Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-330
J 24 380 * országos ülés 1894. április 21-én, szombaton, A királyi kúria tehát azon körülményt, hogy ezen zsellérségek bizonytalan időre adattak ki, egyenértékűnek vette az örök időre való adományozással, és iJyképen ezen magánjogi természetű viszonyt xirbéri természetűvé változtatta át. Midőn a megyében a palocsai uradalom perében hozott ezen ítélet köztudomásúvá lett, a megyében levő Összes kariális zsellérek, csekély kivétellel, tanácsadóik, ügyvédeik által felbiztatva, mindenütt megindították a keresetet a földbirtokosok ellen, megindították 1848. előtt, 1848. után, de a legutóbbi időben, talán az egyd<ét év előtt alapított zsellérek is, és csatlakoztak hozzájuk azon cselédek is, kiknek szegődményi bérük fejében néhány hold föld használata át lett engedve. Igazolva látták a zsellérek magukat abbeli meggyőződéstikben, hogy csak az urak furfangja, az uruk erőszakoskodása fosztotta meg őket jogos tulajdonuktól és megindult a perlekedés a zsellérek részéről az egész megyében. Ezen újabb perekben az első- és másodfokú bíróság, tehát azok a bíróságok, melyek a viszonyokat a helyszínén és tényleg ismerték, a zselléreket követeléseikkel elutasították. A harmadfokú bíróság, a királyi kúria azonban e perekben már csak következetesség okából is a töltszéki és fulyáni kuriális zselléiek által lefolytatott perekben a palocsaihoz hasonlólag ítélt, vagyis kimondta, hogy a zsellérek a tényleges birtoklásukban lévő földeket megválthatják. Itt a királyi kúria, midőn nem az 1832— 36-iki törvény világos szakaszára támaszkodva, hanem az 1853-iki nyílt parancs mesterséges magyarázatával ítélt ekként, a mint ítélt, bizonyára csak azon felfogásból indult ki, hogy a közérdek megköveteli azt, hogy mód és alkalom nyújtassék tulajdonszerzésre a községben annak, a kinek tulajdona nincsen, és pedig annak rovására és kárára, a kinek tulajdona van. A közönséges jogélet terén az ilyen eljárást kisajátításnak szokták nevezni. Ha, és a mikor a törvényhozás magasabb állami, vagy közérdek szempontjából az ilyen kisajátítást elrendeli, abban mindenki megnyugszik, s megnyugvással fogadja az is, a ki ez által jogaiban csorbát szenved. De midőn nem a törvény rendelkezése, hanem a nyílt parancs mesterséges magyarázata ezen Ítéletek alapja és indító oka ezen téleteknek, akkor a királyi kúriának ez az eljárása a legnagyobb mértékben nyugtalanságot keltő, nem akarom mondani, felháborító. De hát én a királyi kúria ítéleteinek, illetőleg indokainak bírálatába bocsátkozni nem akarok. Utóvégre is, hazánk legfelsőbb bíróságának ítéletei azok, a melyek ellen jogorvoslatnak helye nincs. De igenis foglalkozom, mert foglalkoznom kell ezen ítéleteknek következményeivel, még pedig azért, mert ezen ítéleteknek következményei azok, a melyek most már a közbelépést, a törvényhozási intézkedést szükségessé teszik. (Halljuk ! Halljuk !) Ezen ítéletek következménye első sorban, hogy azon vidéken a legnagyobb mértékben meg van ingatva a tulajdon szentségébe és megtámadbatatlanságába vetett hit. És ez természetes is, mert az a föld, melyet én, mint kizárólagos tulajdonomat, használok, melytől minden községi és államadót én fizettem, melyet ma bérbe adtam, holnap házi kezelésbe vettem, ha mondom, ezen föld ezen ítéletek folytán ma nem képezi kizárólagos tulajdonomat, hanem megváltható: ezen ítéletek következménye, hogy meg van ingatva a telekkönyvek hitelessége és a földbirtokos osztály hitele. Mert hiszen a telekkönyvben az én kizárólagos, semmi által nem korlátozott tulajdonjogomhoz kétség fér. És a jelzálogkölcsönökkel foglalkozó intézet meg fogja gondolni, vájjon a telekkönyveknek ily hitelessége mellett, midőn nem tudhatja, hogy mennyi e földből az, a mi nem képezi az én kizárólagos tulajdonomat, kölcsönt adjon-e? Ezen ítéleteknek következménye az, hogy mesterségesen le van szállítva a földbirtok értéke. Hiszen t. gazdatársaim megítélésére bízom, hogy mennyire helyes ezen értékkiszámítás, melynek alapja a \í x ji krajezáros átlagos férfi és női munkásnapszáni. Ezen ítéletek következménye az, — és ez még fbntosabb mindennél, — hogy tönkre van téve az oly nagy költséggel és fáradtsággal létrehozott tagosításnak minden előnye, mert az ítéletek nem azt mondják, hogy adassék ki az illetőnek annyi föld, a mennyit bír, oly minőségű föld, a minőt bír, hanem hogy joguk van azt a földet, a melyet birtokolnak, megváltani. Ezt pedig a földbirtokos a múltban változtatta gazdaságának minősége szerint, ma kiadta földbirtokának határa szélén, holnap, úgy indokolván ezt a gazdasági viszonyok, kiadta birtoka közepén. Ha tehát ez így keresztfílvitetik, hiába tagosítottunk, mert a kommasszáczió minden előnye veszendőbe megy. Ezen ítéletek következménye, — és az a legfontosabb, — hogy teljesen meg van ingatva Sárosmegyében a munkások és munkaadók közötti békés viszony,, lehetetlenné van téve a gazdálkodás. A régi, patriarchális viszony megszűnt, a munkás a munkaadóban nem azt látja, a ki neki keresetet nyújt, a ki gyámolítja szükség esetén, hanem a törvénytelen elnyomót, jogainak megfosztóját, és ennek következtében súrlódások, perek támadnak, és oly viszonyok jönnek létre,
