Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

331. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 147 egységet sehogy el nem ismerhetjük, mert az nem reál-unio, az dualizmus; mi óhajtjuk, hogy perszonál-unió legyen. Következőleg ezen párt megbízásából felszólalok ezúttal is, és ezen kifejezés ellen, mint helytelen ellen, tiltakozni vagyunk kénytelenek, hogy legalább a ház Naplóiban nyoma legyen annak, hogy fölszólalás nélkül mi azt nem hagytuk. (Zaj.) Kérek egy kis csendet. Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Thaly Kálmán: Mindjárt elvégzem, csak egy kis csenddel méltóztassanak megajándékozni. (Halljuk! Halljuk!) Egy másik szerződés is, nemzetgazdaságilag ránk sokkal fontosaim, fog ma napirenden lenni. Nem akarok ahhoz hozzászólani, lesz nálam hivatottabb, a ki ahhoz hozzászól, de egy közös vonását ennek is ki kell emelnem, mert úgy tudom, hogy ez a közjogilag hibás kifejezés abban is előfordul. Egy izben hasonló fölszólalásunkra a t. kormány elismerve ezen kifejezéseknek nem egészen korrekt voltát, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter úr idejében az ő közvetítésével megváltoztatta, és e helyett Ausztria és Magyarország kifejezés használtatott. Szóval, a mit mi ismételve követelünk, arra már preczedens van; hivatkozom Baross Gábor példájára. Minthogy spanyol dologról van szó, a t. előadó úr megengedi nekem, hogy erre a dologra egy spanyol közmondást idézzek, (Halljuk! Halljuk!) a mely másra líbnatkoztatva, már egyszer idéztetett a magyar parlamentben, s mely igj hangzik: »8on los mismos perros eon los otros collares« ; a kutyák ugyanazok, csak a nyakravalójuk más. Én a jelen esetre ezt megfordítom, és azt mondom: Son los otros perros, con los mismos collares; tudniillik a szerződések — a kutyák — mások, de a nyakravalójuk ugyanaz, mindkettő osztrák-magyar. Mi pedig bizony nem osztrák-magyar, hanem magyar nyakravalóval akarjuk ezeket a »perro«-kat felruházni. Ezért kérem a t. házat, hogy jövendőre legalább, ha már ezúttal indítványt, vagy módosítványt nem is adunk be, méltóztassanak azon példát követni, melyet boldogult Baross Gábor követett, és az illető diplomácziát utasítani a maga módja szerint, hogy közjogilag teljesen korrekt kifejezés használtassák hasonló szerződések kötése alkalmával. Máskülönben a szerződést elfogadom. (Általános helyeslés.) Elnök: Van-e még valaki, a ki általánosságban szólni kíván a törvényjavaslathoz? Madarász József: T. ház! Ha azok nevében szólanék is, a . kik a 67-es alapon állanak, azon esetben is azt kellene mondanom, — miután ezen szerződés elején ki van fejezve, — hogy: »Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya« és Spanyolország között köttetik a szerződés, mindenki tudhatná, hogy egy császárnak más a monarchiája, és egy király monarchiája szintén más; tudhatnák Magyarország alkotmányából azt, hogy még az örökösödésre nézve is bizonyos ágak ki vannak zárva Magyar rszág királyi örökléséből, a melyek viszont Ausztriában mindig jogosultak az öröklésre. Természetes tehát, hogy igen helyes volna nekik — a 67-eseknek — úgy mondani, hogy az »Ausztriai birodalom« és a »Magyar birodalom« és Spanyolország közt köttetik a szerződés. De én ismervén azt a makacsságot, melylyel 1867 óta az akkor megkötött egyezséghez ragaszkodnak, melyen javítani soha a legcsekélyebb esetekben sem, csak rontani képes Magyarország rovására ez a képviselőház: természetes, hogy nem erre helyezem a súlyt s a szerződést sem fogadom el. Nem vagyok a czélszerűségi politika embere. (Helyeslés a sÉélső baloldalon.) Engesztelhetetlenűl az önálló, a teljesen független Magyarország embere vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A miből következik, hogy én ezen az alapon, Ausztria és Magyarország, mint két külön állam alapján állván, egy összességben egyezkedni sohasem óhajtok, sem nem tudok; s minthogy az én álláspontom tisztán és határozottan egyedül az, hogy Magyarország törvényhozásának oda kell törekednie, hogy addig is, míg ez az ország Ausztriával ugyanazon fejedelem alatt áll, — minthogy Magyarország mnjduem egész kereskedelmének, közgazdaságának és földmívelésének érdeke ellenkező az osztrák birodalom kereskedelmének, földmívelésének és iparának érdekeivel, — természetes, hogy arra kell törekednünk, hogy visszavívjuk hazánknak azon ősi jogát, hogy Magyarország minden más idegen állammal önállóan és külön köthessen szerződést. S minthogy ez az álláspont az, melyet én már 1848 előtt és azóta mindig elfoglaltam és ma is elfoglalok: ezen szerződést, mint ezen álláspontontommal ellentétben állót, el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs följegyezve. Kíván még valaki szólani? Helfy Ignácz: T. ház! Szerettem volna, ha az igen t. elnök úr időt engedett volna a miniszter úrnak a feleletre, mert csak a minisz ter úr felelete után Ítélhető meg: szükséges-e részünkről újabb felszólalás, igen, vagy nem? Hát ha méltóztatik megengedni, kérem a miniszter urat, szíveskedjék nyilatkozni. (Halljuk!) 18*