Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 188 ilyes valamit kiolvasni egyáltalán nem lehet. Voít ugyan két esztendő, mikor ez előfordult: így 1883-ban 153 millió volt a kivitel, természetesen frankban, a szövegből ki lehet venni, hogy itt frankról van szó, mert sokkal pompásabban veszi ki magát, ha frankban, mint ha forintban beszélünk. De még a román statisztikai adatok szerint sem áll, hogy esztendőnként több lelt volna a kivitel. 1882-ben csak 134, 1883-ban 134, 1884 ben 129, 1885-ben 120 millió és 600 ezer frank volt a kivitel. Ha elfogadjuk is tehát a román statisztikai adatokat, még akkor sem áll, a mit a t. előadó űr kihoz, hogy átlag évenkint 150 milliót vittünk volna ki. Ha azután ezeket a nagy számú adatokat szerény forintokká redukáljuk, és nem a romániai kimutatást veszszük alapúi, hanem a megbízható magyar adatokat, vagy az osztrákmagyar monarchia, a közös vámterület adatait, akkor egészen elütő tételeket fogunk kapni azoktól, a miket a t. előadó úr felsorolt. így például a közös vámterületi adatok szerint 1881-ben 59, 1882-ben 53, 1883-ban 48, 1884-ben 45, 1885-ben pedig csak 39 millió volt a kivitel. Átlag tehát csak 59,313.000 forint, a mi frankokban kifejezve is 100 milliót tesz, nem pedig 150 milliót, mint a t. előadó úr mondja. Megjegyzem, hogy ebben van mindaz, a mi a mi határainkon kiment, tehát az is, a mi Oroszországnak Romániával határos tartományaiba ment román területen át, nemcsak az, a mi Romániába ment. De hát a t. előadó úr, a ki, úgy látszik, szeret az adatokkal és milliókkal dobálódzni, azt mondja, hogy ennyi volt a mi kivitelünk, ennyi a mi bevitelünk. Azt kérdem az előadó úrtól, hogy ki ez" a »mi« ? Már ma többször intézték hozzá ezt a kérdést. Úgy látszik, hogy ő ez alatt a »mi« alatt Ausztriát és Magyarországot együttérti. Én pedig, a ki itt Magyarország parlamentjében, gondolom, hogy ülök, és a ki azt hiszem, hogy itt Magyarország képviselőházához beszélünk, a »mi« alatt azt vagyok hajlandó érteni, hogy »mi magyarok«, »mi Magyarország«, hogy mi rólunk van itt szó. Ha így érti a t. előadó ár, hogy a mi bevitelünk, illetőleg kivitelünk volt Romániával Szemben, akkor a 150 milliós k

;

viteleknek a vesszőparipájáról szálljon alá, (Úgy van! Úgy van fa szélső baloldalon.) mert akkor ezen egész időszak alatt nagyon szerény összegekkel fog találkozni. Hiszen különösen is ki van mondva, hogy Magyarországról mi volt akivitel: 1882-ben 11 millió, 1883-ban 12 millió, 1884 ben 9 millió, 1885-ben 8,232.000 forint, tehát nagyon messze vagyunk azon 150 milliós kivitelektől, . április 24-én, kedden. j 57 melyeket az előadó úr szíves volt a maga jelentésébe felvenni. Ha, t. ház, magát a kérdést akarjuk tárgyalni, ez előttem olyannak tűnik fel, melyet tisztán kereskedelmi szempontból kell első sorban megítélnünk, mert hiszen ez voltakép egy adásvevési szerződés az állam szempontjából. Mi itt voltaképen egyrészt eladók, másrészt vevők vagyunk, meg kell tehát vizsgálnunk tisztán kalmár-szempontból is, hogy a vásáron mint eladók jól járunk-e, jól adjuk-e el portékáinkat, másrészt jól járunk-e, ha mint vevők megveszszük a portékát, és valamint nem csalódunk, ha eladunk, ne csalódjunk, ha veszünk. T. ház! Úgy állítják oda ezt az egész kérdést, mint a mely véget vet a vámháborúnak, mely eddig közöttünk fennállt, és a vám háború pusztításainak, a melyeket az a két országban végbevitt. Igazán megható és szívhez szóló síránkozással adja ezt elő az indokolás is, de különösen szívrehatóan említi fel azon pusztításokat, a melyeket Romániában vitt végbe, és nem azokat, a melyeket Magyarországban vitt végbe. (Derültség.) Thaly Kálmán: Serbánt sajnálja! Hoitsy Pál: Ha, t. ház, adatszerűleg vizsgálom azon eredményeket, melyek a vámháború következtében előállottak a két országnak forgalma között, nekem semmi kedvem sincs e felett a vámhábcrú felett lamentálni, mert azt kell látnom, hogy sokat szenvedtünk ugyan, de bizonyos tekintetben rekompenzácziónk is volt ezért, és viszont sokkal kevesebbet szenvedtünk, mint azt némelyek el szeretnék hitetni. Itt van például egy nagyon fontos és különös tény. (Halljuk! Halljuk!) Az osztrák-magyar közös vámterületnek kivitele és egész kereskedelme Romániával szemben a vámháború megkezdése előtt aktiv volt. Midőn a vámhábörú bekövetkezett, sokkal kevesebbet vitt ki a monarchia Romániába, sokkal kevesebbet hozott be viszont Románia Magyarországba és a közös vámterületre, de a kereskedelmi mérleg aktivitása megmaradt, sőt igen nagy mennyiségben és arányokban megnő vekedett. így például a monarchia, mint előbb is bátor voltam felsorolni az összegeket: 53, 49, 45 és 39 milliót vitt ki 1882— 1885-ig Romániába. Ugyanakkor behozták a következő összegeket: 39, 38, 33 és 40milliót, úgy, hogy évenkint folytonosan aktive zártuk le a mérleget, még pedig 1882-ben a monarchia két államának aktiv mérlege 12 millió, 18S3-ban 9 millió, 1884-ben 14 millió volt, 1885-ben már mintegy 800.000-re menő minusz is volt. Midőn azután a vámhábörú kiütött, akkor ezen nagy összegek a kivitelben redukálódtak, de viszont a román behozatalnak nagy Összegei is