Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-321

321. országos ülés 1894. április 10-én, kedden. 359 Teleszky István előadó: És a bíró mégis el tud igazodni az egységes házasság) og mellett úgy a törvényesség, mint a házasaági vagyonjog kérdéseiben. Mindezekre való tekintettel, figyelembe véve, hogy a szülecés törvényességének szabályozását a szülők és gyermekek közti jogviszony szabályozásának egészéből, a házassági vagyonjog szabályozását pedig a család jogkeretéből kiszakítani nem czélszerű, hogy nincs semmi különös indok, melyért e kérdések haladéktalan külön szabályozását szükségessé tenné, hogy köztudomás szerint a családjog az előkészítés stádiumában van s az előadói tervezetek már közzé is tétettek : nem járulhatok Polónyi képviselő úr indítványához s határozati javaslata mellőzését kérem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A mi már most magát a törvényjavaslatot illeti, ennek ellenzőit két főcsoportra lehet osztani. Az első csoportba azok tartoznak, akik neui fogadják el az egységes államjogi szabályozást, nem fogadják el a kizárólagos állami bírásko dást, nem fogadják el a kötelező polgári házasságot, hanem az egész törvényjavaslatot elvetik; a második csoportba pedig azok tartoznak, a kik elfogadják az állami egységes szabályozást, elfogadják az állami kizárólagos bíráskodást, de nem fogadják el a házasságkötés kötelező polgári formáját. Fel kell említenem, hogy néhányan a felszólalt képviselő urak közül a két csoport egyikébe sem sorozhatok. Ilyennek tekintem például Ragályi Lajos képviselő urat, a ki terjedelmes fölszólalásában gondosan kerülte, hogy állást foglaljon az állami egységes szabályozás és a kizárólagos bíráskodás kérdésében ; a ki fölemlítette ugyan gróf Apponyi Albert határozati javaslatát, de óvakodott annak elfogadását kijelenteni; a kinek beszédéből én azt vélem következtethetni, hogy az állami egységes szabályozás és a kizárólagos bíráskodás nélkül megelégednek a szükségbeli polgári házassággal. Ide számítom Hodossy Imre képviselő urat, a ki, mint a kötelező polgári házasság régi híve, nem nyilatkozott ellene az intézménynek, de a törvényjavaslatot azért nem fogadja el, mert az nincs elkészítve, sikeres végrehajtása nincs biztosítva, továbbá, mert a kormány a törvényjavaslatot kabinetkérdéssé tette, s végre, mert ő a kormány tagjaiban kauczellárokat és alkanczellárokat, az azt támogató többségben, a szabadelvű pártban pedig a régi udvari pártot látja, a kinek beszédére, tekintettel a vita folyamán kifejtettekre, én csak azt jegyzem meg, hogy ha vannak a régi aulikus pártnak maradványai, azoknak tagjait nem a törvényjavaslat támogatóinak sorában, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) hanem -- bár megengedem, e házon kívül — a törvényjavaslat ellenzőinek sorában kell keresni, (Élénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon ) Ide számítom Tibád Antal képviselő urat, (Derültség a jobboldalon.) a ki nem túlságosan objektív ellenzéki szűzbeszédében (Élénk derültség a jobboldalon ) sajnálattal fejezte ki, hogy oly törvényjavaslat ellen kell felemelnie igénytelen szavát, a melynek alapelvét vallja most, vallotta a múltban és vallani fogja a jövőben; a ki Deák Ferencz végrendeletének ismételt felbontását, módosítását és lepecsételését bírálat tárgyává tette, holott ha emlékezetem nem csal, annak idejében ennek ellenében nem emelte fel igénytelen szavát, (Élénk derültség a jobboldalon.) most pedig sietett azok közé sorakozni, kik a felbontott végicndeletet megint lepecsételni, vagy megint módosítani kívánják. (Tetszés és derültség jobbóldalon.) Az első csoportban foglalt képviselő urak álláspontja e házban elszigeteltnek mutatkozik. Erre vonatkozólag röviden csak annyit kívánok megjegyezni, hogy az e csoportbeli képviselők álláspontja azon merev katholikus álláspont, a melyet ma már túlhaladottnak kell tekinteni. A feladatuk színvonalán álló államok már e részben rég elérték fejlett kurukat, és kinőttek a katholikus egyház gyámi hatalmaalól. A magyar törvényhozás is, — hogy egyebet ne említsek — már 1844 ben, 1848-ban és kiválóan 1868 ban igénybe vette a házasság, mint jogi intézmény szabályozására vonatkozó önjogosúltságát; igénybe vette azon szuverén állami jogot, melyet egyes — elismerem, tekintélyes — egyházak hitelveire való tekintettel elvitatni nem lehet. Ezen jog igénybevételét, az állam igazságszolgáltatási és törvényhozási fenhatósági jogának gyakorlatát a katholikus egyház hitelvei nem gátolhatják, nem annál kevésbbé, mivel épen ezen egyház hitelveinek merevsége, és az abból folyó kiegyenlíthetlen ellentétek egymagukban is eléggé indokolják, sőt nélkülözhetetlenné teszik a házassági jog állami egységes szabályozását (Úgy van! Úgy van!) Hock János képviselő úr beszédében a felbonthatatlanság elvét veszi védelme alá és lándzsát tör a nő, a gyermekek és a család érdekében. Csakhogy az éremnek másik oldala is van; másik oldala, melyet bizonyára fel fognak mutatni a részletes tárgyalás során azok, a kik a törvényjavaslatnak a felbonthatóságra vonatkozó intézkedéseit túlszigorúakuak tartják. Avagy nem igényli-e a jogvédelmet azon nő, nem igénylik e azok a gyermekek, a kiket a házassági kötelességeket durván megsértő, a családi köteléket lábbal tipró férj teljesen elhanyagol, nyomorral, Ínséggel küzdeni hagy, s