és becsét dev Iválja a világ előtt és ezért búzánk kiszorult a világiparból. (Helyeslés bal felől.) T. ház! Minden ipart kell, épúgy, mint a gyermeket, vezetni, míg az a maga lábán nem jár; de ha egy ipart, a mely elég erős arra, hogy a maga lábán járjon, és arra mégsem képes, még mindig támogatunk, abból csak bábut nevelünk, és annál az iparvállalatnál, a mely elég erős és mégsem tud megállani, nem támogatás szükséges, mert annak belszervezetében van a hiba: azt gyógyítani kell, nem támogatni. (Úgy van! bal felöl.) A t. előadó úr még felhozza a szerződés jósága mellett a 12 havi felmondást. Ez, t. ház, különös jelenség, mert megvallom, az egész szerződésben ezt az egy pontot találom némileg világosnak és némileg jónak. De ezt is csak azért némileg világosnak és jónak, mert ha esetleg csakugyan felébredne most ebből az osztráklátási álomból és pártolásból a t. kormány és