Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

136 330. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. úr, hogy az a rendelet, a melyet ő egész törvénytelenül reczipiál 1893. május 21-én kelt. Ilyen rendelet pedig eddig egyáltalán nem látott napvilágot. A dolog tehát úgy áll, hogy a hadügyminiszter a rendeletnek a magyar nyelvre előnyös részét egyáltalán nem is akarja publikálni, hanem csináltak egy másik rendeletet 1893. június 21-iki kelettel, a mely a Reichswehrben jelent meg, tehát az állapot az, hogy :iz a rendelet ki sínes hirdetve, mégis Magyarországon végre akarják hajtani. Bizonyítja e körülményt az is, hogy a hadügyminiszter átírt a miniszterelnökhöz, ő pedig a belügyminiszterhez, s így veszekesznek ezen rendelet értelme felett, úgy hogy ez a rendelet semmiféle részében különösen a magyar nyelvre előnyös részében eddig egyáltalán nem lett végrehajtva. Ily körülmények közt, t. ház, azt tartom, hogy mivel az államnak a jogélet kiépítése és megvalósítása képezi feladatát, és minthogy a kormánynak mint; az állam szervének legfőbb hivatása a jogot megvalósítani: nem járt el a t belügyminiszter úr semmi körülmények közt sem helyesen, midőn a magyar nyelv természetes és törvényes jogait megsértse ezen rendeletet kiadta. Ezek vezettek engem és tisztelt barátaimat arra, hogy a kérvényi bizottságban a t. miniszter urak minden erőlködése daczára is kisebbségi véleményt jelentettünk be, melyben azt kérjük, hogy a rendelet mondassék ki törvényellenesnek és a miniszter útasítassék annak visszavonására. Ezen indítványban benne foglaltatik az is, hogy mivel a rendelet törvényellenes és visszavonandó, köteles a miniszter a meglévő törvényt végre is hajtani. Azonban, miután kételyek merültek föl és pedig — érdekes miniszteri körökben, indítványoztuk azt is, hogy a kormány oly törvényjavaslat előterjesztésére útasíttassék, a mely a magyar nyelvet a katonasággal szemben a levelezések kérdésében minden téren biztosítja. Erre nézve kénytelen vagyok kiemelni azt, hogy az alatt oly törvényjavaslatot értünk, a mely vagy megmagyarázza az 1840: VI. törvényczikk 9. szakaszának értelmét, vagyis kimondja, hogy a törvény 9. szakaszának az a helyes értelme, hogy minden katonai hatóság a magyar törvényhatósággal magyarul levelezni köteles; vagy pedig, ha a többség véleménye ellenkező volna a törvény magyarázatára nézve s ellenkező, általam teljesen kizártnak tekintett véleményt fogadná el, akkor a kormány terjeszszen be javaslatot, mely általában a katonasággal való levelezésben a magyar nyelvet teljesen érvényre juttatja. így értelmeztük véleményünket, és a ki komolyan fogja fel a kérdést, igazat fog nekem adni abban, hogy e rendelet a jog terén semmi körülmények közt meg nem állhat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormányelnök úr a kérvényi bizottságban azzal igyekezett menteni a rendeletet, hogy az okszerű és haladást képez, de a félhivatalos »Nemzet«-ben. mely az ő beszédét közölte, nem adja indokait, hogy miért okszerű, és miért képez haladást? És azt tartom, hogy teljes lehetetlenség azt indokolni, hogy a német nyelvnek Magyarországon való behozatala akár a józan ész, akár a nemzeti haladás szempontjából helyesnek fogadtassák el. Különben is a kormányelnök úr azt mondja, legalább igy közli a félhivatalos »Nemzet«, hogy e rendeletben állami nyelvünknek honorálását, és a közjogi helyzetnek javulását látja. Azt tartom, t. ház, hogy a magyar nyelvvel szemben mi honorálásokat nem fogadhatunk el, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez nem konverzió, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) midőn arany helyett nikkelt ad a nemzetnek. Nekünk és minden igaz magyar embernek az az álláspontja, hogy mindenki vegye le kalapját a magyar nyelv előtt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mi azt akarjuk, hogy •>\z minden téren érvényesüljön. (Helyeslés a szélső baloldalon) Elég hiba, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-ában jog adatott Ő Felségének arra nézve, hogy a vezénylet, vezérlet és belszervezet tekintetében önállókig intézkedhessek. Ne menjünk e téren tovább. Arra kérem a t. többséget, ne méltóztassék azt hatalmi kérdés nek tekinteni, mert ez mindnyájunknak becsületbeli ügye. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha a kérdést igy méltóztatnak felfogni, akkor lehetetlen, hogy a kisebbségi indítvány el ne fogadtassák, a melyet különben is tisztelettel elfogadásra ajánlok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Hock János jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Nagy zaj jobb felől.) Minthogy ezen igen fontos kérdéshez bővebben kívánok szólni, és még, gondolom, 3 — 4 interpelláczióra adandó válasz is van hátra, ezenkívül interpelláezió is van bejelentve, kirdem a t. háztól, hogy kívánja-e, hogy most folytassuk a tárgyalást, (Felkiáltások jobb felől: Kívánjuk!) vagy pedig, mivel ma nem fejezhetjük be a tárgyat, hogy már az én beszédem a jövő — gondolom — szombati ülésre halasztassék ? Ez volna különben az én óhajtásom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj és felkiáltások jobb felől: Ma folytassuk !) Elnök: A minisztereluök úr kíván szólni! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Polónyi Géza: Most már halljuk! Ugy-e? (Mozgás jobb felől.) Elnök: Csendet kérek. A miniszteteluök úr fog szólni!