Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

30". országos ülés 1894. inárcnins fi-áa, kedden. :Í. ház részéről oly akadály forog fenn, mely az állami házassági jogban nem létezik, akkor megengedtetik, hogy polgári hatóság előtt köttessék meg a házasság. Hozzáteszi, hogy egyébként a házassági jog és a bíráskodás egysége érintetlenül marad. Először is figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy ő ez indítványt indokoló beszédébea mindig polgári házasságról beszélt, pedig azt, a mit 8 indítványoz, sehol a világon nem nevezik így. Ez osztrák unikum, melyet ott sem neveznek »Civil-Ehe«-nek, hanem rendszerint »NothEhe«-nek, a mi magyar fordításban annyit tesz, mint Ínséges házasság. (Élénk derültség a szélsőbalon és jobb felől.) Hozzáteszi t. képviselőtársam még azt is, hogy a többi érintetlenül marad. Engedelmet kérek, hogyan lehet a házassági jog egységéről beszélni akkor, mikor annak a jognak az alapja, az első a legfontosabb funkczió, a melyen alapszik az egész házassági jog, kétféle ? Hiszen midőn bármely bíró hivatva van házassági ügyben ítélni, első feladata megvizsgálni az érvényesség dolgát, hogy érvényesen köttetett-e meg az a házasság; mert lesz kétféle érvényesség, az a házasság, mely az egyház előtt köttetett, s kétséget nem szenved, hogy az érvényes, és a melyik a polgári hatósíig előtt köttetett; de ennél meg kell nézni, hogy vájjon csakugyan a kellő hatóság előtt lett-e megkötve, meg voltak-e mindazok a kellékek, meg voltak-e a tanuk, szóval mindaz, a mit a törvény előír? Ez már nem lehet egységes házassági jog. Ez azonban még a legkisebb dolog; ez formakérdés; e felett lehet vitatkozni. De már nem formakérdés az, midőn t. képviselőtársam azt mondja, hogy érintetlenül fog maradni az állami bíráskodás. Erre én azt mondom, hogy az erkölcsi lehetetlenség. Hogyan képzeli azt a t. képviselő úr, hogy az a klérus, a mely dogmát keresett abban, hogy az anyakönyvi kivonatot kiszolgáltassa más egyház lelkészének, belefog nyugodni abba, hogy az egyházban szent áldással és szentséggel megkötött házassági ügyek felett világi bírák ítéljenek? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon és jobb felől.) Hiszen ezzel az összeütközéseknek, viszályoknak és súrlódásnak oly bő forrása nyílnék meg, hogy mi nem a békének, hanem a háborúnak korszakát kezdenők meg újra; ezt pedig én semmikép sem akarom. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Helfy Ignácz: Nem akarom pedig, nem egyedül csak az ország békéje kedvéért, — ezt mindnyájunknak kell akarni, — de nem akarom azért sem, mert nem találom megengedhetőnek azt, hogy a jövőben is ismétlődhessenek olyan esetek, a minőket a közelmúltban láttunk, hogy magyar honpolgárok, — mert hiszen a papok ép oly honpolgárok, mint mi, — külföldre menjenek tanácsot kérni az iránt, vájjon engedelmeskedjenek-e a magyar állam törvényeinek, igen vagy nem ? (Élénk helyeslés a szélsőbalon és jobb felöl.) A szükségbeli házasság, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam kínál, az nem old meg egyetlenegy kérdést sem. Nyitva hagyja a tért az állam és egyház közti viszálynak; nyitva hagyja épúgy, mint eddig a féltékenységnek és versengésnek kapuját a protestáns és katholikus felekezetek között; épiígy nyitva hagyja a kérdést az állam és az egyház hatalmi versengése közt, és ezenfelül nem lehet tagadni, hogy az a módozat, az a kivételes házasság, a melyet t. képviselőbarátom ajánl, kétségtelenül sértő nemcsak a reczipiálandó zsidókra nézve, (Felkiáltások a szélső baloldalon :Esa fődolog!) hanem határozottan sértő a protestánsok önérzetére nézve: mert azt fogják mondani: »háromszázados küzdelem után odajutottunk, hogy számunkra bizonyos esetekre kivételes törvényeket kell csinálni; ha mi más felekezetitekkel akarunk összekeíni, akkor, ha akadályok merülnek fel, ezen az állam csak úgy tud segíteni, ha minket kivesz a szabály alól és számunkra más, különleges házassági módozatot állít fel«. (Úgy van! a szélsőbalon.) Engedelmet kérek, ez nem megoldás, ez egyenes provokáczió. (Igaz! Úgyvan! a szélsőbalon és jobb felől.) Nagyon sajnálom, t. képviselőház, hogy hangom nem engedi meg, hogy minden tételt tüzetesen, bőségesen fejtsek ki. (Halljuk! Halljuk!) Be keli érnem azzal, hogy a legfontosabb érvekre csak rámutassak. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom tehát tovább fejtegetni a szükségbeli házasságnak Ínséges voltát. Benne rejlik ez magában az intézményben, beszél ez eloquenter magától. Egyet azonban el nem hallgathatok, és ez az, hogy a t. képviselőtársam indítványa igényt tarthat mindenre; igényt tarthat arra, hogy enged az opportunitásnak, hogy ezzel talán röviden végezek; igényt tarthat különösen arra, hogy igen alkalmas ellenzéki fegyver arra, hogy ellenezzük azt, a mit a kormány előterjesztett; igényt tarthat — mondom — mindenre, hanem arra az egyre nem tarthat igényt, hogy szabadelvű eljárás. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon és a jobbóldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Ez természetei, erre józanul lehetetlen gondolni. (Derültség.) Helfy Ignácz: Itt van azonban egy másik szempont, a melyre még kevésbbé tarthat igényt, és ez az, hogy ez az indítvány összefüggésben áll gr. Apponyi Albertnek 1892-iki májusi, 1893-iki novemberi beszédével. Alig van valaki e házban, a ki őszintébb, nagyobb tisztelettel viseltetnék gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam-