Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

:ÍJ 307. országos iiléri TísíH. márorfus 6-an, kedden. nak nemcsak nagy tehetsége, hanem tiszta jelleme és önzetlensége iránt, mint én. Önzetlensége iránt, — mondom, — mert engem az nem zavar meg, hogy hatalomra vágyódik, hogy a kormányhatalmat kezébe akarja keríteni; ez nem önzés, ez a legnemesebb anibiczió és nála teljesen jogosult. (Igaz! Úgy vav! bal felöl.) Felkérem t. barátomat arra, legyen szíves azt a két beszédet újból elolvasni, s azután tegye kezét szivére, s. mondja me^, hogy létezik-e Magyarországon ember, a ki azt sejthette volna, hogy akkor, a mikor e két remek beszédjét elmondotta, a melylyel lelkesedésre ragadta nemcsak e házat, hanem az egész hazát, oly nyomorúságos intézményre gondolt volna, mint a minő a szükségbeli házasság. (Úgy van! a jobboldalon) Gr. Károlyi Gábor : Sanyaró Vendel! Helfy Ignácz: Beöthy Ákos t. képviselő úr tegnap azt a kérdést vetette fel, hogy a tegnapelőtti nagyszerű nemzeti tüntetés kinek a számlájára Írandó? A mienkére e, vagy a kormányéra? Hát erre azt mondom, hogy a t. képviselőtársam nem kutatott eléggé mélyen; én egyenesen kimondom, hogy az igen nagy részben gr. Apponyi Albert számlájára Írandó. Az a tüntetés, mely tegnapelőtt a nemzet részéről oly impozánsul megnyilatkozott, nem a mai gr. Apponyi Albertnek, hanem gr. Apponyi két beszédének is szólott. Ki sejtette volna azt, hogy akkor, mikor ő maga. serkentette a kormányt arra, hogy ne palliaüv eszközökkel éljen, hanem gyökeres megoldást keressen és világosan hozzátette, hogy azt a gyökeres megoldást nemcsak a tisztán vallásszabadsági kérdésekre érti. hanem beleértve ebbe a családi és házassági jogot, ki sejtette volna akkor, hogy gyökeres megoldás alatt a t. képviselőtársam az osztrák »NothciviIehe«-t érti? (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon és a jobboldalon) Ki sejtette volna akkor az ő lojális jelleméről, midőn oly ragyogó színekkel elénk festette azt a felséges királyi madarat, melynek egyik szárnya a szabadelvííség elvein, a másik szárnya a nemzeti ébredésen repül, hogy ez a fejedelmi madár lassan-lassan, a helyett, hogy felfelé repüljön, le fog ereszkedni, míg végre szárnyaszegetten, lomhán le fog bukni arra a nyomorékra, melynek neve: »Nothcivilehe«? (Zajos tetszés és helyeslés a szélső baloldalon és a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Megengedem, t. ház, hogy a szükségbeli polgári házasságnál szabadelvűség tekintetében sokkal jobban megfelel a fakultatív polgári házasság, a melylyel eddig türelmesen csak egy ember foglalkozott és ez: gr. Szapáry Gyula t. képviselő úr. Ezt azért emelem ki, mert el nem titkolhatom a fölötti mélységes meglepetésemet, hogy midőn a t. képviselő úr egész beszédében folytonosan a fakultatív házasságról beszélt, és maga kiemelte, hogy alig másfél évvel ezelőtt e téren, a fakultatív polgári házasság tekintetében amott milyen jó társaságban volt; és midőn végre sarokba szoríttatva az igazságügyminiszter úr által, és felszólíttatva, mondaná meg, hogy tulajdonképen mit akar, azt jelentette ki, hogy ő a szükségbeli polgári házasságot akarja,, (Egy hang a szélsőbalon: Ez idő szerint!) a melyet egész beszéde folyamán egy árva szóval sem említett. Úgy látszik, hogy gr. Szapáry Gyula t. képviselő úrnak az tökélete sen mindegy, hogy az minő házasság legyen: legyen fakultatív, vagy ha nem fakultatív, hát szükségbeli házasság; fődolog, hogy az ne legyen, a mit a kormány terjesztett elő. (Zajos helyeslés a szélső bnloldalon és a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatosan nem tehetem, hogy ki ne emeljem, hogy gr. Szapáry Gyula, mint ellenzéki újoncz . . . Endrey Gyula: Vezér! Helfy Ignácz: . . . igen eredetileg mutatta be magát e tekintetben. Mert míg gr. Apponyi Albert beérte azzal, hogy a nélkül, hogy tagadta volna, hogy a legszabadelvűbb álláspont az, a melyet e javaslat és mi foglalunk el . . . Gr. Apponyi Albert: Azt tagadom! Ha előbb nem tagadtam, most tagadom! Helfy Ignácz: . . . csak azt vonta kétségbe, hogy vájjon az ő véleménye a szabadelvüség szempontjából bírálandó-e el, addig gr. Szapáry Gyula oly messze ment, hogy ón ahhoz hasonlót az olasz viták alatt a klérus részéről soha sem hallottam. Hallottam, hogy vádolták a szabadelvűeket túlzással, vagy mint tegnap mi vádoltattunk, radikalizmussal, vagy szocziálizmussal, mindennel, de odáig elmenni, a meddig elment gr. Szapáry Gyula, hogy azt mondta: a kötelező polgári házasság ellenkezik a szabadelvűséggel, mert kényszeríti az ország összes polgárait arra, hogy bizonyos módon kössenek házasságot, ez csakugyan meglepett, különösen a mikor oly embernek a szájából hallom, a ki hosszú éveken át a kormányban részt vett, a kinek hivatása volt a törvények tisztelete felett őrt állani. Hiszen így minden törvény kényszerítő. Mert alig van törvény, mely vagy ne tiltana, vagy el ne rendelne valamit, s akkor mindegyik törvényre azt lehet mondani, hogy illiberális, mert kényszeríti az állampolgárokat bizonyos dolgokra. És kérdem a t. képviselő úrtól, vájjon, ha kimondjuk, hogy minden házasság a lelkész előtt kötendő, hát ez nem kényszer? Hiszen a kényszer csakis abban van, hogy kimondjak: a ki bizonyos formában nem köt házasságot, az a házasság törvényesnek el nem ismertetik, abból a házasságból származó