Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-329
l\£ 029. országos ülés 1894.április 19-én, csütörtökön. ki ezer év előtt mint világító sugár jelent meg e haza földén, és bevilágította az ezredév elején Európa tereit, és azét, ki az ezredév végén szintén világrészeket töltött be nagy nevével, mint a szabadság hérosza. A reliefekről is szólni kellene, minthogy ezek el maradi) atlanok a diadalíveken, akár római, vagy görög, akár renaissance-stilban alkotjuk őket. Árpád szobrát mellőzhetetl ennek tartom a milieniumra, mert a magyar nemzet rútabb hálátlanságpt nem követhetne el, mint hogy nem emelne Árpádnak méltó szobrot, még pedig a magyar nemzet lovas nemzet lévén, lovas szobrot, mely középpontja legyen a millenium maradandó alkotásainak. Ha nem készülhetne el az egész szobor, készülne el legalább a talapzat, mert tökéletlen munkát én sem akarok. De bízom az utóbbi időkben annyira föllendült magyar művészetben, hogy szobrászaink képesek lesznek oly művet alkotni, mely megfelel az esztétikai kívánalmaknak és a magyar történelmi érzéknek is. A mit t. barátom a diadalív formájáról, a Székely kapuról mondott, hogy már maga ez a stílus is kifejezze a magyarságot: tökéletesen osztozom ebben a nézetében. Sőt a bizottságban is ugyancsak ily értelemben szólaltam föl, ajánlva a t. miniszterelnök úrnak a mór stílust, mely hozzánk legközelebb áll, minthogy Árpád és kortársai Sassanida, illetőleg Hamanida perzsa műveltséggel bírtak, mely viszont ikertestvére a mórnak. A perzsa mecseteken is látjuk a pálmalevél- és tulipán-motívumokat, a színes díszítést, a méhsejtes díszítést, mint ezt az Alhambrában láthatni. A miniszterelnök úr ki is jelentette, hogy építészeink közül azzal, a ki legtöbbet tanulmányozta a mór stílust, Lechnerrel, értekezni fog e dologról. Vannak még egyéb magyar stilíí motívumaink is. Jókai Mór koszorús írónk és Feszty Árpád festőnk beutazva az Alföld nagyobb városait, ott a kálvinista temetők fejfáin, kivált Debreczenben, igen sok ős-eredeti magyar motívumot találtak, melyeket eddig nem méltattak kellő figyelemre. Ezeket is át lehetne vinni az építészeti emlékekre; de természetesen régészeti és néprajzi szempontból tanulmányoztam! kel • lene azokat. Csak az a kérdés, hogy ilyen alkalomból lehet-e helye kísérletezésnek? Mert nagyon kel] vigyáznunk, nehogy torzalakot csináljunk, hanem jól átgondolt, hosszas tanulmányozás után és sokak beleszólásával megállapított sikeres tervnek kell rendelkezésünkre állania. Sokkal jobban szeretném én is, hogy ilyen mór, perzsa, illetőleg ős magyar stilíí diadalkapú legyen, mint görög, római, vagy reuaissancestilu. Hanem vigyázni kell, hogy valóban sikerült legyen, nehogy az idegenek gúnyjának ezéltáblájává váljék, (Helyeslés.) s hogy az esztétikailag tökéletest legalább megközelítő mű legyen. Épen ezért tartok tőle, hogy midőn ennek [megvalósítását a magam részéről is melegen óhajtom, 1896-ra ez a dolog aligha készülhet el. Már csak azért sem készülhet el, mert a magyar stií ismertető jeleinek megállapítását, azoknak a persával és a mórral való összevetését és a végleges terv elkészítését nem tartom könnyű dolognak és ilyen rövid idő alatt lehetőnek. Azonban, t. ház, eltekintve magától a kiállítástól, a mely, ha az iparos Stb. osztályokra úgy történt az intézkedés, 1896-nál tovább nem halasztható, az emlékszerű alkotások létrehozása elhalasztható még két évre, mikor a Gellért-hegy, az Újépület helye felszabadul. Ezen emlékszerű része a dolognak halasztást szenvedhet 1898 végéig. A honfoglalás műve 898-ban Pannónia végleges meghódításával fejeztetett be. Már 899-ben az egész földet bírták őseink és akkor Olaszországba indultak a meghódított hazából, és Brentana-náí megverekedtek 899-ben. Tehát az 1898. év történelmileg helyes idő arra, liogy a millenáris alkotások egyike-másika, mely 1896-ra nem készülhet el, lepleztessék le, nyittassák meg, vagy adassék át a nyilvánosságnak. Engem ezéit az idő rövidsége nem ejt kétségbe, mert a millenáris alkotások némelyike 1896-ban létesíthető, a többi két évvel elhalasztható. Az egyes vidékeken állítandó oszlopokra azért is helyezek súlyt, mert azok a különböző nemzetiségek által lakott terűleteken a magyar állameszmét is képviselik, és az ország határain, az ország kapuinál, Zimonynál, Dévénynél és a vereczkei szorosnál való felállításuk azért szükséges, hogy az, a ki belép az országba, tudja, hogy magyar földön jár, melynek ezer esztendős történelme van. Ezeknek nem annyira művészi alkotásoknak, mint inkább tartós, impozáns tömegű alkotásoknak kell lenniök és ezért semmi akadálya sincs annak, hogy ezek 1896-ra létrejöjjenek. A művészi alkotásokat pedig, melyek az idő rövidsége miatt nem létesíthetők, két esztendővel hátrább lehetne tolni. Ezekben bátorkodtam észrevételeimet megtenni ; különben pedig az igen t. előadó úr által bemutatott bizottsági jelentést elfogadom. (Élénk helyeslés.) Gr. Zichy Jenő: T. ház! A pőtelőterjesztésre magára észrevételem nines; az végső pontjaiban oly határozatokat tartalmaz, a melyek megoldására az egyes pontok részletenként való megbeszélése alkalmat fog adni. A tartalom, úgy hiszem, megnyugtatásul szolgálhat az egész házra, mert abban, ha nem is minden óhaj kivitelére
