Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-328
94 328. országos ölés 1894. április 18-än, szerdán. efféle kihágások. A Király-utezában egyes üzletekben mindent izzé-porrá törtek, és miután a rendőrség 23-án délelőtt már jelentette, hogy nem képes a rendet fentartani és ennélfogva a fővárosi törvény 31. szakasza értelmében katonai karhatalomért kénytelen folyamodni, az én felhatalmazásom alapján igenis az itteni hadtestparancsnokságtól katonai karhatalmat kért. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbalon.) A katonai karhatalom igénybe vétetett a rendőrségnek hivatalos, írásbeli felszólítására és megadatott a katonaság által abban a mértékben és mennyiségben, a mint azt a rendőrség kívánta. (Helyeslés jobb felől.) A katonaság és katonai parancsnokság tehát ebben a tekintetben semmi néven nevezendő önkényes intézkedést nem tett, hanem a törvény szerint megfelelt a politikai hatóság megkeresésének. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mivel pedig akkor a hangúlat igen izgatott volt, tekintettel arra, hogy már márczius 22-én este a rendőrség — mert akkor a katonaság még nem vonult ki — tégladarab ok kai dobáitatott meg sőt valóságos kőzápornak volt kitéve, úgy hogy 18 rendőr sebesült meg (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol?) a Nagymező-utezában és az Andrässy-úton, mert a Nagymező-utezában egy épülőben lévő ház előtt felszedték a tégladarabokat és azokkal dobálták a rendőrséget; mivel én attól tartottam, hogy a gyalogság alkalmazása esetén, ha a katonaság is kődobálással fogadtatnék, lőfegyverét fogja használni, én magam kértem meg a hadtestparancsnokságot, hogy még egy ezred lovasságot bocsásson rendelkezésre, mithogy a lovassággal könnyebb nagy embertömegeket vérontás nélkül szétoszlatni, mint gyalogsággal, és mivel — ismétlem — azon alapos félelemben voltam, hogy gyalogság alkal mazása esetére, mert az már önvédelemből is lőfegyverét fogja használni, vérengzés fog támadni, magam kértem meg a hadtestparancsnokságot, hogy egy ezred lovasságot hozasson fel. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezzel megfeleltem, t. ház arra, hogy itt sem ostromállapot nem volt, sem a katonaság önhatalmúlag nem járt el. A mennyibea pedig a katonaság kivonult, az az én felhatalmazásomra, a rendőrség megkeresésére történt. A katonaság mennyisége és elhelyezése szintén a rendőrség intézkedései szerint történt. Itt tehát senki más nem intézkedett, mint én; akár jól, akár rosszul tettem, a felelősség engem terhel. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hallottam én is azt a mesét, hogy azokon a napokon a gellérthegyi czitadellára ágyúkat vonszoltak fel s hogy azok s fővárosnak voltak szegezve. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, ezek az ágyúk a valóságban nem léteznek és csak azok fantáziájában vannak, a kik ezt a mesét kigondolták; mert úgy azokon a napokon, mint ma, a gellérthegyi czitadellában két alarmágyú van elhelyezve, a mely egyébre nem ig használható. (Élénk derültség.) Ide redukálódik tehát a tüzérség felvonulása és a czitadella alarmirozása. (Derültség.) Ha a valóságnak megfelelne, akkor a legsúlyosabb vád a rendőrség eljárását illetőleg az volna, (Halljuk! Halljuk!) hogy a rendőség a maga intézkedéseivel provokálta a tüntetéseket. Az események egyszerű egymásutánjának feltüntetése ezt legjobban megezáfolja. (Halljuk! Halljuk!) Csütörtökön délután és az esteli órákban, sajnálom, de oly csekély mennyiségű rendőr volt a nemzeti szinházben, a mennyiben alig volt ott 2—3 rendőrnél több, mint rendesen szokott lenni, az operaházban mindössze 12 rendőr volt jelen. A rendőrségnek e csekély számban való jelenléte okozhatta azon sajnos eseményt, hogy az utczai csőcselék megakadályozhatta a nemzeti színházban és az operaházban az előadás megtartását. (Igás! Úgy van! jobb felől Zaj a szélső baloldalon.) Lukáts Gyula: Az előbb esőcselékről tetszett beszélni! (Nagyzaj.) Meszlény Lajos: Ez a szabadelvű demokráczia! (Mozgás.) Elnök: Kérem Lukáts Gyula képviselő urat, szíveskedjék a szónokot közbeszólásaival meg nem akasztani! {Helyeslés jobb felől.) Lukáts Gyula: Tessék a miniszter úrra is rászólni! Elnöki Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem fogadom el a visszautasítást. (Élénk felkiáltások jobb felől: Rendre ! Eendre!) Lukáts Gyula: Nem utasítottam vissza, hanem azt kértem, hogy tessék a miniszter úrra rászólni! Hieronymi Károly belügyminiszter: Itt tehát rendőri brutalitásról szó sem lehet. Éu a rendőrségnek azt az utasítást adtam és adom, hogy igyekezzék a közönséggel megértetni azt, hogy a békés és a rendet szerető közönségnek a rendőrség a legnagyobb támasza, hogy a rendőrség a közönségnek nem ellensége, (Helyeslés jobb felöl.) s hogy igyekezzék a rendőrség minden tekintetben, a hol csak lehet a közönségszolgálatára lenni, mert nem a közönség van a rendőrségért, hanem a rendőrség áll a közönség szolgálatára. (Élénk helyeslés jobb felől.) Mondhatom is, hogy a rendőrségnek budapesti főnöke, Sélley Sándor főkapitány mindent elkövet ez irányban. Méltóztassék tehát elhinni, hogy az a feltevés, mintha akár nekem, akár a budapesti rendőrség főnökének az volna a szándéka, hogy azt a jó viszonyt, melyet másfél év óta igyekezünk ápolni, nem tudom, miféle ismeretlen czélokból elrontsuk, egészen méltatlan. (Úgy van! jobb felől.) A rendőrség ellenkezőleg nagyon is
