Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-331
146 331. országos illés 1894. április 24-én, kedden. vétetett fel a szerződésbe ez a záradék, minthogy Spanyolország több állammal való kereskedelmi viszonyainak rendezésére való tekintettel az ily általános záradék felvételét nem tartotta elfogadhatónak. Mi minden tekintetben teljesen védve vagyunk az összes czikkeket illetőleg, melyekre nézve érdekeink vannak, és olyan előnyben fogunk részesülni, mint bármely más, Spanyolországgal szerződésben álló állam. Mindezekre való tekintetből újból kérem a t. házat, hogy a jelen szerződést a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Thaly Kálmán : T. ház! A mit a t. előadó úr említett, az tény, hogy forgalmunk Spanyolországgal nem valami jelentékeny; 600.000 forintra megy körülbelül évenkint a két ország kereskedelmi forgalma, különösen Magyarországra nézve mondom ezt, mert Ausztriával együtt többre megy, de — nekem legalább — ahhoz semmi közöm. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy ezen forgalom emeltessék, az főként a magyar gőzhajózási társaságnak, az »Adriá«-nak áll feladatában, a mely járatokat indított meg a spanyol kikötőkbe, Barezellonába, Valencziába és Malagába, a honnan némi szőlőimportunk is van édes bor készítésére. Az »Adria« társaság megerősödvén, nem kétlem, hogy ezen forgalom közvetítését fel fogja karolui. Bárha nem jelentékeny ezikkek azok, mégis vannak olyanok közöttük, a melyek szükségessé teszik a két ország közötíi állandó kereskedelmi forgalmat. Ilyen az említett szesz, a mely néhány esztendővel ezelőtt nagyobb bevitelre jutott Spanyolországba, mint jelenleg. Ez azonban specziális okoknak a következménye volt, a melyek megváltoztak; de remélhető, hogy kivált ha forgalmunk gyorsabb lesz, és sikerülni fog valami kedvezményt a bevitelre nézve elérnünk, a forgalom ismét emelkedni fog. A mi beviteli czikkeinkre nézve megnéztem a tételeket. Néhány fordul elő köztük, a mely a magyar iparnak némi anyagot szolgáltat. Ilyen pl. az, a min itt a t. háznak minden tagja pihen, a spanyol nád, a mely vámmentesen jön be. A Thonet-féle székipar Magyarországon nem az utolsó; a ki Nyitramegyében, NagyUgróczon járt valaha, és benézett a többi gyárakba is, az meggyőződhetett arról, hogy ezen iparág hazánkban olyan szép virágzásnak örvend, hogy jobb gyáraink a kivitelre is igényt tarthatnak, és itthon is ez az ipartermék az utolsó házig elterjedt. Hogy ezen iparágunk még jobban emelkedjék, hogy a nyers spanyolnád vámmentesen hozassák be, a mint a szerződésben meg van állapítva, azt helyesnek tartom, valamint szükségesnek az esparto-fíí vámmentes behozatalát is, melyből a lépcső-szőnyegeket készítik, és a mely minden nagyobb házban szükséges. Azt is helyeslem, hogy az édes szőlő és egyéb ezikkek behozatalára bizonyos vámtétel van megállapítva. Természetesen nem kifogásolom azt sem, hogy azon ezikkek, melyek feldolgozatlan állapotban hozatnak be, hogy a magyar iparnak tárgyául szolgáljanak, vámmentességben részesüljenek. T. ház ! Európában talán egy nemzet sincs, a mely karakterre nézve annyira hasonlítana a magyarhoz, mint épen a spanyol; mind a kettő szegény s a mellett büszke; mind a kettőnek szép országa, gazdag földje van, de nem műveli eléggé, mert mind a kettő egy kissé kényelmes, egy kissé lusta. De az is igaz, hogy mind a kettő vonzódott egymáshoz. Ne feledjük el, hogy sok spanyol vér folyt az országban a törökök ellen, mikor hazánkat fel kellett szabadítani, ők küzdöttek nagy vitézséggel pl. Buda bevételénél és más alkalmakkor is. Ujabb időben rokonszenvüket azzal bizonyították, hogy királynét is Magyarországból vittek maguknak, József nádor unokáját, ki ott most recens. Én, ki az ő irodalmukat tanulmányoztam, és abban sok szépet találtam, mindenkor sziinpathíával viseltettem ezen nemes és hajdan igen hatalmas nemzet iránt, és örülök rajta, ha kereskedelmi szerződésünk a forgalmat ezen két, sok tekintetben rokonlelkü és rokonjellemű nemzet között sűrűbbé teszi és közvetíti. Készemről el is fogadom ezt a kereskedelmi szerződést; azonban nem volnék ennek a pártnak, melyhez tartozni szerencsém van, hü tagja, ha kifogást nem emelnék ezen szerződésnek közjogunkba ütköző némely kifejezései ellen. Többször szólaltunk fel már ezen padokról az ellen, hogy diplomacziánk az így kötött szerződéseknél, a melyek már készen, megváltozhatlanúl, beczikkelyezés végett kerülnek ide, nem mindenkor használja, sőt legtöbbször nem használja a közjogunkban gyökerező s annak teljesen megfelelő korrekt kifejezéseket. Itt is az első czikkben és utána több czikkben Spanyolország királyságáról egyrészről és az osztrákmagyar monarchiáról másrészről van szó. Többször kimutattuk már, hogy a korrekt kifejezés ezen utóbbi tétel helyett az volna: Ausztria és Magyarország, vagy ha már az osztrák-magyar monarchia kifejezéshez ragaszkodik a diplomäczia, oda kellene tenni — hogy legalább a dualizmus ki legyen fejezve — azt, hogy: az osztrák-magyar monarchia két állama. De így Spanyolország királysága egy részről az egyik egység, az osztrák-magyar monarchia másrészről a másik egység. Mi, t. ház, ezt az
