Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

330. országos ülés 1894. április 21-én, szombaton. 135 nyitja, t. képviselőház, hogy a miniszter úr helytelenül interpretál és helytelenül jár el. Azonkívül, t. képviselőház, — és ezt Abauj vármegye érinti feliratában, — az a rendelet tulajdonképen ki akarja a törvényt is bővíteni. Az 1883: I. tczikk megállapítja a hivatalnokok qualiíikáezióját. Ezen törvény pedig kötelezi a törvényhatóságokat, ha ez a rendelet érvényben marad, kiterjesztve a qualifikaczionáíis törvényt, hogy a magyar hivatalnoktól a német nyelv alapos ismeretét követeljék. Tehát új qualifikaczionáíis feltételként czempésztetik be a német nyelv. Ez is világosan bizonyítja, hogy a rendelet törvénytelen. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De tovább menve az 1868 : XLIV. teakk elrendeli, hogy Magyarország kormányának nyelve, a kormánynak minden ágában kivétel nélkül a magyar. Kétségtelen dolog, hogy a kormánynak az a hivatása és kötelessége, hogy ezen törvény szerint a kormányzat minden ágában a magyar nyelvet csakugyan érvényre jut tasa, nem pedig az, hogy itt azt a német nyel vet becsernpészsze. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Azonkívül, t. ház, a mint már beszédemben rámutattam, azon törvényekből, melyek a század elején a magyarnyelv érdekében hozattak, kétségtelenül kitűnik, hogy a nyelv használatának kérdését törvénytárunk minden része igazolja, a törvényhozás mindig magának tartotta fenn, és igy a miniszter úr törvényhozó jogokat igényelt magának, mikor itt a nyelv kérdésében intézkedett. (JJ'.ÍS ! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez pedig minisztert meg nem illet. De, t. ház, ezektől eltekintve azt tartom, hogy minden magyar kormánynak csak az lehet természetszerű hivatása, hogy a nemzet nyelvét megvédelmezze, azon rést ütni ne engedjen ; nem pedig az, hogy még ő maga rendeletet, ad ki arra, ho<íy a nemzet nyelvével ellenkező idegen nyelv jusson érvényre. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Hiszen Magyarország már ezer év óta Magyarország, a nemzeti nyelv adja meg niinbu szát, történelmi jellegét, tipuszát, lehetetlen, hogy a magyar kormány ne tartsa magát magyarnak, és lehetetlen, hogy hivatása és joga legyen oly rendeletet kiadni, melylyel idegen nyelvet kíván becsempészni. A nyelv, t. ház, a nép gondolkodásának, érzelmeinek kifejezője. A nyelv nemzeti kötelék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A nyelvmozgalmak a 40 es években legdicsőbb küzdelmekre szolgáltatlak alkalmat, sőt voltak politikusok, igy felsöbüki Nagy Pál is, kiknek egész politikai működését a nyelvküzdelem jellemzi. Hát, t. ház, ha a nyelvnek fontossága ennyire eltagadhatathm, ha igaz, hogy — mint a karok és rendek 1845-ben kifejezik magukat—»a nyelv oly kapcsolatban áll jellemével, miként az tartja fenn, a nemzetett, lehetetlen, hogy helyeselhessük, lehetetlen hogy e magyar kormány helyesnek tartsa azt az intézkedést, melylyel, magyar nyelv kiszoríttatik, megaláztatik, és a kezdeményező megkereséseknél helyette a német nyelv tétetik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Különben is, t. ház, ismeretes azo*». általános igazság, melyet nem én találtam fel, hauem elődeink igen sokszor hangoztattak, hogy egy törvénytelen állapot ideiglenes eltűrése sokkal helyesebb, mint az, hogy a törvénytelenség rendeleti 1 törvényesíttessék, és e törvénytelenség végrehajtása a törvényhatóságoknak kötelességül tétessék. Ha tehát a miniszter úr nem tudta kivinni, hogy a kezdeményező megkeresésekben is kalapot emeljenek a magyar nyelv előtt, inkább hagyta volna a mai törvényellenes állapotot, mintsem azt törvényellenes rendelettel (Felkiáltások a szélső baloldalon: Törvényellenes rendelettel!) elrontsa, megalázza. De, t. ház, a miniszter úr rendeleiében hivatkozik a delegáczióra és a közös hadügyminiszterre is. Azt tartom, hogy szükségtelen az 1867: XH. tczikk szakaszat felolvasni, a melyek egytől-egyig mind igazolják azt, hogy sem a delegácziónak, sem a közös hadügyminiszternek a magyar nyelv kérdéséhez, különösen pedig a törvényhatóságokkal kapcsolatban absolute semmi beleszólása nincs m. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az 1867-iki törvény egész világosan megállapítja, hogy a delegáczióhoz és hadügyminiszterhez csak közös ügyek illetve a közös hadügyek tartoznak, de ez a nyelv kérdését abszolúte semmi tekintetben nem rendelte az ő hatóságuk aki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonkívül maga a törvény kimondja, hogy maga ez a 67 es törvény is csak az alapon létesül és bír érvényuyel, ha Magyarország belkormányzati és közjogi Önállósága, sértetlenül fentartatik, már pedig azt tartom, hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önállósága sérelmet szenved, ha a hadügyminiszternek az államnyelvre bármi csekély befolyást engedünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezek a szakaszok oly vilä gosan állapítják meg a delegáczió és hadügyminiszter hatáskörét, hogy szó sem . lehet arról, hogy a miniszter úr azzal igyekezzék magát menteni a rendeletben, mintha azt azért rendeli el, mert a delegáczió és hadügyminiszter így vagy úgy határozott T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogyha legalább e rendeletnek a magyar nyelvet érvényesítő részét végrehajtanák! De a tényleges állapot az, t. ház, hogy ez a közös hadügy mi niszte'i rendelet eddig a hadügyi hivatalos lapban ki sincs hirdetve. Azt mondja a miniszter