Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

324. országos ülés 1894. április 13-áii, pénteken. íi az én teljes meggyőződésem szerint nem létezik senki fejében, hacsak nem az ő saját fejükben. De, t. ház, ha valaha, ha valamikor a reákczió jönne nem lenne kénytelen tovább menni mint a meddig a t. urak elmennek, a kik parlamenti többség nélkül kívánnak tovább kormányozni. (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) Talán nem méltóztatik a kormánypártnak töbségéhez számítani Eötvös Károlyt, Polónyi Gézát és egyéb szövetségeseket? (Egy liang a baloldalon: Egy konkrét kérdésben!) Igen, egy konkrét kérdésben! Hát ismétlem, hogy azokat, a kik tegnap a kormánynyal szavaztak, talán nem méltóztatnak a kormány többségéhez számítani És ha a szavazatokat összeszámítjuk, hát a kormánynak ebben a kérdésben a saját erejéből és a saját többségéből, azt hiszem, volt öt szónyi többsége, de ha összeszámítjuk pártállások szerint a ház tagjait, konstatálni lehet, hogy a kormány már egy idő óta kisebbségben van, (Élénk felkiáltások jobb felöl: Nem igaz! Nyugtalanság!) és semmiféle reákczió sem volna kénytelen továbbmenni a közrendnek a fentartásában, — mert hiszen ez az ultima ratio, — mint a szuronyok felhasználásáig, ha a közrend megbomlik. És ha a király ezt akarná, hát nem volna szüksége államférfiakra és mini zterekre, ezt az ő tábornokai közül a legutolsó sokkal jobban elvégzi. (Élénk derültség bal felöl.) Ha tehát valaha reákczió lenne, mindenesetre minden tekintetben hivatkozhatnék azokra a preczedensekre, a miket neki szolgáltatni méltóztat nak. Oly szellemeket méltóztatnak felidézni, a melyek már nyakukra nőttek, s a melyekkel nem birnak. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Annyi bizonyos hogy minél lomhább és nemtelenebb vérű a paripa, annál bátrabban fogja megülni a gyenge lovas is. Az igazi lovas-ember preferálni fogja azt a nemesvéríí paripát, a melytől a veszély pillanatában rendkívüli szolgálatokat várhat De az is bizonyos, hogy minél nemesebb a paripa, annyival inkább és annyival biztosabban fog megbokrosodni, (Élénk derültség bal felől.) ha oly lovasra hagyatik, a ki gyönge is, ügyetlen is, és állásának megmentése végett még merész kísérletekre is vetemedik. A magyar ember, t ház, igaz és hű, lo jális és törvény szerető, és ha egyszer megbokrosodik, akkor senki se vádolja a nemzetet: a hiba a vezetésben van. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha igaza volna Herman Ottó t. képviselőtársamnak, hogy a Deák Ferencz által teremtett kiegyezés epochája vége felé jár, és hogy most következnek a nagy összeütközések; ha ebben igaza volna, akkor ezt a kormányt illetné érte a felelősség. Hogy ily összeütközések vezetnének, azt könnyen kiszámíthatja magának mindenki, a ki összehasonlítja a mai Európa helyzetét egy elmúlt korszakbeli helyzetével; a ki számot vet azzal, hogy az európai helyzetet ma az jellemzi, hogy a hatalmak közti ellentétek szűnnek azon kényszer nyomása alatt, hogy egyetértésre jussanak a felforgatásra czélzó törekvésekkel szemben. De ha, t. ház, az ilyen összeütközések, mint egykor, úgy most is a nemzeti érdekek hajótörésére vezetnének, akkor a történelem ezt a kormányt tenné felelőssé érte, feltéve, hogy a történelem egyáltalán szentelni fog ezen kormánynak egy lapot, (Derültség bal felől.) a mit kétlek, mert felesleges ott egy lap, hol teljesen elegendő egyetlen egy szó, hogy Rab ágas. (Derültség bal felöl.) Ezzel, t. ház, megkívántam vonni a bilanczot; és azt, hogy mibe került, mily áldozatokba és minő rombolásokba, a tegnapi nap pyrrhuai győzelme. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó képviselőtársam felszólalása némely részére kívánok egy pár megjegyzést tenni Én, t. ház, minden nézetet, a mely önmagában képződik, jogosnak és a világosságra törő igyekezetében olyannak tartok, hogy annak gátat vetni nem kívánok; azonban, t. ház, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) midőn bizonyos nézetek helytelen indokolással keletkeznek, akkor ez indokolás helytelenségét kötelességemnek tartom teljes erőmből kimutatni. T. képviselőtársam felszólalt az 1848. évi XX. tcz. értelmezése és tovább-magyarázata végett Eötvös Károly képviselőtársam nézetei alapján. Én annak idején Szintén felszólaltam éí kifejeztem, hogy azon magyarázattal én nemcsak nem értek egyet, hanem a törvény szellemével és betűivel is ellentétesnek tartom. Miután t. képviselőtársam most az egyházi vagyon iránti saját fogalmára nézve a magyar közjogból igyekezett indokot meríteni, kötelességem felszólalni és kijelenteni, hogy a magyar közjogból vett indokolása téves. Én, t. ház, az 1848-iki törvények fejlődésének és azon fenséges evolucziónak, a melynek folyamán ezen törvények létrejöttek, bámulója vagyok. Ezen 48-iki törvényeknek örök, és a világtörténelem előtt lehet inon dani páratlan dicsősége az, hogy nem a jogok konfiskácziója, hanem a jogok kiterjesztése s általánosítása képezi erejét és alapját. Midőn Herman képviselőtársam a magyar közjogra hivatkozva akarta tehát az egyházi vagyonoknak kérdését bizonyos irányban kétségbe vonni, én t. képviselőtársamat Verbőczy Hármaskönyve gszének 13. titulusára utalom, hogy olvassa