Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
331. országos ülés 1894, április 24-én, kedden. 155 delmi egyezmény egyenesen megsemmisíti azon szisztematikus intézkedéseink hatályát, melyeket nemzetgazdasági érdekeink védelmére életbe léptettünk. Miért módosította kormányunk vámtarifánkat, miért adott engedményeket Ausztria-Magyarországnak, ha cserébe mit sem kap, és ha még csak gabonánk mostani tarifáját sem tudta megkötni, úgy, hegy bármely perezben ki lehetünk téve annak, hogy Ausztria-Magyarország gabonánkat területéről kizárja? Disznóink, juhaink ezentúl is csak az osztrák-magyarok jóvoltából mehetnek át a szomszéd határon, marháink pedig majd csak akkor, ha meglesz az állategészségügyi egyezmény, az pedig még a világ végéig sem lesz meg. Mi mindazonáltal megnyitottuk határainkat oly czikkeknek, mik ellen minden erőnkből védekeznünk kellett volna. Az egész vonalon le vagyunk fegyverezve, és silány szolgái lettünk Ausztria-Magyarországnak. Hogy kormányunk tagjai szolgai lelkek szerepét játszszák idegen államokkal szemben, ezt tudtuk már, de hogy ily lelkiismeretlenül feláldozzák kereskedelmi érdekeinket holmi fénylő csecsebecsék elnyerésének reményében, ezt mégsem mertük elhinni soha. De a hányszor e fényes csecsebecsékkel mellükön kérkedni fognak, annyiszor legyenek arról megbizonyosodva, hogy az ország azokat úgy fogja tekinteni, mint azon nyomor pecsétjét, mely nyomorba az egyezmény megkötéséve] ezen országot sodorták.« Bartha Miklós : Adatokat kérünk az előadói székből, nem förmedvényeket. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Boros Béni előadó: Én, t. ház, azt gondolom, . . , (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Adatokat kérünk a közgazdasági kérdésekben.) Itt vannak az adatok, csak méltóztassanak elolvasni. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl) Azt gondolom, t. ház, hogy egy ilyen támadással szemben e törvényjavaslatnak nincs szüksége védelemre, mert legjobban megvédi azt e támadás, s különösen ajánlom e támadást mezőgazdáink figyelmébe, nem azért, hogy ebben a stílusban gyakorolják magukat, hanem azért, hogy ismerjék meg az ellenfél álláspontját is, és ahhoz tudják módosítani saját követeléseiket. Ép azért, t. ház, bocsánatot kérve, hogy becses türelmüket oly hosszú ideig igénybe vettem, én, mint a mezőgazdasági bizottság előadója, megbízatásomnak megfelelőleg, de úgy is, mint szerény mezőgazda, a ki legjobban tudom, hogy hol vannak mezőgazdaságunknak bajai, S hol kell azokat orvosolni, és a ki annak idejében a mikor szükséges lesz, szavamat bizonyosan fel is fogom emelni a bajok orvoslása érdekében, az egyezményt épen mezőgazdaságunk érdekében előnyösnek tartom, és így azt a t. háznak elfogadásra ajánlva, kérem, hogy a törvényjavaslat beezikkelyezését elhatározni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Papp Elek jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: Tisztelt képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Csodálkozom azon, hogy a t. előadó úr szükségesnek találta, a helyett, hogy magából a javaslatból merítette volna a maga érveit, a román ellenzéki lapok förmedvényeivel mulattatni a t. képviselőházat. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)Hiszen ha ezekből akarja érveit meríteni, akkor megemlékezhetett volna arról, hogy 1875-ben, mikor mi Romániával mint Önálló állammal az első kereskedelmi szerződést kötöttük, a lapok förmedvényei még sokkal túlzóbbak voltak, mint ma. A román ellenzéki lapok akkor gyászkeretben jelentek meg, egész Romániában hirdetve a nagy veszedelmet, a mely Romániát érni fogja, és a következmény mégis az volt, hogy az alatt Románia sokkal többet nyert, mint nyertünk mi. Egyáltalán igen nagy és hálás thémának mutatkoznék követni az előadó urat beszéde egész fonalán, mert az állítások egész halmazát hozta fel, melyek a valóságostényekkel ellenkezésben állanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mégis azzal kezdem felszólalásomat, hogy rövid kívánok lenni, nem azért, mintha ez a tárgy meg nem érdemelné a figyelmet, mert hiszen Magyaror zág gazdaközönségének legvitálisabb érdekeiről van itt szó, (Igaz! Úgy van! a szélső lalolddon.) arról a gazdaközönségről, a mely az országnak államfentartó eleme volt mindig, és a melynek már ma is tíírhetlenek az állapotai, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melynek az exisztencziája kétségessé van téve, • és a küzdelme meg van nehezítve, és arról van szó hogy ezt a küzdelmét még nehezebbé tegyék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a kérdés, azt hiszem, szintén megérdemelne annyi figyelmet, mint példának okáért az, hogy ezentúl a házasulandókat a pap adja-e össze, vagy a jegyző. De egy sajátságos tapasztalatot tettem ebben a t. házban. (Halljuk!) Itt a háznak többséget a gazdák képezik. Tudunk is lelkesedni idealisztikusán, theoretikusan minden gazdasági kérdésért, de mikor azután egyszer a gazdasági kérdés itt a házban felmerül, akkor az, a ki felszólal, legfölebb annak teszi ki magát, hogy üres padok előtt beszél. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A legkisebb politikai vonatkozású kérdés sokkal jobban érdekli a '.. 20"
