Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. ] g \ egyezmény ellen a magyar mezőgazdák némely része és némely orgánuma oly argumentumokat hozott fel, melyek ezen megkötött vámegyez­ményt különösen mezőgazdaságunk ellen irá­nyulónak tüntetik fel, szükségesnek tartom ki­terjeszkedni azon gravamenekre, melyek ez irányban, és ezen különböző felfogásokkal kap­csolatban napirendre kerültek. (Halljuk! Hall­juk !) A magyar mezőgazdák egy részének ax a kívánsága, hogy Románia felé határainkat el­zárjuk, és nyugat piaezain a versenyt megszün­tessük. Ezen kivánságnak teljesítése, t. ház, mely szerencsére nem a mezőgazdák többségé­nek, hanem csa kisebb részének a kívánsága, ismét visszaállítaná Romániával a vámháborút; mert a hol két félnek barátságos egyezkedése képezi bizonyos ténynek, alapját, ott mindenesetre mindkét fél érdekeit tekintetbe kell venni. Ha tehát mi ebben a kérdésben arra az álláspontra állunk, a mely az egyezménynek megkötését le­hetetlenné teszi: akkor, nagyon természetesen, nem marad más hátra, mint az előbbi eljárás folytatása, tudniillik Romániával szemben ismét vámháborúba lépni. Nézetem azonban az, hogy Magyarország mezőgazdasága ezen eljárással nemcsak a vámháborúnak régi hátrányait viselné, hanem még azt a czélját sem érné el, melyet maga elé tűzött, t. i. hogy nyugat felé ismét verseny nélkül állhasson, mert nagyon jól tud­juk, hogy nem Romániából behozott nyerster­mény az, mely a mi mezőgazdasági árúink árát szabályozza, hanem a tengerentúli verseny, a mely alatt egész Európa szenved. Ezen tengeren­túli versenynyel szemben pedig nem nyújt ne­künk semmi előnyt az, ha mi kelet felé hatá­rainkat elzárjuk. Teljesen lehetetlennek tartom azt, hogy épen Ausztria és Magyarország politikai viszo­nyainál és földrajzi fekvésénél fogva magát bár­mely irányban is elzárhassa. Ezt megteheti bár­melyik más európai állam, de a mi államunk nem teheti meg, mert a mi államunk, úgy mint hajdanában az volt, ma is hivatva van a világ­kereskedelmi forgalomnak góczpo útját képezni, és az államunkon átfutó közlekedési utak hálózata feltétlenül államunkat teszi képessé és hivatottá arra, hogy a világkereskedelem forgalmát köz­vetítse. Már pedig a világkereskedelem forgal­mát közvetíteni határzárak mellett teljesen lehe­tetlen. Ez az oka annak, hogy semminemű olyan irányt, mely határzárakra és védvámos politikára vezetne, a közgazdasági bizottság he­lyeselni nem tud. Hiszen, midőn a jelen egyez­ménynek legfőbb elve a kölcsönös legnagyobb kedvezményt élvező államokkal egyforma elbá­nást biztosít államunk részére, ezen szerződés­nek legnagyobb előnyét mindenesetre mi va­gyunk hivatva első sorban kiaknázni, és a szerző­désnek ebből eredő előnyeit élvezni; mert tagad­hatatlan tény az, hogy ámbár Románia hason­lóan fel fogja használni ezen előnyös helyzetet államunkban, midőn két olyan államról van szó, a melyeknek egyike úgy földrajzi fekvésénél, mint ipari, kereskedelmi viszonyainak fejlődésé­nél és mezőgazdaságának előhaladottságánál fogva számtalan olyan segédeszközzel rendelke­zik, a melyek fölött a másik állam nem rendel­kezik, akkor ezen állammal szemben az egy­forma elbánás az erősebb államnak válik elő­nyére. Azt hiszem, hogy ha a romániai vám­egyezség által ismét megnyitjuk a keletnek kereskedelmi útját Európa felé, akkor azt a közvetítő szerepet fogja ismét vinni Ausztria és Magyarország, de különösen Magyarország, mint közvetlen szomszéd, a melyet hajdanában is vitt, midőn a kelet forgalmát nemcsak hogy kezében tartotta, hanem azt, mint közvetítő, nyu­gatra is átvitte. E szerint megint be fog követ­kezni az az állapot, melyben Magyarország volt akkor, midiin a keletnek nyers terményeit osztá­lyozta, feldolgozta, vagy pedig azokat javítva a nyugatra átvitte. Azért tartom én örvendetes je­lenségnek azt, hogy Magyarországon ma már oly ipar fejlődött ki, a mely a kelet nyerster­ményeire is rá van szorulva, és a mely a kiké­szítés szempontjából ma már szükségessé vált, hogy Magyarországba ezen nyers termények be­hozassanak. Itt, t. ház, eljutottam ahhoz a ponthoz, a mely a jelen szerződéssel kapcsolatosan mező­gazdáink részéről felhozatik, a mennyiben azt mondják, hogy a romániai vámegyezményben megkötött barátságos viszony folytán Magyar­országra, de különösen mezőgazdáinkra nézve hátrányos állapotot fog teremteni az őrlési en­gedély fentartása. Hát, t. ház, a közgazdasági bizottság már jelentésében szerencsés volt kifej­teni, hogy az őrlési engedély ezzel a szerződés­sel semminemű szerves összefüggésben nincs, mert az, hogy fentartsuk-e továbbra a román búzára nézve az őrlési engedélyt és a vámmen­tes behozatalt: tisztán rajtuuk áll, ez autonóm intézkedési jogunk, melyet bármely perczbea megszüntethetünk, midőn érdekeinkre károsnak tartjuk. De a közgazd-sági bizottság, mely e kérdéssel foglalkozott, arra a meggyőződésre ju­tott, hogy midőn malmaink részére külföldről és Romániából a búza vámmentesen behozatik, ez nemcsak egyik fellendült, hatalmas nagy iparunk támogatására szolgál, hanem támogatására szol­gál magának mezőgazdaságunknak is; hiszen statisztikai adatok mutatják, hogy a gyakran igazán indokolatlanul megtámadott malmok az ország búzatermelésének több, mint felét feldol­gozzák, mert az egymillió métermázsa vám­mentesen behozott gabonával szemben malmaink

Next

/
Thumbnails
Contents