Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

156 331. országos ülés 1894. április M-éa, kedden. képviselő urakat, mint a legfontosabb közgazdasági kérdés. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon) Ha azután még egy kis személyes éle is van a politikai kérdésnek, akkor zsúfolva vannak a ppdok, akkor egész az izgatottságig és idegességig fokozódik a hangúlat, de ezekről a kérdésekről nem szeretünk tárgyalni, a melyek nemzetünknek kenyérforrására vonatkoznak.(I/7a2/ Úgy van! a szélsőbalon.) Eszembe jut, t. kép viselőház, hogy a hires czinikus filozófus, Dio genest egyszer nem akarták tanítványai hallgatni, s mig ő a legszebb és legbölcsebb dol gokat beszélte, ott valami pletykákról, nem tudom, miről beszéltek. Diogenes nagyon megharagudott, és az iskolájában hangosan el kezdett fütyülni. Persze, megszűnt a fecsegés, elhallgattak a tanítványok, mikor észrevették, hogy az öreg professzor fütyül. Ekkor összeszidta őket, és azt mondta: »eddig okos dolgokat beszéltem, de ezt nem hallgat'átok, most bolondságot teszek, ezt meghallgat)átok <. Azt hiszem, hogy azért másnap ugyanúgy történt az iskolában, mint előbb, hogy akkor elhallgattak, de azért később ugyanúgy fecsegtek, mint az előtte való napon. Én nem akarom azt tenni, hogy fütyüléssel, vagy pletykákkal mulattassam a t. házat, hanem inkább igyekszem lehetőleg röviden szólani. (Halljuk! Halljuk!) A dolognak előzményeit méltóztatnak tudni. Arról van szó, hogy Romániával eddig vámháborúban voltunk, ennek vé^et akarunk vetni oly formán, hogy állandó szerződést kötünk annak helyébe, mely 1892-ben ideiglenesen köttetett. Ettől a szerződéstől úgy a miniszter úr indokolásában, valamint az előadó úr is a maga indokolásában és mai felszólalásában igen nagy előnyöket várnak Magyarországra, különösen pedig a magyar iparra nézve. Hát, t. képviselőház, vizsgáljuk meg csak nagyon röviden ezen kérdéseket, melyeknek részletezésével az előadó úr adós maradt. (Halljuk! Halljuk!) Meg kell jegyeznem, hogy e tekintetben tisztán csak a statisztikai adatokra vagyok utalva, és mielőtt ezen adatokhoz nyúlnék, ki kell jelentenem, hogy sem a mi adataink, sem a romániaik teljesen nem megbízhatók. Vannak azokban oly dolgok, melyek első pillanatra elárulják, hogy téves adatokkal van dolgunk, és hogy ezek nem mindenkor állíttatnak össze az zal a rigorozítással, a melyet azok megkívánnak, így pl. — és ezt az adatot a jelentéshez csatolt statisztikából veszem — Magyarország 1892-ben behozott Romániából 6,500.000 frt értékű árút, ugyanakkor pedig a monarchia két államának közös vámterülete — tehát nem Magyarország egyedül, hanem Magyarország és Ausztria együtt — behozott 5,660.000 frt értékűt. Tehát ebből az következnék, hogy a két államba együtt kevesebb jött he, mint csupán csak az egyikbe, Magyarországba. (Derültség a szélső baloldalon.) Boros Béni előadó: A magyar statisztika Ausztriával szemben önállóan van felállítva ! Hoitsy Pál: Ez nagyon okos statisztika, de ez akkora bölcseség, melyet az előadó általán megfejthet, de én megfejteni nem tudok; (Helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) mert hogy Magyarországba egyedül több jöjjön be

} mint a mennyi bejön Magyarországba és Ausztriába együtt, ezt én érteni nem tudom, ehhez különleges bölcseséer kell... Boros Béni előadó: A magyar statisztika Ausztriával szemben mint önálló van felállítva, és ez a többlet Ausztriából jön be. Hoitsy Pál... De ebben benne van amaz is! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy itt van például egy másik adat. Ugyanezen statisztikai kimutatások szerint sertést Romániából 1893-ban — és itt pláne egész preczize darabokról van szó — 15.742 darabot hoztunk Magyarországba; Ausztriába és Magyarországba együtt pedig — nem tisztán Ausztriába, nem különítve el Ausztriától Magyarországot, hanem a közös vámterületbe — 13.000 darab sertést, tehát körülbelül 2000 darabbal kevesebbet. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Mondom tehát, hogy a statisztikai adatokban egészen megbízni nem lehet, hanem ha már statisztikát használunk, akkor figyelmeztetem a t. házat, hogy használjuk inkább, dnezára ezen fogyatékosságnak, az osztrák-magyar közös vámterületnek statisztikai adatait, mint a romániai statisztikai adatokat, — melyek egy része szintén itt foglaltatik az indokolásban, — mert ezek még sokkal exorbitánsabb számításokat és nagyobb hibákat mutatnak, Igaz, hogy ha a mi statisztikai adatainkat használjuk, akkor azoknak a pompázó hivatkozásoknak, melyeket az előadó úr indokolásában felemlített, el kell esniök, akkor a rideg valóság sokkal kisebb számban fog velünk szembenállani, mint a hogy a t. előadó úr feltüntetni akarja. Nem tudom, hogy ezen alapossággal használja-e azon számait is, miiit a melyekkel meg akarja magyarázni az előbb említett statisztikai adatok helyességét. így például a t. előadó úr azt mondja indokolásában, hogy az 1875 után megkötött kereskedelmi szerződés tíz évi tartama alatt bevitelünk Romániába általában meghaladta a 150 milliót. Nem tudom, hogy az előadó úr csak tévedett e

s — hiszem, hogy tévedett, — vagy valami nyomdahiba csúszott be, vagy pedig nem elég alaposan és preczize nézte át a számokat, mert ezekből a statisztikai tételekből, a melyeket maga a kormány bocsát rendelkezésünkre,