Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-324

\ 2 824. országos ülés 1894, április 13-án, pénteken. el. Felolvasom latinál és magyarul is el fogom mondani rövid értelmét. Szalay Károly: Mondja magyarul! Szederkényi Nándor:. .. Hát magyarul mondom: »A praelatus urak, azaz egyházfők, bárók, mágnások, nemesek és az ország minden rendű előkelői az ő birtokjogukat Magyarország felséges királyának adományából bírják<^ — tehát ez a birtokjog alapja; egyformán szól ez mindenkire, a praelatusokra, nemesekre, bárókra, zászlósokra, a kik akkor képezték természetesen a magyar alkotmány szerint, a magyar birtokosságot. Ez oly egyenlő alap, oly egyenlő jogforrás, hogy ezt külön választani, vagy az egyikre így, a másikra amúgy értelmezni nem lehet. És mivel az 1848. törvények ezt nem törölték el abban az értelemben, hogy ezen birtokjogokat a maguk valóságában megsemmisítették volna, hanem megerősítvén, átruházták az illető birtokosokra, tehát épúgy a nemességre, mint a praelatusokra, illetőleg' azok jogutódaira, tehát az 1848 előtti birtokjognak természetes folyománya átmenvén az 1848. utáni időkre is, azt most már semmi módon kétségbe vonni nem lehet, és nem lehet úgy felállítani a tételt, hogy ha nem szekulaiizácziónak, hát mint némelyek nevezik, kommaszacziónak lenne helye. Ez ki van zárva a magyar közjogi fejlődés szerint. Megengedem, hogy lehetnek európai theóriák, a a melyek általában a birtokjognak konfiskáczióját helyezhetik kilátásba, tudjuk, hogy vannak elméletek, a melyek szerint a tulajdon lopás. Ezen elméletek ellen most nem is kívánok észrevételeket tenni, csak azért kívántam felszólalni, hogy sem ilyenekre, sem ezekhez hasonlókra a magyar közjogból semmiféle érv nem deriválható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a czímhez szólni? Senkisem. Az előadó úr fog szólni. Teleszky István előadó : T. ház! Figyelemmel végig hallgattam a czímnél felhozottakat, azonban úgy látom, hogy mindazok, a mik felhozattak, legkevésbbé sem szolgálhatnak arra, hogy a czíui változatlanul el ne fogadtassák. (Helyeslés jobb felöl.) Kérem tehát annak változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Különben a czím meg sem támadtatott. Nem kíván senki sem szólni ? A vita be van zárva. A tisztelt ház a czímet változatlanul elfogadja. Molnár Antal jegyző! (olvassa az I. fejezet ezímét és az 1—6. szakaszokat, mélyeit észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 7. szakaszt). Hock János jegyző: Remete Géza! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Kíván még valaki a 7. szakaszhoz szólani ? Hock János jegyző : Sághy Gyula ! Sághy Gyula: T. ház ! Mikor az általános vita megindult, én már akkor jelezni bátor voltam azt, hogy a mint elismertem egyrészről az általános indokolás kiváló irodalmi becsét, úgy magának a javaslatnak kodifikáczionális konczepcziójával, nem egészen érthetek egyet. Az első lényeges hibát tapasztaltam mindjárt itt a II. fejezetben a házassági akadályok felsorolásánál. Most már, igaz, az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, annyiban az akadályok két neme helyesebben van egymástól szétválasztva, hogy legalább a boDtó és a tiltó akadályok egymástól sorrend szerint szétválasztattak, mig az eredeti javaslatban azok együtt voltak összefoglalva. Ha ezen törvényjavaslat lehető világosságra törekszik, és azért bocsátkozik túlságos kazuisztikába, hogy esetleg azon közegek, kikre a házasságkötés bízva lesz, könnyebben eligazodjanak, mert nem bírnak juridikus képzettséggel, ezt értem, és eltekintek ettől, mert nem akarok minduntalan minden szakasznál felszólalni, a mit tehetnék például a 8., 9., sőt 10. §-nál is, a melyeknek szövegét négy öt rövid mondatba lehetne összefoglalni, mert az jogászilag túlságos részletesen van elmondva; sok van ott előszámlálva, a mi egy általános meghatározásból önként folyik. De mondom, tekintettel arra, hogy a házasságkötéssel megbízottak nem mind fognak birni megfelelő jogászi képzettséggel és ezekre való tekintetből czélszerűbb a kazuisztikus felsorolás, — a mit a kodifikáczionális technika szempontjából nem tartok czélszerűnek, — czélszeríísági tekintetből nem akarok ennek módosítására indítványt tenni, de nem hallgathatom el azokat, a miket az általános vita alkalmával kifejezni bátor voltam. Ezeknek előrebocsátása után áttérek magára a 7. szakaszra, a melynek szerkezeténél részben helyesebbnek tartom az eredeti javaslatot. Az első bekezdést egyszerűen kihagyandónak tartom, mert teljesen felesleges. Sohasem jó a törvénykönyvbe bevenni azt, a mi okvetlenül nem szükséges. Felesleges kimondani, hogy fejletlen korú nem köthet házasságot, és hogy a férfi 18-ik és a nő 16-ik életévének betöltése után éri el fejlett korát. Sokkal jobb az eredeti javaslat és ép azért én e részben az eredeti javaslat fentartását kívánom s javaslom, hogy e szakasz — az első bekezdés elmaradván — így szóljon: »A férfi 18-ik, a nő 16-ik évének betöltése előtt nem köthet házasságot.« Ezt azonban nem tartom oly fontosnak,