Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1SM, április Sírén, kedden. 1.63 nem kérdezősködik senki, ott hever a raktárban, mert sokkal nagyobb árt követelnek érte, mint az amerikaiért, a renommé odavan, senkisein akarja azt drágábban megvenni. (Jgas! Úgy van! a szélső baloldalon.) Összefoglalom a mondottakat, és bezárom beszédemet. (Halljuk! Mattjuk!) íme a mérlegnek két fele egymással szemben: egyrészt kapunk ipari engedményeket, melyek olyanok, hogy Magyarországnak nagy hasznára nem lehetnek; az az ipar, melynek czikkeit kivihetnők, nem létezik, de az az ipar, a mely velünk konkurrál, Romániában megvan; mert azon árűczikkeknek, melyeket mi előállítani tudunk, Románia nemcsak hogy vámkedvezményeket nem ad, de részben meghagyja a vámtételeket, sőt vámemeléseket is eszközöl, úgy, hogy az egész ipar révén nagyon keveset nyerünk. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha odáig megyünk is el, mint a t. előadó ár, a ki azt mondja, hogy a vámháború előtti fényes korszakot megvalósítjuk, akkor is áll az, a mit mondottam, mert ezen korszakban is a mi mérlegünk minden esztendőben passzív volt, azután pedig mindig aktiv. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez tehát az a nagy előny, mely kilátásba helyeztetett. Az ára pedig az, hogy ennek levét igya meg a magyar gazda, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) hogy az a türelmetlen elem, az folytonosan fészkelődő agrárius elem, mely nem tud ezen országban megélni, fizesse meg az árát ennek az által, hogy sertéseinek, marhájának konkurrencziát csinálunk, hogy hazájának árát mesterségesen lenyomjuk. (Igaz! Úgy van/ a szélsőbalon.) Ez az egész, a mit nyerni fogunk. Más szavakkal: Ausztria nyerni fog, és a magyar fizeti. (Igaz / Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha nekem két hazám volna, a melyekért lelkesülni tudnék, és a melyeknek nevében a t. előadó úr beszélni tud, talán hajlandó volnék elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Mert hiszen nem úgy van az, a mint a t. előadó úr mondotta, hogy mi az ipart el akarjuk ölni. Hiszen ha a nragyar iparnak lehetne valamit használni, ha itt a magyar iparról volna szó, méltóztassék elhinni, reám mindig lehetne számítani, és semmiféle áldozattól sem fogok visszariadni, hogy az egészséges magyar ipar felvirágozhassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Senkisem tudja nálamnál jobban, hogy az állam másként, mint fejlett ipar által, nem prosperálhat, és hogy minél fejlettebb az ipar, annál nagyobb az állam függetlensége minden irányban. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem erről van itt szó, t. képviselőház; nem vagyunk mi a magyar iparral szemben szííkkeblííek, de szükkeblűek vagyunk akkor, midőn látjuk, hogy Ausztria iparát a magyar haza rovására kedvezményben akarják részesíteni. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nekem, t. ház, Ausztria nem hazám, én Ausztria érdekeiért lelkesedni nem tudok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) engem nem vezet más, mint Magyarország érdeke; csak ennek részére tudnék áldozatokat hozni, itt pedig azt látom, hogy az áldozatot épen Magyarországgal akarják o^egfizettetni. Azért kérem a t. képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapján! elfogadni ne méltóztassék. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! A javaslat t. előadója beszédét azzal kezdte: sajnos, hogy a múltban a nemzetek és államok a politikai háboiút belevitték a kereskedelmi élet terére is. Én, t. ház, a t. előadó úr által felállított tétellel szemben azt mondom: sajnos, hogy az államok a politikai barátkozásba bele akarják keverni a kereskedelmi barátkozást is. A t. előadó úr történelmi visszatekintést tett Magyarország kereskedelmi egyezményeire s nagy ünnepélyességgel — s azt hiszem, több meggyőződéssel, mint meggyőző érvvel — állította azt, hogy az 1890-es évek elején Magyarországra nézve is kedvezőbb helyzet keletkezett, mert Romániával is barátságosabb kereskedelmi viszonyba léptünk. Nos, t. ház, a t. előadó úrral szemben azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy Magyarország közgazdasági viszonyaira és kereskedelmi érdekeire nézve kevésbbé volt passzív 1886-tól 1890., illetve 1891. évig terjedt úgynevezett vámháborús időszak, mint az 1875-től 1886 ig eltelt kereskedelmi egyezményes idő. A t. előadó úr foglalkozik azokkal az érvekkel, melyeket esetleg felhozhattak volna, és :

— a mint ő magát kifejezi — fel szoktak hozni ezen szerződés, illetve törvényjavaslat ellen. Az egyik érv a t. előadó úr szerint az, hogy mivel Románia szintén agrikultur állam, lehetetlennek tartja, hogy ily állammal egy szintén agrikultur állam, mint a miruí Magyarország, kereskedelmi egyezményt köthessen. Erre nézve a t. előadó úr az általa felállított ellenvetés megczáfolásaképen hivatkozik az 50-es évek kereskedelmi viszonyaira, a melyek ő szerinte élénk emlékezetben vannak, és hivatkozik nemcsak Erdélyre, hanem Alföldünkre is. Hát, t. ház, midőn az igen t. előadó úr, a ki, úgy látszik, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa kereskedelmi egyezményeire é* — hogy úgy mondjam — forgalmi időszakaira akar figyelemmel lenni, és van is, önmagának a képet 21 *