Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-320
332 320. országos ülés 1894. április 9-én, hétfőn. akár a ház, akár az elnök tekintélyét érinti. (Zaj a szélső baloldalon.) T. ház! Ha szeretjük a szabad institucziókat, akkor vonjuk 3e ezen szabad institueziók következményeit ; ha súlyt fektetünk azokra, akkor a hírlapirodalom képviselőinek meg kell adnunk és meg kell hagyni azt az öntudatot, a mely sikeres működésüknek előfeltétele. (11:lyeslés jobl) felöl. Hosszas zaj a szélső halóidalon.) A hírlapíróknak is el kell ismernünk azt a jogukat, a mely minden állampolgárt, az utolsó munkást is megilleti, hogy bizonyos intézkedéssel szemben azt mondhassa: én megóvom cselekvési szabadságomat, és ezt teszem vagy nem teszem. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső fadon.) És annak, a ki a szabad institueziókat szereti és a sajtószabadságra súlyt fektet, (Hoszszantartó zaj a szélső baloldalon.) mindenekelőtt el kell ismernie azt a harmadik tételt: hogy ha vannak bajok, a mint vannak, hogyha vannak helytelenségek, a melyek orvoslást igényelnek, ezen bajok orvoslását a szabad instituezióknak megfeleioleg első sorban abban a körben kell keresni, a melyben csak felniéi ülnek, és elég erős és éretteknek tartják a hírlapíró testületet arra, hogy ha vannak bajok, azok az ő közvetítésükkel könnyebben lesznek orvosolhatók. Szalay Károly: Minek falazták be az ajtókat ? WekerleSándor miniszterelnök és pénz Ügyminiszter: E bajok nézetem szerint épen a hírlapírók közvetítésével, legalább nagyjában orvosolva lesznek, azért igen sajnálnám, ha ez a kérdés hosszas vitatásoknak és tárgyalásoknak alapjául vétetnék. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Azért jogosultnak tartom Horánszky Nándor képviselő úr indítványát, hogy ez a kérdés napirendre tűzessék, nekem az ellen elvileg nem is lehet kifogásom, de vannak ezélszerűségi aggályaim. (Zaj a szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, ha mi oly detail intézkedéseket, hogy ez vagy amaz ezen vagy amazon az ajtón vagy folyóson járjon-e, itt a házban akarjuk tanácskozás tárgyává tenni, akkor mi azon kérdéseket soha sem fogjuk czélszerűen orvosolni. Azt hiszem, hogy most G SJ °'y állapot van teremtve, a mely kölcsönösen megnyugtat, próbáljuk ki ezen állapotot, és ne foglalkozzunk tovább e kérdéssel, (Élénk helyeslés jobb felől. Élénk ellenmondások a bal és szélső báloldalon.) hane.n az elnök úr jelentését vegyük tudomásul. (Élénk helyeslés jobb felöl. Hosszantartó zaj és mozgás a bál és a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk .') Csak néhány reflexiót kívánok tenni azokra, a miket előttem elmondottak, és pedig főleg azért, hogy a helyzet, a kérdés maga tisztáztassék. Nem tudom, hogy mi jogosította fel a miniszterelnök urat arra, hogy a képviselőház termében a sajtószabadság magasztosság ár ól és arról tartson leczkét, hogy mennyire van szükség az Öntudatos működésre, és az egyén: érték megbecsülésére a sajtó orgánumainál. (Ügy van. 1 a szélső baloldalon.) Hát ki az, a ki e házban a sajtószabadságot- a mai napon megtámadta "? (Felkiáltások a szélső baloldalon. Senki!) De igenis van valaki, és ez a valaki a miniszterelnök úr. (Zajos derültség a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Hát bizony ez a dolog akkor is nevetséges volna, ha nem volna igaz, de mo t is nevetséges, a mikor igaz. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mo?t hallották önök a t. miniszterelnök úrtól, hogy az ő bábaszszonykodása mellett végrehajtott megállapodásnál (Zajos derültség bal felől.) különbség fog tétetni jövőre a sajtó magaéabb és alsóbbrendű munkásai közt. (Hosszantartó mozgás a szélső báloldalon.) Hát, t. ház, micsoda fogalma van annak a sajtószabadságról, a ki a sajtószabad ság lovagjait rang és fokozat szerint különbözteti meg. (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) s a szerint járhat be az egyik a pinezén, a másik a padláson keresztül. (Derültség a szélső báloldalon.) De, t. ház, van ennek egy rövid kis kommentárja is. (Halljuk! Halljuk! Ű, szélső baloldalon.) Midőn a t. miniszterelnök úr a saját pártjabeli zsurnaíisztákkal értekezett, így szól a fáma, — joga van ezt a t. miniszterelnök úrnak megezáfolni,' miután magam nem voltam közvetlen tanúja, . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Akkor ne hivatkozzék rá ! (Helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza: . • . készségesen el fogom hinni, ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy nem úgy volt. T. i. azt mondotta volna a miniszterelnök úr: ne féljetek semmit, hisz a kormánypárti sajtónak arra lesz a [bejárása. (Derültség a szélső baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem áll! Polónyi Géza: Ezek a magasabb és alsóbbrendű sajtóközegek a miniszterelnök úr fogalmai saerint. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem áll! Polónyi Géza: Szívesen tudomásul ve szem, hogy nem áll; de ha nem így van, akkor legyen oly szíves a t. miniszterelnök úr legalább a noimotívumot megmondani, hogy milyen méreze az, a melylyel a sajtó képviselői méretni fognak ? Vájjon melyeknek szabad a pinczén 5
