Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-329

329. országos illés 1894. április 19-én, csütörtökön. 115 van a lehetőség megadva, íigy mégis nagyrészt az iskolákban, az építkezésekben, a kulturális fejlődés bemutatásában, a kiállítás történelmi részletében, a tervezett diadalív felállításában, a szobrok felállításában, a mennnyire lehetséges, minden tekintetben meg fog felelni. Ha én ezért mégis felszólalok, erre két okom van. Az egyik az, hogy igen jól tudom, hogy mindaz, a mit Herman Ottó és Ugron Gábor képviselő urak előadtak, tökéletesen állanak és kívánatosak. De ezeket ebből az alkalomból mind létesíteni nem lehet, és igazuk van, ha aggodalmuk van az iránt, hogy ezekkel 1896-ra nem fogunk elkészülni, mert már is igen sok időt vesztegettünk el. Már harmadéve itt a házban, és azon kivííl is memorandumokban, tervekben, előadásokban is mindig hangoztattam, hogy az idő múlik, és hogy kifogyunk abból, s akkor majd egyszerre akarunk mindent felfújni, és a mit igy megalkotunk, az teljesen megfelelhető nem lehet. De nekem egy más aggodalmam is van, és ezt kérdés alakban intézem a t. miniszterelnök úrhoz. (Halljuk ! Halljuk!) Az én aggodalmam az, hogy tudomásom van arról, a mit a kereskedelemügyi miniszter úr is tud, hogy ezelőtt nyolcz hónappal franczia vállalkozók a török kormánynyal egyezségié léptek egy 1896-ban létesítendő világkiállítás tervezetének keresztülvitelére, és hogy annak élére a szultán fermánjával egy szíriai basát, gondolom, az ottani kereskedelmi minisztert állította. Nekem megküldötték a tervezetet, és abból látom, hogy a kiállítás 1896-ra van tervezve. Gondolt-e a t. kormány arra, hogy a Magyarország iránt igen is nagy szimpátiával viseltető török kormánynyal bizonyos tekintetben vagy egyességre lépjen, vagy úgy oszszák be a dolgot, hogy az ő világkiállításuk ne legyen egyidejűleg a mi milleniumunkkal, mert az nekik talán nem, de nekünk bizonyára nagyon árthat! Ez az egyik aggodalmam, melyet a t. miniszter úrhoz kérdés alakjában vagyok bátor intézni. A mit Ugron Gábor t. képviselőtársam a stílusra nézve mondott, az teljesen áll. Hiszen a nemzeti fejlődés története eredetétől kezdve a stílusban nyilvánul! Hiszen a kiindulási pontja az asszír pálmával mutatja az egész történelem keletkezését, a mint átment kezdetleges krisztallizáezióján, részben magára vette még a muszka stílust is. Hiszen ha a* Sassankíák történetéhez megyünk vissza, leljük ennek nyomait, a mikor a katalauni csatát vívta Attila, ugyanakkor a Van tó partjain Attila vezérei elfogták Arszlán örmény királyt, a ki a vezér elé vezettetve, felkiáltott : »Á te urad, Attila megfeledkezett arról, hogy ő is Sassanida.« Ez oly érdekes,, hogy csak, a ki a történelmet nem olvassa, s csak a ki nem akar látni, az nem látja, hogy mennyire figyelemre méltó dolgok ezek. Én ezen létesítendő magyar íven ezen stílust akarom és követelem meg. Azon nem lehet valamely rokokó-, vagy korinthusi, vagy valamely czopfkorból való stílust applikálni, oda egy régi hun-magyar-szittya stilus való, a melyet ujabban a »HonfogIalás« képnek rámáján is akarnék alkalmaztatni. Különben, t. ház, a bizottság jelentéséhez teljesen hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr kíván félreértett szavainak helyreigazítása czímén szólani. Ugron Gábor: T. képviselőház! Thaly Kálmán igen t. barátom szíves volt válaszolni az általam előadottakra nézve, és az 1000 népiskola és kisdedóvoda felállítására nézve azt az ellenvetést hozta fel, hogy óvodák és népiskolák annyi számban a milleniumra már csak azért sem állíthatók fel, mert nem rendelkezünk elég tanerővel. Engedelmet kérek, de beszédemnek ez az értelme nem volt. Nem vagyok oly gyermeteg kedélyű és hiszékeny, hogy elhigyjem azt, hogy a bizottsági jelentésben foglalt alkotások az 1896. esztendőre mind létre fognak jönni, hogy azok valójában ha megkísértetnek, létrehozathatnak. Ezek megfontolás és alapos kivitel nélküli müvek lehetnek csak. Én akként fogom fel a dolgot, hogy mi, törvényhozás, megteszszük az intézkedéseket, és mint egy alapító oklevelet fogja ezeket a törvényhozás letenni, melynek értelmében a millenium megünneplésére az alkotások egész sorozatát magának kitíízi; de hogy ezeket két év alatt bárki valósítani tudja, és komolyan higyje, hogy mindezek valósíthatók lesznek, azt fel nem tehetem, de fel sem tettem. Nem is követelem, hogy 1000 népiskolát és óvodát két év alatt állítsunk fel; elég, ha a nemzet törvényhozása kimondja, hogy ezt meg fogjuk alkotni, és ha 10 év alatt alkotjuk is meg, tehát évenként 100 iskolát állítunk fel, azért mégis ugyanazon feliratot fogják viselni az utolsó százig, mint a milyent az első 100 visel, és mégis az alkotásoknak egész sorozatát fogják azok képezni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Egyszerűen úgy fogtam fel a dolgot, hugy mindezek 1896-ig el fognak határoztatni, elő fognak készíttetni és meg fognak kezdetni, de hogy végre is fognak hajtatni, azt teljességgel nem hiszem. Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Először is Ugron Gábor képviselő úrnak most előterjesztett észrevételére kívánok egy megi5*:>h