Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. biró városok ügyeit oly egyének kezelik, kikre nem egyéni becsületességüket, hanem egyéni képességüket véve, nem 20—30 ezer, hanem 20 ember sorsát sem lehet bizni. Ennek folytán beállt azon helyzet, hogy midőn egy 70.000 lakossal biró városban forradalom, vagy lázongás üt ki, hol az embereket öldösik az utczákon, három csendőr van hivatva a 70.000 ember vagyonát és életbiztonságát a lázongó százakkal, vagy ezrekkel szemben megvédeni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) A hol ily állapotok állhatnak be, ott magában az adminisztráczióban kell a bajnak rejlenie ; ott a rendőrség — és itt nem akarok az államrendőrségről ábrándozni és annak feladatairól beszélni — a hibás; mert ott ma nyíltan hirdetik és mondják, hogy a városi rendőrök azokkal a lázongó összeesküdtekkel egy táborban állanak, és hogy ez évek óta így van. Ezeket a rendőröket, t. ház, nem ma fogadták fel, és nem ma állottak össze a lázongokkal, s a t. belügyminiszter úr, kinek pedig módjában volt meggyőződni arról, hogy itt gyors intézkedésekre van szükség, és hogy az a rendőrség, a mely az alföldi városokban az adminisztráezió szolgálatában áll, még rendes viszonyok között is képtelen hivatásának megfelelni, rendkívüli viszonyok között pedig, minő a munkások forrongása, teljesen tehetetlen, mégsem tett előterjesztést a csendőrségnek a városokban való működésére vonatkozólag. Pedig esetleg még a törvény módosítása útján is módot kellett volna nyújtani arra, hogy az ország egy fontos részének közbiztonsága érdekében a kellő asszisztenczia ma és a legközelebbi időben is szolgálatra és rendelkezésre álljon. Ezek azok a kérdések, melyeket fel akartam említeni. Azt hiszem, nincsen ennek a háznak egyetlen tagja sem, nincsen egyetlen pártja sem, mely ezeknek a kérdéseknek sikeres, gyors és mielőbbi orvoslását és a bajnak lehető leggyorsabb elhárítását ne kívánná, és ne igyekeznék erre vonatkozólag mindazt a támogatást megadni, a mire a kormánynak szüksége van. Engem még az sem tart vissza, hogy azon három év alatt, a mióta e munkásmozgalmak először mutatkoztak, és a kormány részéről misem történt, vagy pedig ha történt, az annyira eltitkoltatott, hogy az a legfontosabb státus-titkok egyike, hogy most felszólítsam és kérjem a t. kormányt, hogy méltóztassék a legközelebbi időben egyfelől megtenni azon intézkedéseket, melyek orvosolni hivatvák az országnak ezt a fenyegető baját, mely most csak ott Békésben ütötte fel a fejét, de a melynek hogy nyomait fogjuk találni egyebütt is, arról meg lehet győződve a t. kormány. Másfelől méltóztassék oly javaslatokkal a ház elé járulni, melyek a bajnak ne közigazgatási KépVH. NAPLÓ. 1892—97. XVHL KÖTET. április 24-én, kedden. |gg úton való elenyésztetését, hanem a maga természete szerint való elintézését czélozzák. Hogy csak egy példát mutassak, itt van, t. ház, a magyar családi hitbizományok kérdése. Nem ennek a kormánynak akarok én ebből szemrehányást tenni, hanem mig 1848 ig egész Magyarországon összesen csak 12 hitbizomány alakíttatott, addig 1848-tól mostanáig 56-ra szaporodott fel a hitbizományok száma. A jelenlegi kormány alatt csak négy alakult, de az előző tíz évi időszakban 18, tehát háromszor annyi keletkezett, mint ezelőtt egy század alatt. Ezeknek részint az állambirtokokon, részint pedig papi, községi és a holt és kötött kézen lévő birtokokuak továbbfejlesztése és terjesztése valódi veszedelem. Ott van például nem az Alföldön, hanem Kisbér mellett közvetlenül az esztergomi káptdannak, ha jól emlékszem 25.000 holdnyi birtoka, a melyhez az utóbbi időben hozzávett még 10.000 holdat, ott van a primási birtok mintegy 26.000 holddal, és ott van egyes esaládok kezén levő hitbizományi természetű birtok-komplexum 70—80 ezer holddal. Már most méltóztassék meggondolni, hogy egy aránylag kis megyében, a melynek kerületében nincs más föld, mint hitbizományi és holtkézen levő, hogy lüktethet az állami élet, az állami erő a munkások ellátása, a munkásokról való gondoskodás tekintetében? Hogy miképen lehet ott képviselőt választani'? (Egy hang a szélsőbal felől: Kinevezik!) A munkásoknak az a része, t. ház, a mely Európa többi államaiban már egészen komolyan a törvényhozásban kíván magának helyet, erőt és befolyást, Magyarországon még odáig sem jutott, nem hogy a munkás a törvényhozás termébe bejuthasson érdekeivel, kérelmével, hanem hogy bejuthasson a faluházába. És nem juthatott el odáig sem, hogy a városi képviseletben legyeu egy, vagy több hive, a ki az ő érdekeit ott képviselhesse. (Ellenmondások bal felöl.) Engedelmet kérek, ez tény, s ha a dolgot orvosolni akarjuk, azt a maga egészében és valóságában kell megnézni, hogy úgy van-e az, a mint én állítom ? A ki pedig az ellenkezőt tudja, bizonyítsa be, hogy az alföldi városok képviseletében, a hol a munkásmozgalom szomorú tünetei mutatkoznak, vannak olyanok, a kik a munkások érdekében szólhatnának. Oda kell tehát hatni, hogy a nép bajai megismertessenek, s módot kell nyújtani, hogy a hol az ő dolgaikat intézik, oda ők is bejuthassanak. Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszasan untattam a t. házat, de csak rá akartam mutatni a bajra magára, és módot akartain szolgáltatni arra, hogy a felmerült akut kérdéssel szemben a törvényhozás tájékoztassák. Kérem, 22