Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-328
328. országos ülés 1894. Április 18-án, szerdán. 97 mert azt hiszem, hogy azok a dolgok, a melyeket a t. belügyminiszter úr felhozott arra nézve, hogy az ő eljárásának jogosságát megokolja, nem képeztek elég indokot, és nem is képezhettek elég indokot arra nézve, hogy ő a főváros utczáin ezredeket mozgósítson, és a főváros félmillió lakosságának személyes szabadságát korlátolja, {Nagy zaj és derültség jobb felöl.) Elnök: (Csengit.) Csendet kérek, t. ház! Endrey Gyula: Az a körülmény, a mit a miniszter úr felhozott, hogy az egyetemi ifjak márczius 22-én azt határozták, hogy a fővárosi háziurakat páronkint fcgják felszólítani, hogy a házaikra zászlót tűzzenek, avagy, hogy a színház előtt felszólítják a közönséget, hogy tekintettel a nemzet gyászára, ha a belügyminiszter úrnak komédiázni van kedve, ám nézze ő maga, de a közönség ne nézze az előadásokat, . . . Thaly Kálmán: Örültek, hogy meghalt Kossuth Lajos! Endrey Gyula... mindez nem képezhetett elég indokot arra nézve, hogy vidékről egy ezred lovasságot hozzon fel, a mellett az egész helyőrséget készenlétben tartsa, és (Felkiáltások jobb felöl: Ágyúkat!) a Gellérthegyen az ágyúkat (Élénk derültség jobb felöl.) a lb'résekhez felvontassa. Sőt többet mondok, (Halljuk! Halljuk ! jobh felttl.) az Újépületben is az összes tüzérség »Bereitsehaftban volt«. Tessék eltagadni, mert úgy látom, hogy a t. belügyminiszter úr azon elvet vallja: si feeisti, nega. (Zaj és ellentmondás jobb felöl.) Ezek oly köztudomású dolgok, a melyek alól nem tisztázhatja a belügyminisater urat az a hirtelen nézetváltozása sem, hogy még kevéssel ezelőtt a nép felséges nép volt, mikor a miniszter uraknak tapsolt, most a t. belügyminiszter úr egyszerre söpredéknek és csőcseléknek degradálta azokat,... (Nagy saj és ellentmondások jobb felöl.) Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem áll! Endrey Gyula... a kik a nemzet legnagyobb fiának rótták le a kegvelet adóját. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne beszélgessenek. Endrey Gyula: A t. belügyminiszter úr a katonaság eljárása szabályszerűségének igazolására hivatkozik arra, hogy a Keiepesi-íit végén Urs kapitány a közönségnek trombitáltatott. Megengedem, hogy ily eset is történhetett, de nekem határozott tudomásom van róla, hogy katonai részről az utczai közönséget megtámadták, a nélkül, hogy felhíva lett volna és a nélkül, hogy a szolgálati szabályzat által előírt feltételek megtartattak volna, és hivatkozom arra, hogy egy tartalékos hadnagy e miatt feljelentést is tett a katonai hatóságnak, és hogy KÉPVH. NAPLÓ 1892-97 XVIII. KÖTET, nemcsak én, hanem képviselőtársaim közül többen is tudják, látták és hallották, hogy a katonaság minden előzetes felhívás nélkül támadta meg a népet. Ezt el lehet tagadni, de a való tények meg nem történtekké az által nem lesznek. Azt sem hallgathatom megjegyzés nélkül, hogy a t. belügyminiszter úr arra hivatkozik, hogy a fővárosi szabályrendelet szerint a tüntetés kihágásnak van minősítve. (Felkiáltások jobb felöl: Azt nem mondtat Zaj.) Ezelőtt pár héttel nem képezett kihágást az, hogy a közönség megállt az országház előtt, és megvárta gróf Apponyi Albert grófot, míg a kocsijába ült. (Felkiáltások jobb felöl: Nem, dobálóztak! Nem raboltak!) Akkor a rendőrség közegei ott nézték, és a közönséget nem figyelmeztették, hogy oszoljanak szét, mert akkor gróf Apponyi Albert ellen tüntettek. Akkor a rendőrség nem intézkedett, hogy a tömeges csoportosulást megszüntesse, (Ellenmondások jobb felől.) pedig tudta a nyilatkozatokból, hogy abczugolni akarják Apponyit. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. Endrey Gyula: Engedjen meg a t. ház, de mikor azt látom, hogy a t. belügyminiszter úrnak és közegeinek más és más a nézete a tüntetésekkel szemben, akkor a t. belügyminiszter úr eljárását én korrektnek nem tarthatom, midőn oly erőszakos dolgokat provokáltatott közegei által. (Felkiáltások jobb felöl: Elég már!) Még egy körülményt nem hagyhatok felelet nélkül. Nevezetesen, a miniszter úr Keresztes Ferencz esetére vonatkozólag is úgy tűntette fel a dolgot, hogy kihallgattatott mindenki, rendben van minden, szabályszerűleg megtartatott a bonczolás,. .. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Szabályszerűleg halt meg!) ... és hogy konstatáltatok, hogy tulajdonképen az okozta Keresztes halálát, hogy tévesen ismertetett fel a betegsége, és elkövettetett egy olyan orvosi műtét, a mely a halált előidézte. Hát tegyük fel azt az esetet, hogy valóban úgy történt; nem a katona puskacsöve ölte meg azt a szegény embert, hanem az orvos könnyelműsége, vagy felületessége. Kérdem, nem volt-e kötelessége az államrendőrségnek ez esetben is megtartani az előnyomozást, és nem lett volna-e kötelessége a vizsgálat megtartására a törvényszéket megkeresni? Akárhogy történt a dolog, az államrendőrség nem teljesítette kötelességét, törvényellenesen járt el, midőn azt az embert titokban felbonczoltatta és elföldeltette. (Helyes lés a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények közt én a belügyminiszter úr válaszát tudomásul nem vehetem, és kérem, méltóztassék interpellácziómat napirendre kitűzni. (Élénk helyeslés bal felöl.)
