Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

321. országos ülés 1894. szabályozása és a kizárólagos állami bíráskodás. És én, midőn a magam részéről Beöthy Ákos képviselő úr kijelentéséhez csatlakozom, szintén képtelenségnek tartom, hogy a katholikus egy­ház uralkodó állását restaurálja, vagy hogy a többi vallásfelekezeteknél megszüntesse a pari­tást, a jogegyenlőséget, a viszonosságot. A tör­vényjavaslat tárgyalásának nem kis jelentőségű eredményét látom abban, hogy a nemzet kép­viselői majdnem egyhangúlag, pártkülönbség nélkül foglalnak állást a házassági jog kizáróla­gos állami szabályozása és a kizárólagos állami bíráskodás mellett. (Igás! Úgy van!) A törvényjavaslat ellenzőinek második cso­portjába tartoznak azok, a kik egyébként nem egészen azonos álláspontot foglalva el, gr. Appo­nyi Albert képviselő úr határozati javaslatát fo­gadják el. (Halljuk! Halljuk!) E határozati ja­vaslat szerint: (Olvassa.) »A házasság rendszerint a lelkész előtt kötendő, vegyes házasságok bármely felekezet lelkésze előtt köthetők. Ha a lelkész, vagy — vegyes házasságoknál a lelkészek egyike — olyan egyházi akadály miatt, mely az állam házasságjogában nem létezik, a házasságkötés­nél közre nem működhetik, vagy közreműködé­sét bármely okból megtagadja, a házasság pol­gári hatóság előtt köthető. Polgári hatóság előtt kötendők azoknak házasságai is, a kik a bevett felekezetek egyikéhez sem tartoznak, vagy a kik olyan hitfelekezetnek tagjai, mely házasságkö­tési közegül elismert lelkészekkel nem rendel­kezik. A minden honpolgárra nézve érvényes egységes házassági jognak, és állami házassági bíráskodásnak elve érintetlenül marad.« Teljes objektivitással kivánván megítélni e határozati javaslatot, elismerem, hogy annak alapján a jelenben érvényben levő, különböző felekezeti és részben állami jogszabályokból és széttagolt állami és egyházi bíráskodásból fel­merülő bonyodalmak és visszásságok megszűnhet­nek ott ;(Halljuk!Halljuk !) elismerem, hogy a szük­ségbeli polgári házasság rendszere mellett hoz­hatók elég tág körben egységes állami jogsza­bályok ; de hangsúlyoznom kell már itt, hogy az e határozati javaslat alapján alkotandó tör­vény a katholikus hitelvekkel ép oly merev ellentétben áll, mint az e törvényjavaslat alap­ján alkotandó törvény. (Űgy van! Úgy van!) A házasságkötés azon formája, melyet a tridenti zsinat megállapított, nem hitelv, hanem csak fegyelmi szabály; mert ha hitelv lenne, akkor a katholikus kánonjog szabályai szerint kötelező lenne minden keresztényre, még a nem katholikusokra is; akkor hitelv sértése lett volna XIV. Gergely 1741. évi november 3-án kiadott ama deklaracziója, a melyben Hollandiára és Belgiumra kimondotta, hogy a vegyes házassá­KÉPVH. NA.PLÓ. 1892 —97. XVII. KÖTET. április lO-én, kedden. gg^ gok és a nem kathoiikusük közt létrejött há­zasságok érvényesek, habár a tridenti forma meg­nem tartatik. Akkor hitelvsértés lett volna ennek más országokra való kiterjesztése; hitelvsértés lett volna XVI. Gergely pápának 1841. április 30-án kiadott ama brévéje, melylyel a vegyes házas­ságok kérdését Magyarországra nézve XIV. Gergely pápa említett deklaráeziójának értel­mében oldotta meg. De nem szükséges e tekin­tetben távolról vett további adatokra hivatkoznom. Elég, ha utalok azokra, hogy a törvényjavasla­tot katholikus szempontból megbíráló és teljesen elutasító képviselő urak e tárgyalás során minő nyilatkozatot tettek. így többek között Hoek János képviselő úr nyomatékosan hangsúlyozta, hogy gr. Apponyi Albert képviselő úr a tör­vényjavaslatból azt fogadja el, a mi ellenkezik a katholikus hitelvekkel, és azt ellenzi, a mi nem dogma, hanem csak fegyelmi szabály. Tó­dor József képviselő úr kifejtette, hogy a há­zasság szent-ség, hogy annak lényege és érvénye körűi minden törvényhozás és törvénykezés az egyház kizárólagos, elidegeníthetlen joga, hogy a keresztények között létrejött házasság felbont­hatatlan, és nem is említve a házasságkötés formáját, így nyilatkozik: »ITgy vélem, t. ház, hogy az északi és déli pólus nem lehetnek egy­mással oly diametraliter ellentétben, mint a minő ellentétben állanak a polgári házasságban lefek­tetett elvek a katholikus egyháznak a házassági jogra vonatkozó hitelveivel « Ezekre való tekintettel, t. ház, én illúzió­nak tartom csak, hogy a határozati javaslat alapján inkább lehetne nyugvópontra jutni, hogy a felekezeti békét annak alapján inkább lehetne helyre állítani, mint a törvényjavaslat alapján. E részben gr. Szapáry Gyula képviselő úr annak előrebocsátása mellett, hogy a házassági jog egységes szabályozása és a kizárólagos állami bíráskodásnak behozatala iránt alig van véleményeltérés, oda nyilatkozott, hogy, ha a kérdés eldöntése ezen keretek között maradt volna, az állam legfontosabb érdekei meg lettek volna óva — oly általános megnyugvásra, hogy ez a megoldás nemcsak ezen házban, hanem az egész országban megnyugvást szerzett volna. Horánszky Nándor képviselő úr pedig követke­zően nyilatkozott (Olvassa.) »A felekezeti békét csakis a különböző irányelvek egységes transz­akcziója és ezen transzakeziónak minden irány­adó tényező által való megpecsételóse állíthatja he!yre«, és gr. Apponyi Albert képviselő úr határozati javaslatát azzal a kijelentéssel fogadta el, hogy ez a határozati javaslat ennek a transz­akeziónak útját tartja nyitva, ennek megvalósí­tását teszi lehetővé. 4G

Next

/
Thumbnails
Contents