Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-328

328. országos ülés 1894. bízott abban, hogy mivel az egyetemi ifjak tüntetéséről volt a szó, az egyetemi ifjak bizonyos határokat meg fognak tartani, s hogy a rendőrség ebben csalódott, azt nagyon sajnálom, valamint azt is, hogy az egyetemi ifjaknak kezéből azután oly elemek vették ki a dolgot, a melyeknél a tüntetés kihágássá fajúit, de hogy ezt a jendőrség provokálta volna, erről szó sem lehet. (Úgy van! jobb felöl.) A rendőrség helyes működését a közönség teszi a legnehezebbé; mert mikor a közönség oly beszédeket hali, mint a milyet a képviselő úr most is tartott, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) mikor interpellácziójának indokolásában azt mondja, hogy a rendőrség a rend örve alatt garázdálkodik, mikor ott künn találkoznak a müveit osztályokhoz tartozó egyes férfiak, kik kigúnyolják a rendőrséget, (Igás! Úgy van! jobb felöl.) a kik szitkokkal és csúfsággal ilietik azt a rendőrtisztviselőt, ki a közönséget szétoszlásra szólítja fel és kényszeríti, s mikor aztán az ily felzúdult tömeg ellenében kénytelen a rendőrség karhatalomhoz, erőszakhoz nyúlni, akkor azután rendőri brutalitásról panaszkodni nem lehet. (Úgy van! jobb felöl) Lehetetlen, hogy a rendőrség jól funkezionáljon, ha akkor, a mikor a rendőrkapitány felszólítja a közönséget, hogy távozzék, a közönség először nevetéssel és azután abczug-kiáltásokkal felel, és a rendőrközegeket mindenféle csáfnevekkel illeti. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Méltóztassanak csak elolvasni a márczius 24-ikén reggel megjelent lapokat. Ezekben magam is azt olvastam, hogy a Kerepesi-út sarkán, — és ez dramaticze le volt írva, — mikor Urs Nándor kapitány úr először is trombitáltatott és felszólította a közönséget az oszlásra: erre nagy gúnykaczaj volt a felelet. Azután még egyszer trombitáltatott és újra felszólította a közönséget, hogy oszoljon; akkor meg nagy »abezug«-kiáltás volt a yálasz, és a tömeg hősiesen megmaradt a maga helyén. (Derültség jobb felől.) Mikor tehát az újságok ebben hősiességet látnak, mit szólnak ehhez itt a képviselő urak? Azt mondják, hogy a rendőrség ártatlan tömegek ellen ment. Hát ártatlan tömeg az, a mely téglákkal dobál ódzik? (Élénk tetszés jobb felől. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Ha ilyenek történnek s a rendőrség felszólítására, a mire törvényes joga van, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) a tömeg szét nem oszlik, az már nem ártatlan tömeg. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A fővárosi államrendőrségről szóló törvény világosan azt mondja, hogy az összeverődő tömeg, ha a rendőrtisztviselő felszólítására szét nem oszlik, kihágást követ el. Már pedig a ki kihágást követ el, az nem ártatlan; (Igazi Úgy van! jobb felől) mert a törvények nem arra valók, hogy a törvénykönyvben április 18-án, szerdán. Qg maradjanak, hanem hogy végrehajtassanak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Én azt, mivel egy jogállamban lehetetlennek tartom, (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) és mindazok, a kik hazánk békés fejlődését ésjó hírnevét szivükön viselik, azt nem is kívánhatják, hogy az ufccza népe domináljon. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Meszlény Lajos: A szabadelvű tüntetésnél én is azt tartottam! (Élénk felkiáltások jobb felöl: Ott rend volt! Egy hang a szélső baloldalon: Es azután szabadelvű felfogás !) Hieronymi Károly belügyminiszter: Igenis, az a szabadelvű felfogás, a mely azt reklamálja, hogy a törvénynek legyen meg az uralma. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr felemlítette Keresztes Ferencznek a halálát, (Hal:juh! Malijuk!) a ki egy kapott seb folytán, gondolom, április 9-én a Rókus-kórházban meghalt. (Halljuk!) Mielőtt erre az ügyre kiterjeszkedném, egyet közbevetőleg meg akarok jegyezni. (11üljük! Halljuk!) A képviselő úr beszédében, a mely az interpellácziót megelőzte, felhozta, hogy én neki privátim azt mondtam, hogy nekem nincsen tudomásom egy sebesülésről sem. A képviselő úr talán félreértett, mert én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a rendőrségnél egyetlenegy sebesült sem jelentkezett. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez két külön böző dolog. (Helyeslés jobb felöl.) Én is olvastam a lapokban, hogy megsebesültek többen, és csak azt mondtam, hogy a rendőrségnél egyetlen egy sebesült sem jelentkezett. Hogy visszatérjek Keresztes Ferencz esetére, az ő betegségéről a rendőrség április 3-án értesült, ekkor vétetett fel Keresztes Ferencz a kórházba egy fejsebbel. Április 4-ikén délelőtt 10 órakor rajta koponya-lékelés műtéte, trepanirozás hajtatott végre, a minek folytán ő attól a percztől fogva, hogy a műtét rajta végrehajtatott, önkívületi állapotba esett, és ily állapotban meg is halt. Ennélfogva Keresztes Ferencz kihallgatható nem volt. (Zaj a szélsőbalon.) Ezen körülmények fel vannak derítve, itt van a látlelet, a melyet a Rókus-kórház orvosa állított ki. Ez azt mondja, hogy Keresztes fejsebben szenvedett, és hogy genyes agy hártyalob következtében, mert a tejseb fertőzve lett, következett be a halál. Itt van azután a bonczjegyzőkönyv, a melynek körülményeire mindjárt visszatérek. Megsebesülésének körülményei kideríttettek az által, hogy először kihallgattatott háziasszonya, kinél lakáson volt, másodszor kihallgattatott a szeretője, kihallgattatott annak a kávéháznak tulajdonosnője, hol először bekötöztetett, kihallgattatott a mentő, a ki az első köteléket alkalmazta rája, és végűi kihallgattatott a Rókuskórház orvosa, ki őt felvette és a bonczleietet készítette.