Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

362 321. országos ülés 1894. április 10-éii, kedden. Ezzel szemben, utalva a fentebbiekre, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy csalódnak ebbeli feltevéseikben a t, képviselő urak; csalódik különösen Horánszky Nándor képviselő úr, a ki bizonyára teljes komolysággal tette azt a kijelentését, hogy az állami egységes szabályozást, a felekezeti egyenjogúságot és az állami kizárólagos bíráskodást oly állami érdeknek tekinti, a melyet sértetlenül fenn kell tartani. És ha Horánszky Nándor képviselő úr kontraktust kér Eötvös Károly képviselő úrtól arra nézve, hogy a törvényjavaslat a felekezeti békét nem fogja megzavarni, én viszont kénytelen vagyok Horánszky Nándor képviselő úrtól kérni kontraktust, hogy gr. Apponyi Albert képviselő úr határozati javaslata alapján oly megoldása lehetne a kérdésnek, mely minden irányadó tényezőt ki fog elégíteni; (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) mert én azt gondolom, hogy azon határozatok alapján az északi és déli pólust összehozni lehetetlen. (Úgy van! Tetszés a jobboldalon.) Igazságügyi szempontból kétségtelen, — nem is lön a tárgyalás során kétségbe vonva, sőt többen az ellennézetűek közül, maga Horánszky Nándor képviselő úr is elismerte,— hogy a polgári házasság legtökéletesebb formája és a jogegység eszméjének legjobban megfelel a kötelező polgári házasság. Ezt én azzal egészítem ki, hogy teljesen egységes állami szabályozás csakis a kötelező polgári házasság mellett lehetséges. Elismerem, hogy anyagi egységes jogszabályok tág körben létesíthetők a szükségbeli kötés mellett is. Egységesen állapíthatók meg a házassági akadályok; egységesen minden honpolgárra egyenlően szabályozható a házasság felbontásának kérdése; de teljes jogegység nem létesíthető. E részben a vita során felhozottak kiegészítéséül csak a következőkre kívánok utalni. (Halljuk! Halljuk!) A szükségbeli polgári házasság rendszere mellett szabály az egyházi kötés, és mivel az állam az egyházak házasságkötési szabályait hatályon kivfíl nem helyezheti, az egyházakra egységes házasságkötési szabályt nem oktrojálhat. E rendszer mellett érvényben fognak maradni a házasságkötésre és minden azzal kapcsolatos kérdésre az összes egyházaknak szabályai; hatályba lép ezek mellett a szükségbeli polgári kötést megállapitó állami szabályozás, és minthogy a házasság érvényességének első feltétele, hogy az érvényesen megköttessék, világos, hogy a házasság érvényességének kérdése e szempontból nem valamely egységes állami jog szerint, hanem az esetek különbözősége szerint, a különböző felekezetek egyházjogának, polgári kötés esetében pedig az állam jogának szabályai szerint lesz megítélendő. A házasságra lépő egyházának szabályai szerint lesz megítélendő többek közt az, hogy törvényes hatáskörében járt-e el, illetékes volt-e az a lelkész, ki a házasságkötésnél közreműködött; megtartattak-e a kötésnél az illető egyház szabályai és előírt alakszerűségei ? Hogy ez, különös tekintettel a vegyes házasságokra is, könnyen bonyodalmakra vezet, az alig szenvedhet kétséget. Ugyanazon kötésnek kettős jellege lesz; ugyanazon kötéssel létestíl az állami és az egyházi házasság, és nincs kizárva annak lehetősége, hogy az állambíróságok érvényesnek fogják kimondani a házasságot, holott az egyházak saját hatósági körükben azt érvénytelennek fogják tekinteni. (Úgy van! Úgy van!) Megtörténhetik az ellenkező is. így pl. &.?. állambíróságok érvénytelennek fogják mondani a kiskorú katholikus házasfél által kötött házasságot azért, mert a törvényben előírt szülői, gyámi beleegyezés, vagy gyámhatósági jóváhagyás nélkül köttetett, az egyházi hatóságok pedig ugyanezen házasságot saját hatáskörükben érvényes házasság jellegével bírónak fogják tekinteni. (Úgy van! Úgy van!) Mindezen bonyodalmaknak elejét veszi a kötelező polgári házasság, mely a két hatáskört, az államit és egyházit a házasságkötéstől kezdve elválasztja, és ez által megelőzi mindazon bonyodalmakat, melyek abból keletkezhetnek, hogy a lelkész, a ki közege az egyháznak, közege egyszersmind az államnak. Gr. Apponyi Albert képviselő úr felhozza, hogy a kötelező polgári házasság behozatalát Németország katholikus része a legnagyobb flegmával vette, Németország protestáns közönsége és egyháza pedig ellenakcziót folytat ellene, mert a protestantizmus nehezebben tűri annak partmosó hatását, nehezebben védekezik ellene, mint a katholikus egyház. Erre utaltak mások is, többek közt Győrffy Gyula képviselő úr is, a ki azt állítja, hogy Poroszországban a kötelező polgári házasság kizárólag a protestáns egyházak vonakodása miatt nem veihet gyökeret. Igaz ugyan, hogy a német birodalomban s különösen Poroszországban is a protestáns közönség egy része akcziót indított a kötelező polgári házasság ellen ; de ez az akczió nagyobbnak látszik, nagyobbnak ecseteltetik itt, mint a mi a valóságban, mert különben az az akczió, a mely megindult a törvény meghozatala előtt és teljes erélylyel folytattatott a törvény meghozatala után, húsz év alatt csak tudott volna valamelyes tényleges eredményt felmutatni, holott tényleg az ellenkezőt, azt látjuk, hogy a német polgári törvénykönyvnek a kötelező polgári házasság behozatalát követő tizenkét év eltelte után közzétett első tervezete v&ltozat-