Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

321, országos ülés 1894. április 10-én, kedden. 363 lanúl felitartja a kötelező polgári házasság intézményét. Annak megemlítése mellett, hogy azon akczió során túlnyomóan nem a szükségben', hanem a fakultatív polgári házasság behozatala szorgalmaztatik, feleslegesnek tartom a kérdéssel tüzetesen foglalkozni; feleslegesnek különösen azért, mert a vita során polgárjogot nyert kifejezéssel élve, a két oszlopos egyház viszonyaira való tekintette] egész máskép áll a dolog nálunk, mint Poroszországban és a német birodalomban. A német birodalomban és Poroszországban a protestánsok vannak többségben; harmincakét millió protestánssal szemben a német birodalomban szembenáll 18 millió katholikus. A német birodalomban a polgári házasság behozatalát megelőző állapot általában kedvezőbb volt a protestánsokra, mint a katholikusokra nézve. A azentszéki bíráskodást Poroszországban még 1849-ben megszüntették; addig is a szentszéken csak a tiszta katholikus házassági ügyekben ítéltek, és a katholikus szentszék azon ítélete, melylyel a házasfeleket ágytól és asztaltól végleg elválasztotta, államjogilag bontó ítélet hatályával bírt. Württembergben a ma is fennálló törvény szerint a különböző felekezetek, vagy az állam által el nem ismert egyházakhoz tartozó házasfelek között létrejött házasságból keletkező házassági vitás ügyek a protestáns egyházi szabályok szerint ítéltetnek el. Ha ilyen körülmények között a német birodalomban a protestáns közönség egy része akcziót intéz a kötelező polgári házasság ellen, és felekezeti szempontból a fakultatív polgári házasságot sürgeti, ezt veszély nélkül teheti, inert bizonyos lehet az iránt, hogy ha a házassági jog szabályozásánál felekezeti szempontok érvényesülnek, nem a protestánsok húzzák a rövidebbet. Nálunk máskép áll a dolog, nálunk a katholikusok vannak többségben. Nálunk ma is a katolikus kánon-jog van érvényben, ma is fennáll a katholikus szentszék bíráskodása, és a vita folyamán láthattuk, hogy katholikus részről a házassági jognak minő megoldása kívántatik felekezeti szempontból. Ilyen körülmények között, a ki elfogulatlanul ítéli meg a dolgot, bizton következtetheti, és a ki a valódi tények előtt szemet hunyni nem akar, láthatja, hogy nálunk azoknak zöme, a kik a tervezett reformot, a kötelező polgári házasság behozatalát ellenzik, nem a protestánsok, hanem a katholikusok között található. És ha e részben valakinek még kételyei vannak, gondolom, majd a törvényjavaslatnak a főrendiházban való tárgyalása el fogja oszlatni ezeket a kételyeket. (Helyeslés jobb felől.) A kifejtettekre való tekintettel én abban a véleményben vagyok, hogy nálunk a kötelező polgári házasság aggály nélkül behozható, mert biztosra vehető, hogy Magyarország protestáns közönsége és egyháza nem fog akcziót indítani ellene. Vajay István: A katholikusok nem számítanak? Teleszky István előadó: Tessék türelemmel lenni, épen most következik ez. De más országokban tett tapasztalatok adataira támaszkodva, és tekintettel a magyarországi katholikusok nagyon is kipróbált, hazafiságára . . . Vajay István: Ez frázis! (Derültség a jobboldalon.) Teleszky István előadó: Ez nem frázis, — biztosra vehető az is, hogy ha a törvény egyszer megalkottatik, . . . Vajay István

I Akkor revideálni fogjuk! Teleszky István előadó: Ha lehet! Vajay István: Majd megcsináljuk! (Halljuk ! Halljuk.' a jobboldalon.) Teleszky István előadó: Magyarország katholikus egyháza nemcsak tűrni fogja azt, hanem alkalmazkodni fog hozzá, és mint gr. Apponyi Albert képviselő úr igen jellemzően kifejezte, megtelepszik szépen ezen intézmény, ezen állami jogrendszer mellett a maga paralell jogrendszere. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) A tárgyalás során szóba hozatott a fakultatív polgári házasságkötés is. Ezen forma mellett nyilatkozott Ugron Gábor képviselő úr, kinek ebbeli álláspontjára röviden a következőket jegyzem meg, nem bocsátkozva abba, hogy a fakultatív kötés a házassági jog rendszerébe igen különbözőképen illeszthető be. A fakultatív polgári házasság rendszere mellett az állam a két kötést, az egyházit és a polgárit, egyenértékűnek nyilvánítja. Ez által az állam és az egyház e részben egy rangba helyeztetnek, de tényleg az egyházak vannak túlsúlyban. Az állam azt mondja polgárainak: j»A két kötés egyforma, választhatjátok azt, a mely nektek tetszik!« Az egyház azt mondja híveinek : »Csak az egyház előtt szabad a házasságot megkötni, tiltva van az egyházi kötés mellőzéséve! a házasság polgári kötése!* Ez ellentétből folyólag az egyház utalva van küzdelmet folytatni az állammal, küzdelmet, mely egyenlőtlen fegyverekkel folytattatik. Az egyház hatalmi érdeke követeli, hogy e küzdelmet a legerélyesebben vívja. Úgy általában, mint esetről-esetre hatalmi súlyát fogja latba vetni, hogy a harczban ő legyen a győző és az állam a legyőzött. 46*