Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

ogQ 321. országos fllés 1894. április 10-én,, kedden. vagyonát és jövedelmét a házassági élet közösségének jogi és valláserkölcsi követelményeit kigúnyoló módon pazarolja, el? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem igényel e védelmet a nő, nem igényelheti-e, hogy megszabadulhasson azon kötelék nyűge alól, melynek erkölcsi alapját a férj bíínössége rég romba döntötte, hogy — ha nem boldogságot — legalább nyugalmat szerezhessen macának és gyermekeinek ? (Helyeslés a jobboldalon.) De különben is a képviselő úr igaztalan elfogultsággal ítéli meg a törvényjavaslatot. Mert ;i ki a törvényjavaslatot nem ismeri, az ő beszéde után azt hinné, hogy annak értelmében a férj bármikor elűzheti ártatlan nejét, elragadhatja föle kedves gyermekeit; holott ellenkezőleg úgy áll a dolog, hogy a férj áitatlar. nejétől magát el nem választathatja, mert a törvényjavaslat értelmében csak az ártatlan házastárs kérheti a bűnös fél ellenében a házasság felhőn tását, és ha az ártatlan nő vallásos érzülete előtt meghajolva, tűrni és szenvedni akar, a törvényjavaslat őt abban egyáltalában nem gátolja. (Úgy ?;an! Úgy van!) Ha pedig az ártatlan nő, megtörve e súly alatt, kéri az elválást, s a házasság felhontatik, akkor a törvényjavaslat értelmében a nő megtartja a férj nevét, megtartja rendszerint gyermekeit, a férj köteles a gyermekek eltartásáról, s ha a nőnek elegendő vagyona nincs, még a nő eltartásáról is gondoskodni, úgy, hogy a képviselő' úr szomszédságában Kovács Albert képviselő áraz ellenkező irányban túlozva, épen azért kifogásolta a törvényjavaslatot, hogy az valóságos nyereségi üzletté lesz a válni kívánó menyecskére nézve. Hock János képviselő úr a következőket mondja: (Olvassa.) »A felbonthatatlanság a mi házassági organizmusunknak sebezhető pontja; ott akarják vérig sebezni a mi jogunkat. Hát hogyan jutunk mi katholikusok oda, hogy mi tényleg lelkiismeretünk szabadságával, egyházunk tanaival jöjjünk ellentétbe akkor, a mikor részünkre az állam a házassági kódexben egy protestáns felfogást szentesíti Nem történhetnék-e meg az ellenkező, hogy a katholikus reakezió felbonthatatlanságot állapit meg? Mit szólanának akkor protestáns testvéreink, nem mondanák-e, hogy az sérelem egyházi felfogásuk ellen, hogy reakezió, illiberalizmus?« E részben, bár elismerem, hogy a törvényjavaslat a felbontás kérdésében közelebb áll a görög-keletiek, a protestánsok és a zsidók felekezeti házassági jogához, mint a felbonthatatlanság elvét valló katholikus kánonjoghoz, mind az által túlzásnak kell kijelentenem azt, hogy protestáns felfogást szentesítene az a, törvényjavaslat, mely a felbonthatóság kérdését felekezeti szempontoktól eltekintve s minden állampolgárra egyenlő mérvben, általános ethikai szempontok alapján oldja meg. (Úgy van! Úgy van !) És h a a képviselő úr azt mondja, hogy nem lenne-e sérelmes a protestánsokra, ha az ellenkező felfogás érvényesülne, ha a házasság felbonthatatlanságának elve iktattatnék a törvénybe, akkor ezen első tekintetre tetszetős érvelésre meg kell jegyeznem, hogy hacsak kissé komolyabban vizsgáljuk a kérdést, látni fogjuk, hogy nagy a különbség. (Ralijuk! Halljuk/) A felbonthatóság elvén alapuló törvény nem gátolja a katholikusokat vallásos meggyőződésük követésében, nem kötelez senkit arra, hogy házasságának felbontását kérje, habár felbontási ok létezik is; söt ha felbontatik is a házasság, a katholikus fél ragaszkodhatik vallásos meggyőződéséhez, és a köteléket a maga részére fennállónak tekintve, tartózkodharik újabb házasságra lépéstől. Ha azonban megfordítva történnék; ha az egységes állami törvény a házasságot felbonthatatlannak nyilvánítaná, ez azután a nem katholikusokra valóságos lelkiismereti rérelem lenne, mert ők tényleg a házas ság holtig tartó kényszere alá lennének helyezve, (Úgy van!) habár vallásuk elvei szerint a házasság felbontható. (Igás! Úgy van!) Azok, a kik a törvényjavaslatot egészen elvetik, — többek között Tódor József, Hortotoványi József és Hock János képviselő urak, — belátva azt, hogy a mai helyzet tarthatatlan, azt a megoldási módozatot említik fel, hogy a házassági ügyek azon törvény szerint biráltassanak el, a mely törvény szerint a házasság köttetett. E részben már előadói beszédemben rámutattam arra, hogy a felekezetek egyenjogúságával ellenkeznék az 1868 iki törvények visszafejlesztését tartalmazó ama megoldási módozat, a mely javaslatba hozatik. Ellenkeznék a vallásos meggyőződés szabadságával az, hogy a felekezeti házassági jog rendszere mellett valakire, a ki törvény engedte jogánál fogva más egyházba lép át, korábbi egyházának szabályai alkalmaztassanak. Ellenkeznék a vallások egyenjogúságával az eredetileg vegyes házasságokra vonatkozó azon megoldási módozat, hogy az ilyen házasságok az 1868-iki törvényben megállapított egyenjogúság visszafejlesztésével a protestáns félre is felbonthatatlannak nyilváníttassanak. És mi történnék, ha az eredetileg protestáns két házasfél, a házasság megkötése után katholikus vallásra tér át? Az ajánlott módozat következetes alkalmazása mellett, ezeknek házasságát felbonthatónak kellene nyilvánítani, holott nyilvánvaló, hogy ez a katholikus hitelvekkel homlokegyenest ellenkeznék. Már az előadottak mutatják, hogy minden ily megoldási módozat lehetetlen, hogy feltétlenül szükséges a házassági jog állami egységes