Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-331

831. országos ülés 1894. április 24-én, kedden. 145 hogy itt katonai önkényről van szó; mint­hogy továbbá egy oly egyénről van szó, a ki­nek tényleg törvénytelen letartóztatása magán­jogi sérelem is, de másrészről äz, hogy kül­földre, katonai hatóság közbejöttével vitetett, és ott jog és törvény elleneié ma is az őrültek házában letartóztattatik, ez oly sürgős dolog, a mit szerintem egy óráig sem lehet annyiban hagyni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mert én ma a döb­lingi őrültek házából egy levelet kaptam, mely­ben ottani egyének azt állítják, hogy a nevezett gróf ott van, semmi baja sincsen, hanem igenis, ha még pár napig ott marad, tényleg meg fog bolondulni azon elbánás miatt, a melyben ott részesül. Továbbá a mi az orvosi bizonyítványokat illeti, biztos tudomásom van, és nálam vannak az orvosi bizonyítványok, melyek Sopronban kiállíttattak, azon orvosok részéről, kiket a soproni törvényszék küldött ki a gróf elmeálla­potának megvizsgálása végett, t. i. a Poszvék Lajos s dr. Feldmann Frigyes orvosok által kiállított bizonyítványok, a mely orvosi bizo­nyítványok azután a család kérelmére és feleb­bezésére a budapesti professzorok, dr. Laufen­auer Károly és dr. Niedermann Gyula által felülvizsgáltattak, és a gróf elmeállapota ott a helyszínén hosszas megfigyelés alá vétetett. Mindennek azután a következménye az volt, hogy ezen négy magyar szakértő a gróf elme­állapotát veszélytelennek, illetőleg egészen olyan­nak állította, mely semmiféle elmegyógyinté­zetbe való szállítást nem követel. Továbbá ugyan­csak a soproni törvényszék a család beadvá­nyának helyt nem adott, és elrendelte, hogy az illető gróf továbbra is szabadlábon maradhat és nem szükséges őc elmegyógyintézetbe szállítani. A soproni törvényszéknek e végzését azután a múlt esztendő végső napjaiban a kir. tábla helybenhagyta. így állván a dolog, mulasztást követne el a képviselőház, ha e dolgot csak egy óráig is elintézés nélkül hagyná. Kérem tehát, hogy — minthogy a belügyminiszter úr nincs itt — a kormány valamely más jelenlevő tagja nyilat­kozzék e tárgyban. Főképen pedig azt kérem, hogy a gróf magyar területre jöjjön vissza. A soproni hatóság is ezt kérte hivatalos úton, de a bécsi hatóság azt felelte, hogy e kérésre a soproni polgármester nem illetékes, csak a ma­gyar minisztérium kompetens, Birom a gróf ki­jelentését is, hogy ő szívesen aláveti magát valamely magyar tébolydában való megvizsgál­tatásnak, esak külföldön ne hagyják. Azt hiszem, hogy a t. ház e kérdésnek sürgős elintézését el nem halaszthatja. (Helyeslés a szélső báloldalon ) Elnök: A napirend előtti felszólalás hatá­rozat tárgyát nem képezhetvén, következik a EÉPVH, NAPLÓ. 1892 — 97. XVIII. KÖTET. napirend, még pedig a közgazdasági bizottság­öl 7. számú jelentése a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szóló 592. számú törvényjavaslat tárgyában. Az előadó úr fog szólani. Rosenberg Gyula, a közgazdasági bi­zottság* előadója: T. ház! Van szerencsém a Spanyolországgal 1893. évi deczember hó 8-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés be­czikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. E szerződés kiviteli érdekeinket illeti, lé­nyeges engedményeket tartalmaz, melyek eléret­tek a nélkül, hogy a magunk részéről a mi ter­melési érdekeinket bármikép h sértő engedmé­nyeket kellett volna tennünk. (Iga?! Úgy van!) Spanyolországgal való kereskedelmi forgalmunk eddig nagyon szerény, mondhatni, minimális mére­tekben mozgott, de tekintve, hogy Fiúmén át rendes összeköttetést tartunk fenn Spanyolország­gal, és hogy ez új szerződésben lényeges vám­mérséklések vannak több, a mi kivitelünket érintő czikk számára biztosítva, a minők az összes faáruk, az agyag- és üvegárúk, a mező­gazdasági gépek, sőt bizonyos mezőgazdasági termények, kivált a hüvelyes vetemények s fő­kép a bab: remélhető, hogy e szerződés révén eddig csekély kivitelünk bizonyos lendületnek fog indulni. Sajnos, hogy nem érhettük el a szeszvám mérséklését is, a mi pedig nem kedvező vi­szonyok között levő szesziparunkra fontos lett volna. Ennek oka az, hogy csak nem t ég még tekintélyes szeszkivitelünk Spanyolországba nem nyugodott természetes fogyasztási alapokon. Spanyolországban ugyanis a bort szeszesítették, és igy vitték be olcsó borvám mellett a szeszt Francziaországba. Midőn Francziaország e visz­szaélést megszüntette, Spanyolország kénytelen volt borfeleslegét szeszszé átdolgozni, és e fej­lődő szeszipara érdekében prohibitiv szeszvám­megállapításhoz is nyúlni, mely intézkedésekkel szemben a nálunk sokkal nagyobb mérvben ér­dekelt Németország sem birta megvédeni szesz­kiviteli érdekeit. így tehát részünkről sem lett volna helye!, hogy pusztán ez okból ejtsük el e különben minden tekintetben kedvező szerző­dés megkötését. Egy másik körülményt szabad legyen még fel­említenem. (Ralijuk! Halljuk!) Ebben a szerző­désben ugyanis hiányzik az általános, legtöbb kedvezményt magában foglaló záradék. Ez azon­ban csak formaság, és ebből reánk hátrány nem háramlik, mert vannak olyan intézkedések fel­véve a szerződésbe, a melyek a legtöbb ked­vezményi záradéknak általánosságban való fel­vételét fölöslegessé teszik, és csak azért nem 19

Next

/
Thumbnails
Contents