Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-330

If2 *•*>• országos ülés 1894. A zsellér, a ki a községben állandó lakást, állandó foglalkozást, földjei után megfelelő terményi jövedelmet bírt, a kinek ezenfelül a gazdasági ruellékmunkáknál, mint cséplés, favágás, szeszégetés, fuvarozás stb., télen is állandó keresete volt. Á zsellér rendszerint anyagikig gyarapodott, vagyonra tett szert; három-négy darab szarvasmarhát tartott, és a községben tisztelt állást foglalt el; többnek tekintette magát, több is volt az egyszerű gazdasági munkásnál, hiszen nem egy esetben az egész községi elöljáróság a zsellérek közül került ki. A zsellér tudta azt, hogy foglalkozásában, ha kötelezettségének megfelel, őt senki sem fogja háborgatni; sőt tudta azt is, hogy halála után fia is átveheti ezen foglalkozást, és így családja jövője is esetleg biztosítva van, s a biztosság ezen érzete nagyobi) munkásságra és nagyobb takarékosságra ösztönözte. A zsellér tudta azt, hogy Ínséges évek, elemi csapások, tűz, vagy dögvész esetén a földtulajdonosnál nemcsak erkölcsi, de anyagi támogatást is fog találni, hogy a, földbirtokos saját érdekénél fogva is őt nemcsak tanácscsal, de ha a szükség úgy hozza magával, iettel, pénzzel, vetőmaggal is támogatta fogja, a mi meg is történt. Ezért a zsellér a, zsellérséghez a múltban nagyon ragaszkodott, s attól csak a, legrit kább esetben vált meg önként; ha pedig mégis egyes esetekben a zsellérség megüresedett, hosszú éveken át híven szolgáló gazdasági, vagy házi cselédek folyamodtak a zsellérség átengedéseért, s annak átengedését teljesített hű szolgálatuk jutalmául tekintették, és rendesen meg is kapták a zsellérséget De még a közérdek szempontjából tekintve is, a közérdek követelményeinek is megfelelt, a közérdeket is előmozdította ezen viszony, a mennyiben ösztönül szolgált a családalapításra, niódott nyiijtott állandó letelepedésre, s ez által közvetve a lakossága számának szaporodásával előmozdította az állami érdeket is. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) Ennyit, t. ház, a kérdés gazdasági oldalára nézve. A mi a kérdés jogi oldalát illeti, a kuriális zsellér-viszony tisztán magánjogi, kétoldalú szerződésre alapított viszony lévén, erről a múltban sem a Mária Terézia féle úrbér, sem a többi úrbéri törvények, összeírások és rendeletek nem intézkedtek. A zsellér és földbirtokos között felmerülhető kérdésekben, melyek, megjegyzem, 1848 előtt igen ritkán fordultak elő, irányadó volt az 1832—36: VII. tcz. 12. §-a, mely következőleg hangzik: (Olvassa.) »Udvari telken lakó, vagy bármely nevezet alatt pusztákra telepített és a földes uraknak engedményéből valamely úri majorsági telket használó április 21-én, szombaton. zsellérek, úrbéri tartozásaikra nézve egyedül a földesúrral teendő egyezménytől függnek.« Ezen törvény tehát elismerte ezen kuriális zsellérviszony magánjogi természetét, és ezen törvény védelme alatt állott ezen viszon}'- mind a legújabb időkig. Midőn 1848-ban az úrbéri szolgáltatások megszűntettettek, a kuriális zsellérek a törvényintézkedését magukra is alkalmazkatóknak találták s ennek következtében kötelezettségeiknek teljesítését megtagadták, és a földek tulajdonjogát a, maguk részére vindikálták; de az abszolút korszaknak a földbirtokos osztály iránt semmi rokonszenvvel nem viseltető hatóságai és bíróságai által mindenkor el utasíttattak, és kötelezettségeik teljesítésére és a viszony magánjogi természetére utaltattak. Később, a telekkönyvek rendezése alkalmával, minden úrbéri telekrész, vagy egész telek, minden úrbéres zsellér külön tulajdoni, külön birtoklapot kapott; a községben lévő többi kuriális birtok, minden tekintet nélkül arra, vájjon azon vannak-e zsellérségek, vájjon zsellérségekre van-e a külsőség felosztva, a belsőségeken vannak e zsellér épületek, minden telekkönyvi korlátozás, minden tulajdonjogi megszorítás nélkül a volt földesúr, a földbirtos nevére telekkönyveztettek. Kivétel e tekintetben csak a megosztott birtoknál volt, t. i. ott, a hol a tulajdonos engedelméből a földbirtok beitelkein a zsellér saját költségén házat építtetett, a hol és a mely esetekben természetesen a telekkönyv a birtok ezen megosztottságát is kitüntette. Midőn később a tagosítások keresztűlvitettek, melyek részben előbb, de túlnyomó részben a megyében a hatvanas években eszközöltettek, ismét megállapítfcatván előzetesen bírói úton a, községben levő összes úrbéri állomány, az úrbériségnek belsőségbeli, külsőségbeli, legelő- és erdőbeli illetősége mindenekelőtt kihasittatott, s úgy az úrbéres telkeseknek, mint az úrbéri zselléreknek birtoka átadatott; minden egyéb, a községben található kuriális birtok, ismét minden tekintet nélkül arra, vájjon vannak-e azon kuriális zsellérségek, vagy nem, a tulajdonosnak kizárólagos tulajdonául átadattak, és a telekkönyvek ennek megfelelőleg át is alakíttattak. A tagosítás keresztülvitele alkalmával a földbirtokosok egy része a földbirtokosok és zsellérek közt 1848 után mind gyakrabban előforduló peres kérdéseket megunva, a zsellérségeket teljesen beszűntette, és a földet saját kezelésébe visszavette, s a földbirtokosok, a kik így jártak el, teljesen jogosan és törvényesen cselekedtek, és intézkedtek kizárólagos tulajdonukkal; gazdaságilag azonban önmaguknak a gazdálkodást nagyon megnehezítették, mert azon község, melyekben a zsellérségeket megszüntették, lassan