Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

320, országos ülés 18 melyeknek a padláson keresztül bejárniok? (Hosszantartó mozgás a sselsö haloldalon.) De nem ez a lényeg, hanem az első dolog, a mit nekem itt tisztába kell hoznom, a mit Horváth Gyula t. képviselő úr is felemlített, mely szerint t. i. a sajtómik leglényegesebb és egyik főpanaszpontja az volt, hogy a megszokott és másoknak előírt úto.i jármok nem szabad, a mi méltóságukat sérti, hanem egy pinezebejáratot létesítettek tekintélyük rovására. A t. miniszterelnök ár bizonyára tudomással bir arról, hogy ez így van. És mégis mit mond az elnöki jelenrés? Azt jelentette az elnök ár, hogy azon szabályzatnak, a melyet 8 megalkotott, teljes épségben tartásával történt, a megállapodás, ennélfogva, ha jól értettem a megállapodás végrehajtása is az, hogy ezen szabályzat, és talán így annak ezen pontja is a jövőben a t. miniszterelnök úr intencziója szerint is érvényben marad. Ha így áll a dolog, akkor valóban nem tudom, hogy a sajtó érti-e félre a miniszterelnök urat, és a képviselőház elnökét, — mert a sajtó azt hirdeti, hogy az Ő győzelme minden ponton teljes és tökéletes volt, — vagy pedig megfordítva a miniszterelnök úr akarja-e, hogy félreértse öt a sajtó, már nem tudom; de a kettő egymás mellett semmi körülmények közt meg nem fér. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt tehát tisztán és világosan akarok látni. A magam részéről a dolog érdemével akarok foglalkozni. Előrebocsátom azt, hogy a mi az elnöki hatáskör kérdését illeti, teljesen és tökéletesen osztozom Horánszky Nándor t. képviselő úr előadásában. Osztozom t. i. abban, hogy az elnöknek vannak diskreczionális jogai, melyeket a ház folyosóin és a ház mellekhelyiségeiben eddig is gyakorolt, és gyakorolnia kell. A mennyiben ezek gazdasági kérdések és költségeket igényelnek, természetes, hogy ezeket a ház erre hivatott orgauumával közölni, költségüket a ház elé terjeszteni és megszavazni kell. De, t. ház, egészen más kérdésről van szó. Senki sines közülünk az iránt véleményeltérésben, hogy a sajtónak milyen magasztos hivatása van, hogy a sajtó egyik leghatalmasabb tényezője és eszköze annak, hogy a képviselőház működése a szabadság és egyáltalában az állami instituczióknak javára szolgáljanak. A mi iránt itt véleményeltérés van, az az, hogy 26 évi gyakorlatra hivatkozik például t. Horváth Gyula képviselőtársam, a ki még azt is hozzáteszi, hogy a képviselői állásnak nincsen privilégiuma arra, hogy saját házában úgy intézkedjék, a mint neki tetszik. Már bocsánatot kérek, t. képviselő úr, de ha itt privilégiumról van szó, úgy a sajtónak kellene bizonyítania, hogy a saját a április 9-én, hétfőn, 333 *Otthon«-ukban privilégiumot szereztek azokra a visszaélésekre, a melyek ott a legutolsó időben sűrű napirenden voltak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt a legutóbbi időkről beszélek, mert ezelőtt ilyen konfliktusok nem voltak. Most sűrűen, nap-nap mellett fordultak elő oly tények, a melyek alkalmasak voltak arra, hogy magát a parlamentarizmust kifelé meghamisítsák. A dolog, — beszéljünk nyiltan és őszintén — odáig fejlődött, hogy voltak üléseink, a mikor a folyosón sokkal nagyobb számban voltak a sajtó képviselői, mint a képviselők maguk. Á képviselőknek a folyosón már leülniök sem lehetett, nem lehetett az étterembe sem menniök és a bizalmas érintkezés a képviselők közt teljesen ki volt zárva. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha két képviselő együtt beszélt, körülvette három zsurnaliszta és pedig azzal a ezélzattal, hogy lessék a beszélgetés tartalmát s azt nem ritkán elferdített alakban, gyakran egyenesen meghamisítva közölték. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Én nagyrabecsülöm, t. ház, a sajtó méltó képviselőit. Talán senki sincsen, a ki őket többre becsülné, mint én; hanem a visszaéléseket soha semmi körülmények közt helyeselni nem tudnám. Épen ezért én a magam részéről azt, a miről az elnök úr érdemlegesen intézkedett, érdemileg helyesnek tartom, de azt, a mit azután tett, hogy tudniillik a parlamentnek minden híre és tudta nélkül, a képviselőház minden beíoljása nélkül, a miniszterelnök úr asszisztencziája mellett s annak ordréi folytán megretirálva tett, és azt, hogy a sajtónak jogában álljon az egész világ előtt diszkreditálni a képviselőházat azzal, hogy egy fenyegetés elég volt arra, hogy az elnöki hatalom a miniszterelnöki hatalommal együtt előtte térdet hajtson és visszaforduljon, ez az, a mit helyeselni soha és semmi körülmények közt nem tudok. (Helyeslés a szélső balóldalolon.) Ez az, a mi sérti a képviselőház méltóságát, sérti nemcsak azért, hogy a t. ház elnöke a ház híre, tudta és beleegyezése nélkül ily intézkedéseket visszavont, de főleg az, hogy a legutóbbi időben > az elnök úr nem tud különbséget termi a között, a mit eddig minden elnök meg tudott tenni: hogy a képviselőház elnöke nem szolgája a kormánynak, (Élénk helyeslés és felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van! Úgy van!) hanem méltóságos dignitáriusa ezen háznak, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a kinek első és legszentebb kötelessége épen első sorban a kormánytól függetlennek lenni, (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van ! a siélső baloldalon.) ezen nemes és magasztos állásában a pártokon felül emelkedve képviselni a nemzetnek igazi méltóságát. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) Ez az, t. ház, a mi ebben az ügyben egyenesen vér-