Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-332

332. országos ülés 1894. április 25-én, szerdán. 173 eziós könyvben a következő bejegyzés van: 1894. évi április 25-én, Eötvös Károly; a hódmezővásárhelyi munkás-zavargások tárgyában az egész kormányhoz. Elnök; Az interpelláló képviselő úr az ülés végén fogja megtenni interpelláczióját. Következik a napirend szerint a Spanyolországgal 1893. évi deezember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beezikkelyezése'ről szóló törvényjavaslat (írom. 5) harmad szőri olvasása. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslatot)Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is végleg elfogadni, igen, vagy nem? (Elfogadjuk! Nem fogadjuk el!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a törvényjavaslatot elfogadja, és így az alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett közöltetni fog a főrendiházzal. Következik a napirend: a »Rumániával 1893. évi deezember hó 21—9-én kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Bartók Lajos jegyző: Ugron Zoltán! Ugron Zoltán: T. ház! Az előttünk fekvő szerződés és az azzal kapcsolatban eddig előadott indokolások fényes bizonyítékát adják annak, hogy egy agrikultur állam egy iparállammal közös vámterületen nem élhet, közös vámszerződést nem köthet. Már a miniszteri jelentés, valamint a bizottsági előterjesztés és az előadó ár indokolásáig mind azt bizonyítják, hogy a szerződés a közös államra való tekintettel köttetett, és a magyar áilam érdekével még az ő szempontjukból való kifogásoknál fogva is, látszik, hogy ellentétben áll, A miniszteri jelentés maga ezt bizonyos őszinteséggel be is ismeri, mert a szerződést elfogadásra azzal ajánlja, hogy egy pár általános kijelentés után a békés vámszövetségről egyszerűen kimutatja, hogy hol sikerült neki az osztrá kokkal kialkudni azokat a pontokat, melyeket a miniszter úr nagy nehezen nyert meg az osztrákoktól, és ezzel be is végezte ajánlatát, átadott egy tömeg statisztikai adatot, dolgozza azt fel kiki a maga módja szerint. Feldolgozták ezt teljes igazsággal és részrehajlatlansággal Hoitsy Pál és Issekutz Győző t. képviselőtársaim. Arra az eredményre, a melyre ők jutottak, kell, hogy jöjjön a miniszter úr is a saját statisztikájából. Ezért nekem a miniszteri jelentéssel, valamint a szerződéssel nincs, miért foglalkoznom, hanem igenis kötelességemnek tar- . tom foglalkozni a bizottság jelentésével és az előadó úr beszédével, (Halljuk! Ralijuk! a baloldalon.) Mert ezek a 175 többséggel biró kormány pártnak egyszerűen odaadták azt, a mit el tudtak igazítani, és felvetettek egyes dolgokat, a melyek talán a többség erejéből folytak ki, és tendencziózusau a magyar közgazdasági életnek olyan irányát vetik fel, a mely veszedelmes. Első sorban az egyetlen, a kormányra és a többségre veszedelmes orgánum ellen fordulnak, a mely a magyar gazdák szövetsége, és azt megleczkéztetik. Madarász József: Ha tudnák! Ugron Zoltán: Megtenni megtették. Épen ezen merészséget, mely ebben nyilvánul, tartom én a legszükségesebbnek a ház elé hozni, hogy a ház ítéljen ebben. Azt mondja a bizottsági jelentés: »a közgazdasági bizottság egyáltalán nem helyeselheti a gazdasági egyesület azon törekvését, hogy mezőgazdaságunkat a nagy erőfeszítésekkel megteremtett ipar rovására támogassuk«. Ez sehol abból a memorandumból ki nem olvasható. Abban csak az van, a mit tán ez urak nem mertek a szouverén többséggel szemben egészen nyíltan kifejezni: hogy tudnillik nem helyeslik, hogy a magyar államnak mindig van pénze gründolások felsegítésére, de soha sines pénze a mezőgazdaság érdekeinek istápolására. E memorandum, noha a román vámszerződés alkalmából adatott be, a magyar gazdák tiltakozását tartalmazza azzal az egész eljárással szemben, melyet a kormány részéről már évtizedek óta tapasztalunk. Azt mondja továbbá a bizottsági jelentés: »nagy ellentétbe jött itt az egyesület felirata azon általa is kiemelt örvendetes helyzettel, hogy megizmosodott iparunk ma az első és legjelentékenyebb fogyasztója mezőgazdasági terményeinknek, mely örvendetes tény mezőgazdaságunkat most már jó részben függetlenítette a szeszélyes külföldi piaezoktól.« A memorandum egészen mást mond. Mert bizony, ha végignézünk ez országon, láthatunk keletkezni, sőt meg is bukni egyes iparvállalatokat, de nem láthatunk fellendülni erős ipart. A vállalatok meggründoltattak, el is buktak, esetleg államilag felsegítettek, de hogy fogyasztó piaezot teremtettek volna mezőgazdasági terményeinknek, az abszolúte nem áll. Nem lehet egyes kis körökből az egész országra következtetni. Megengedem, hogy Pest körűi 100 kilométernyi területen a gazdaság szállítójává lett Pest iparának és hivatalnok tömegeinek, de a vidéken máig sem bírtunk odajutni, hogy fogyasztó piaezot teremtsünk a városokban valamely oly czikk számára, mely előnyösebb konjunktúrákat biztosítana, mint a búzatermelés. Könnyen meg is találom a jelentés ezen tévedéseinek alapját. A bizottsági tagok név-