Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-328

98 328. országos ülés 1894. április 18-án, szerdán. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. képviselőház! Az előttem szólott képviselő úrnak úgy felhozott érvelése, mint az előadásában használt hang nem olyan, mely engem arra indíthatnának, hogy válaszomat akármely irányban kiegészítsem és hogy újból válaszoljak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és mozgás . a szélsőbalon.) Endrey Gyula: T. ház! A belügyminiszter iiv nem hagyta megbírálás nélkül az én hangomat. Ezennel kijelentem, hogy soha sem fogok arra törekedni, hogy akár a hangom, akár a felszólalásom a t. belügyminiszternek tessék. (Felkiáltások jobb felöl: A modor!) hanem azt fogom nézni, hogy fiz én meggyőződésemnek és érzelmeimnek megfeleljen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt akartam megjegyezni, a belügyminiszter úr megjegyzését pedig visszautasítom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A kérdés az, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy méltóztatik-e tudomásul venni a választ, a melyet a belügyminiszter űr Endrey Gyula képviselő úr interpelláeziójára adott: igen, vagy nem? Horánszky Nándor képviselő úr a kérdés feltevéséhez kíván szólani. Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) A kérdés feltevéséhez kívánok szólani. Azon kérést intézem a t. házhoz, hogy az interpellácziónak ötödik pontja, a mely Keresztes Ferencz elhalálozásának körül menyeire és e körülmények felvilágosítására vonatkozik, külön tűzessék ki szavazásra. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Horánszky Nándor: Akármint tetszik álmélkodni, az nekem teljesen közünbös. Engem kötelességemtől és meggyőződésemtől semmiféle álmélkodás el nem tántorít. (Helyeslés bal felől.) Jogom van kérést intézni a házhoz a kérdés feltevése tárgyában, és ezt tettem. Most nem kérést intézek a házhoz, hanem indítványt teszek, hogy a kérdés az általam jelzett módon tétessék fel, minthogy különben nem tudnék szavazni. Minden más pontra »igen«-nel, arra az egy pontra »nem«-mel akarok szavazni. (Zaj,) Elnök: A házszabályok értelmében általában véve jogosult a pontonként való szavazás kérése. Kérem, méltóztassék hozzájárulni e kívánsághoz. (Helyeslés bal felöl. Ellenmondások jobb felöl.) Méltóztatik tehát hozzájárulni'? (Igen! Nem! Mozgás jobb felöl.) Ha méltóztatnak hozzájárulni, (Igen!) a kérdés két szavazással fog eldöntetni. Először az lesz a kérdés: tudomásul veszi-e a ház az interpelláczió 1., 2., 3., 4, és 6. pontjára adott választ, azután pedig" az lesz a kérdés, tudomásul vessi-e a Keresztes Ferencz halálára vonatkozó ötödik pontra adott választ? Jó lesz így? (Helyeslés.) Kérem tehát azokat, a kik az interpelláczió 1., 2., 3., 4. és 6. pontjára adott választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik!) A ház többsége tudomásul veszi. Most kérdem, méltóztatik-e tudomásul venni az ötödik pontra adott választ. (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik!) A ház többsége tudomásul veszi, és így az egész válasz tudomásiil vétetett. Következik Kováts József képviselő úr interpellácziója. (Hosszatartó mozgás és zaj.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Csendet kérek! (Felkiáltások: Helyre! Halljuk!) Kováts József: T. ház! Látom, hogy a t. ház az imént tárgyalt sajnálatos esemény behatása alatt áll, s így alig számíthatok a t. ház figyelmére, de hát kötelességemet teljesíteni kívánom. (HaUjuk!) Köztudomású, hogy az állami gimnáziumok és általában az Összes állami iskolák tanárai és azok családjai az állam vasutakon kedvezményes menetjegyben részesülnek, míg a felekezeti iskolák tanárai és családai ezen előjogból ki vannak zárva. Nagyon helyesnek tartom a kormány azon intézkedését, hogy az állami iskolák tanári karát és családtagjait kedvezményes jegvekben részesíti, mert ez ált;il lehetővé teszi, hogy a szünidő alatt ne csak maguknak és családjuknak szerezhessenek üdülést, hanem, hogy tudományos kutatásaikat megtehessék, és így képzettségüket gyarapíthassák. De midőn én a t. kormány ezen bölcs intézkedését helyeslem, nem vagyok képes felfogni és megérteni, hogy miért nem részesíti ezen kedvezményben a jóval csekélyebb javadalmazással ellátott felekezeti iskolai tanárokat, a kik pedig sokkal jobban reá vannak szorulva ezen kedvezményre, mint állami kartársaik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen most tárgyaltuk és szavaztuk meg a házassági jogot, a mely szerint a t. kormány minden halandónak egyforma mértékkel kíván mérni, tehát miért itt a hasonfoglalkozásúakra nézve a kivétel ? Köztudomású ugyanis, hogy a felekezeti iskolák tanári kara ugyanazon funkcziókat végzi, mint az állami iskolák tanári kara; mindketten ugyanazon nemes czél felé törekszenek; úgy az egyik, mint a másik előtt egyedül azon nagy, azon magasztos czél lebeg, hogy a fiatal nemzedékből a magyar államnak képzett és jóravaló honpolgárokat neveljen; kérdem tehát, miért itt az ellentétes álláspont ? Ennélfogva bátor vagyok interpellácziómat a a következőkben előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! (Olvassa.) »Tekintve, hogy az állami gimnáziumok és általában az összes állami iskolák