Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. Hiszen mit hoz be Románia sertésben? Hiszen ez csekélység a mi nagy exportunkhoz képest, erre oly nagy súlyt helyezni nem lehet. Hát, t. ház, én két adatot szolgáltatok erre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Hogy mit tesz az, ha mi Romániával szemben a sorompót kinyitjuk, bizonyítja a következő eset. (Halljuk! Halljuk!) 1890-ben, tehát a vámháború alatt Románia nem tudott több sertést behozni, mint öszszesen 1879 darabot; alig, hogy kinyitottuk a sorompókat, a tavalyi esztendőben már 15 547-et, vagyis mintegy 8-szor annyit hozott be, mint az előző évben. És hogy e tekintetben Románia exportképes,. . . . Bartha Miklós: Hivatalos adat! Hoitsy Pál: . . . Igen, benne van a miniszter úr jelentésében is. Mondom, hogy mennyit képes behozni, mutatja az, hogy 1883-ban — igaz, hogy ez volt a legjobb esztendő, de mégis egyetlen egy év lefolyása alatt — 114.176 darabot hoztak be. A/.t mondja ugyan az előadó úr az ő indokolásában, hogy mi ez? Hiszen ez csak öt millió forintnak felel meg, a mi kivitelünk pedig 54 millió. Hát, t. ház, ez az öt millió a magyar gazdaközönség számára igen nagy dolog. Méltóztassék megengedni, hogy a mikor a magyar gazdával mindenütt úgy bánnak, a mint az előadó úr mondta, hogy megterhelik egy millóval a malmok részére, hogy ezeknek osztalékuk legyen, behoznak egy millió ára sertést, és azt mondják minduntalan, hogy ez nekik nem árt, akkor, t. ház, mind ez együttvéve nagyon is súlyos veszteséget hárit a magyar gazdaközönségre. De méltóztassék még egy dolgot meggondolni. Romániából eddig rendesen a sovány sertést hozták be, az itt meg lett hizlalva a magyar állomásokon, a mikor azután a magyar sertéshizlaló legalább nyert valamit a sovány sertéseken. Most ha megnyitjuk a sorompókat, minden további intézkedés nélkül, legyen meggyőződve a miniszter úr, Románia majd otthon fogja kihizlalni a maga sertését, s akkor is behoz 114.000-et, vagy többet, akkor annak az ára nem öt millió lesz, hanem sokkal több. (Igaz! a szélső baloldalon.) A legfontosabb dolognak tartom azonban, t. ház, ezekkel szemben is, s ezek után is azt, hogy a búzának a vámját nem emeljük, hanem meghagyjuk úgy, a mint van, s hogy beeresztjük ezt a búzát, a mint eddig beeresztettük az őrlési engedélylyel. Azt mondja az előadó úr, hogy hiszen ez a kérdés nincs is ezzel a tarifával összeköttetésben. Jól van, megengedem; de ha összeköttetésben nincs is, az se jobbá nem teszi ezt a kérdést, sem rosszabbá. Ez oly nagy baj, melylyel nekünk számolnunk kell, akár áll ezzel összefüggésben, akár nem. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. április 24-éu, kedden. \ g \ T. ház! Az első érv, a melylyel maga a miniszter úr előállott, az, hogy nekünk a mi búzánkat nem kell féltenünk a román búza konkurreneziájától akkor sem, ha a román búza piaczainkra özönlik, mert — úgymond — a búzának árát itt ma már nem a magyar búza határozza meg, és nem is a mi termésünk, hanem különösen a tengerentúli államok termése, és hogy akár beeresztjük a román búzát, akár nem, e miatt az ára sem feljebb, sem lejebb nem megy, mert azt a külföldi piaczok határozzák meg. A t. előadó úr is ezt mondja indokolásában, de beszédében imént ép az ellenkezőt bizonyította, igen alaposan, adatokkal, és igaza is van, hogy például 1891. elején a magyar búza drágább volt Budapesten, mint Londonban, és még egy egész sor adatot hozott fel, hogy a magyar búza ára a budapesti piaczon magasabb volt, mint átszámítva a londoni, vagy az antverpeni piaczokon. Ez így áll, ez tény, sőt én kiegészíthetném ezeket a búza árhullámzására nézve egy más adattal s nem kellene tovább visszamenni, mint csak a két héttel ezelőtti időre, mikor nagy szárazság fenyegette az országot, s mikor a spekulánsok meg voltak ijedve, hogy nem lesz annyi búzakészletük, mint a mennyit eladtak, és attól tartottak, hogy nem tudják magukat fedezni, s vásárolták a búzát, a mire ára — két napi időközben — felszökkent 60—70 krajczárral, — mert ez csak két napig tartott, — pedig ugyanakkor Amerikában, Chikágóban és New Yorkban 3

/± cent-tel esett a búza ára. {Úgy van! bál felől.) Ebben az állításban tehát igaza van a t. előadó úrnak, hogy a mi búzánk lehet drágább is, mint a külföldi. Abban azonban sem neki, sem a t. miniszter úrnak nincs igaza, hogy a búzaárakat csakis az amerikai piaczok dominálják. Azok is, t. miniszter úr, igenis dominálják, de nem csak azok hatnak közre, hogy mi legyen a búza ára, hanem némileg a ni piaczaink is; különösen a budapesti piacz árhullámzása. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) De ha úgy áll a dolog, a hogy a t. előadó úr mondja, hogy a budapesti piaczon lehet a magyar búzának magasabb ára, mint a londoni piaczon, akkor — bocsánatot kérek a kifejezésért — mily őrültség az, hogy ide piaczunkra behozzuk a román búzát, s a búzának árát lenyomjuk. (Élénk tetszés. Úgy van! bal felől.) Azt is találom a t. előadó úr indokolásában, (Halljuk! Halljuk!) hogy ennek a mi magyar búzánknak nagy részét már mi magunk fogyasztjuk el, s hogy innen van az, hogy külföldre nem exportálunk minden évben akkora nagy mennyiségeket, mert már a hazai ipar, — értvén ez alatt az osztrák ipart, — a magyar búzának 21