Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-307

3ii 307. országos ülés 1894. máxczlus 6-án, kedden. magamévá. (Élénk helyeslés a jobb és szélsőbalon.) Eltekintve attól, hogy az egész világon e kérdés szabadelvűségi kérdésnek tekintetett és mint ilyen tárgya Ital ott, én amondó vagyok, hogy ha sehol a világon nem tekintetett volna is annak, nálunk, a mi specziális viszonyaink közt, s különösen kapcsolatban azon többi javaslatokkal, a melyeknek szabadelvű jellegét bizonyára senki kétségbe nem vonhatja, kapcsolatban különösen a vallás szabad gyakorlatáról és az 1868: LM. törvényezik módosításáról szóló törvényjavaslattal: ez nálunk eminenter szabadelvű kérdés; (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobb- és szélsőbalon) mert a házasság polgári megkötésének kötelező formájában, vagyis a kötelező polgári házasságban fog valóban megtestesülni az az ige, a melyet az utána következő s a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat hirdet. (Úgy van! jobb felől.) Itt fogjuk • azt, t. ház, látni megtestesülve. Hiszen hányszor volt már nálunk törvénybe iktatva a felekezetek egyenjogúsítása? Ennek története visszanyúl 300 évvel múltunkba, és mégis folytonosak voltak a viszályok, mert az egyenjogúsítás ott volt ugyan a törvényekben, de az életbe át nem ment. A kötelező polgári házasság fogja, t. ház, azt kézzelfoghatólag, Síemmelláthatólag igazolni, hogy Magyarországon csakugyan van felekezeti egyenjogúság, s hogy itt nincs különbség állampolgár és állampolgár között. (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon és jobb felő'l.) Ebben fog találni kifejezést sok évi küzdelem után az, hogy a katholiczizmus, a mely iránt épen olyan tisztelettel viseltetem, mint bárki más a katholikusok közt, végrevalahára lemond arról, hogy ő a többi felekezetekkel szemben bármely előjoggal bírjon, valamint a protestáns felekezet is lemond arról, hogy az ő kedvéért a törvényben bármely kivételes előjog legyen nyújtva. (Élénk tetszés a szélsőbalon és jobb felől.) Hosszú küzdelem után kifejezésre fog jutni ebben a törvényjavaslatban, — és épen azért, mert ezt a formát választotta, a mit látni fog nemcsak a magyar ember és a magyar állampolgár, hanem minden idegen ajkú magyar állampolgár is, — hogy e hazában nincsen különbség a polgárok közt, hogy a magyar állam szuverenitása egyaránt érvényesül mindenütt, a bölcsőtől a koporsóig. (Élénk tetszés bal felől és a jobboldalon.) Vége lesz valahára azon tartózkodásoknak, viszályoknak és diplomácziai jegyzékeknek, a melyek voltak egyház és állam között (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon és jobb felől.) a/, által, hogv hatáskörük teljesen külön lesz választva. (Úgy van! a jobboldalon.) Legbensőbb meggyőződésem szerint nálunk is az fog történni, — a mit tapasztaltam a külföldön, — hogy épen ezen különválasztás által annyit fog nyerni az állam tekintélyben, hatalomban és szuverenitásban, mint a mennyit nyerni fog maga az egyház, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon és jobb felől.) mert ha ország-világ előtt konstatálva lesz, hogy itt többé nem hatalomról, hanem csak tisztán a házasságnak erkölcsi oldaláról, a házassági intézményről, mint valláserkölcsi intézményről van szó, mindenki mély tisztelettel fog meghajolni azon egyház előtt, a mely nemes önzetlenséggel fogja betölteni hivatását. (Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) És a mire én legnagyobb súlyt helyezek, az az, hogy a kötelező polgári házasságnak ezen formájában való behozatalával le fogjuk végre-valahára tenni a zárkövet arra a hosszú küzdelemre, a mely — fájdalom — Magyarországon a felekezetek közt háromszáz esztendő óta folyt Számtalanszor volt már beiktatva és kezdve a bécsi békekötéstől keresztül a linczi békekötésig, az 1790/1-iki törvényhozásig s az 1830-as és 1840-es évek törvényes alkotásaitól egészen az 1868-iki törvényig, s itt megemlítem, a liberális katholikusok nagy dicsőségére, a liberális katholikusok inszisztálására mindig igyekeztünk kiegyenlíteni azt a különbséget, ledönteni azt a válaszfalat, a mely köztünk és a nem katholikus felekezetek közt létezett. A zárkövet most akarjuk erre lerakni ; most lesz törvényben kimondva és óriási katholikus többség által szankczionálva, hogy vége minden küzdelemnek. A küzdő felek lerakják a fegyvert, de nem megalázva, nem egyik a másik előtt, hanem mind a ketten a magyar állam szuverenitása előtt. (Élénk tetszés a szélsőbalon és jobb felől.) A katholikusoknak egyik nagy és Örök dicsősége, hogy századokon át és akkor, a mikor a teljes hatalom kezükben volt, a protestánsok igazaiért küzdöttek, és küzdöttek addig, a míg testvéreiket diadalra nem segítették. Ne foszszuk tehát meg őket ama legnagyobb dicsőségtől, hogy azt mondhassák: »azt az épületet, a melyet emeltünk protestáns barátainkkal együtt, most betetőzzük s ráteszszük a koronát, hogy egyszersmindenkorra vége legyen a felekezeti harczoknak«. (Zajos tetszés a szélső baloldalon és jobb felől.) Ezt csinálja a kötelező polgári házasság. S most lássuk, mit kínálnak azok az eszmék, — ha nem is forma szerinti indítványokban, — de több oldalról hangoztattak, és kivált, — a mivel leginkább tartozom foglalkozni, — mit kínál gr. Apponyi Albert indítyánya? Mert úgy látom, hogy az új oppoziczió nagy többsége e körül fog csoportosulni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert t. barátom azt javasolja, mondjuk ki, hogy a házasság rendszerint a lelkész előtt kötendő. Hát ez nem újság, ez most is így van. Kivételesen pedig, ha az egy-