Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

102 881. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. a fogyasztója. Lehet, hogy úgy van. Az előadó úr pláne arra hivatkozott a beszédében, — a mi nincs az indokolásban, — hogy termesztniényeinknek 88°/o-a az, a mit a mi gazdaságunk produkál. De ha ez ágy van, akkor ugyanoda jutunk, a mit én az imént mondottam: Ha itthon fogyasztjuk el, illetőleg az osztrák ipar fogyasztja el a mi búzánkat, akkor minek hozzuk be a konkurreneziát Romániából, minek engedjük be Romániából a román búzát, (Úgy van 1 Úgy van! bal felöl.) ha az a mi árainkat a saját piaczainkon lenyomja? (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, hogy micsoda összegekről van szó, méltóztassék megítélni a következő adatokból: (Bálijuk! Halljuk!) 1887-ben az osztrák magyar monarchia közös vámterületére bejött összesen 281.000 métermázsa búza, 1891hen is csak 499.000 métermázsa búza, 1891-ben daczára annak, hogy épen csak az év közepén nyitottuk meg a vámsorompókat Románia felé, tehát csak fél esztendeig használhatta ki, már 986.000 niétermázsára emelkedett, tehát megkétszereződött az a búzamennyiség, a melyet Lehoztunk Romániából, Bulgáriából és Szerbiából összesen. De, t. képviselőház, nemcsak arról van szó, hogy beszerezzük a román búzát az 1 frt 50 kros tétel mellett Magyarországba, hanem még hozzájárulunk ahhoz is, hogy a magyar piaczon a búzának az ára mesterségesen lenyomassék. (Úgy van! a szélsőbalon.) Adunk ugyanis a malmoknak úgynevezett kedvezményeket, vámvisszatéréseket, t. i. hogy nekik, a mennyiben a román gabnát Magyarországon megőrölték és azután export gyanánt más államokba mint lisztet kiszállították, a vámot megtérítik. De nem ebben van a nagy baj. A baj abban van, hogy a malmoknak azután ezenkivül adnak még 12—16 hónapra szóló hitelt, (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon) nyilt hitelt adnak, vámhitelt, úgy, hogy a malmok ezt nem is kötelesek megfizetni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azonkívül a malmok ez által spekuláczióra ösztönöztetnek, a román búzát használják, a román búzát vásárolják össze, és leverik a budapesti börzén a magyar gabonának az árát, ä la baisse spekulálnak, a mint azt néhány iparkamara fel is hozta évi jelentésében. (Igás! Ügy van! a ssélsőbalon.) Ezenkívül van még egy dolog. Ha az illető malom egy métermázsa búzát behoz, és annak a vámját lefizeti a mely aranyban 1 frt 50 ki\, papirpénzben körülbelül 1 frt 80—86 kr, akkor a malomnak nem kell egy métermázsa lisztet exportálnia a külföldre, hogy visszakapja az ő 1 frt 50 krját, hanem elegendő, hogy 70 kilogramm lisztet vigyen ki

? tehát 30°/o-a után az összesnek, az után a mit ki sem vitt, mégis meg kapja ezt a rekompenzácziót, a melynek az összege 55 krajczár. A malom tehát 55 kr prémiumot kap azért, hogy ne magyar búzát vásároljon, hanem román búzát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) No', t. képvi-előház, ez nemzetgazdasági szempontból képtelenség, hogy Magyarország az ő saját malmainak, a melyekre pedig oly nagy súlyt helyez az előadó úr, prémiumot adjon azért, hogy ők ne a magyar búzát vásárolják, hanem vásárolják az idegen származású búzát, azt dolgozzák fel, és hogy a mellett adjon nekik oly kedkezményeket, melyeknek az árán viszont a magyar gabonának az árát lenyomják. Mi ennek a következménye, t. miniszter úr? Köyetkezménye az, hogy malmaink keverik a magyar búzát a román búzával és úgy viszik ki azután mint magyar lisztet. (Úgy van! a ssélsőbalon.) Hiszen méltóztassék megnézni akár az iparkamaráknak az évi jelentéseit, méltóztassék maguknak a malmoknak a jelentéseit elolvasni; mindtiyájau bevallják őszintén, hogy ők igenis keverik a magyar búzát a román búzával, ebből csinálnak lisztet, és azt viszik ki a7Után a külföldre. Én, t. képviselőház, nagyon érdeklődöm a magyar búza ügye^iránt, és egy alkalommal utánajártam ezen dolognak külföldön, sokat beszéltem és konferáltam svájezi kereskedőkkel és malomtulajdonosokkal, Zürichben, Romanshornban, Lindauban stb., hol a magyar lisztnek és búzának nagy kelendősége volt; utánajártam az angol, a londoni és különösen a liverpooli viszonyoknak is. Ott a magyar búzát és lisztet eddig drágábban fizették, mint minden más lisztet, mert finomabb minőségénél fogva finomabb tésztára alkalmasabb, és mert a vegyelemzés arra tanította őket, hogy annak sikér-tartalma sokkal nagyobb, mint más liszté. Nekem a kereskedők egész őszintén megmondták, hogy a magyar búzát mindig drágábban fizetik, és különösen pl. az orosházi búzáért, mérvnek minden más búza között legnagyobb volt a sikértartalma, zsákonként tiz krajczárral többet adtak, mint pl. ha Csabán volt feladva. Ilyen jó hírneve volt külföldön a magyar búzának és lisztnek, s ép azért azt mindig jóval drágábban fizették, mint akár az északamerikai, akár romániai, vagy más búzát. Most a helyzet megváltozott, mert mióta a magyar malmok a magyar gabonát keverik a romániaival, és a lisztet magyar gyanánt adják el, az idegenek észrevették, hogy ennek a lisztnek sikér-t;irtalma már többé nem oly nagy, mint volt előbb, és nem hajlandók ma már nagyobb árakat adni azoknál, melyeket más államoknak engednek. Méltóztassék pl. a liverpooli piacz múlt havi kimutatását megnézni, a miniszter úr látni fogja, hogy a magyar búza után