Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-320

S20. országos filé* 1894. április 9-én, hétfőn, oqjg Bartha Miklós : Menjen az elnök úr oda! (Igaz! Ügy ván! a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: És tényleg mindenkinek joga volt, akire nézve ezen intézkedések sérelmesek voltak, ezek megszüntetése iránt lépéseket tenni. (Igás! Úgy van! a ssélső baloldalon.) És én azt hiszem, hogy a képviselői állást Magyarországon eddigelé sohasem magyarázta ágy senki, hogy az bárkinek privilégiumokat adna, (Zaj. Ellenmondások a szélső baloldalon.) hanem mindenki mindig úgy magyarázta azt, hogy az kötelességeket rótt az illetőkre, és hogy ezen képviselői jogok nem az egyént illetik, hanem azok a jogok, a melyeknek jelentősége van, illetik a házat magát, illetik a képviselőházat, mint testületet. (Zaj. Ellenmondások a ssélső bah oldalon.) Az, hogy a képviselőháznak egyik, vagy másik tagja elkülönítse magát, lehetséges; ahhoz mindenkinek teljes joga van. Ezt sohasem vonta kétségbe senki. De ha az eddigi képviselőháznak 25—26 éven át összes tagjai természetesnek tartották azt, hogy a sajtó képviselői a számukra kijelölt karzatokra azon az úton juthassanak, a melyen a képviselő urak mozogtak, csakugyan csodálatos volna, ha 26 év múlva akadjon egy képviselőház, mely azt tartja, hogy azokkal az egyénekkel, a sajtó képviselőivel, a kikkel a folyosókon az előző képviselő urak 26 éven át megfértek, nem tud, vagy nem akar megférni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem erről van szó!) S a sajtó képviselői egyáltalában nem is kérelmezték (Felkiáltások a ssélső baloldalon: Kívánták!) és kívánták, hogy a képviselő urakkal együtt lehessenek, hanem hogy oly úton juthassanak a képviselőházba, a melyen bejutni eddig is módjukban volt, s a mely nem vezet sem a pinezéken, sem a padláson keresztül. Arról, hogy a képviselő urak kényelmét akarták volna zavarni, szó sem volt. Hogy új jogokat akartak volna szerezni, arról sem volt szó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyesegyedííl a szabad bejárást a karzatokra óhajtották maguknak biztosítani. Ámde, t. ház, ha ezt a jogukat meg nem óvták volna, ha ez iránt lépéseket nem tettek volna, saját maguk iránt cselekedtek volna helytelenül. Már most az, hogy önérzetes hangon akartak és kérnek valamit bárkitől, egyáltalán,. nem nevezhető fenyegetésnek. Ebben a t. képviselő úr csalódik. A Rajtót ép oly kevéssé lehet innen valamint nem lehet a parlamentet a sajtóból megfenyegetni. (Zaj a szélső baloldalon.) Szerintem tehát az működik ennek az országnak érdekében, a ki a sajtó és a parlament közötti harmóniát, egyetértést akarja elősegíteni, az pedig, a ki a kettő között differencziákat keres, a ki a parlamentben azért, hogy a sajtó önérzetesen KÉPVH. KAPLÓ. 1892—97. XVII. KÖTET. védelmezte meg a maga álláspontját, a sajtót megrója, és azzal a váddal illeti, hogy fenyegetőzik, a mikor ezt nem tette, legalább is nem jár el objektíve, nem jár el igazságosan. (Zaj ) Ez nem sztrájknak az elhatározása, hanem elhatározása annak, a miben én is részt veszek és részt fogok venni akármikor a jövőben is, hogy olyan úton semmiféle házba, se parlamentbe, se^ máshová nem fogok bekéredzkedni vagy bejutni, a melyen egyáltalán nem szoktak az emberek közlekedni. Én tehát akárki határozza is meg ezeket az utakat, azokhoz járulni soha nem fogok. (Nagy zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Ki csinálta?) Itt, t. ház, senkisem fenyegetett hanem csak azt mondották: a képviselőházba olyan utakon nem mennek be, a melyeken eddig nem szoktak bejárni és a világon nem járnak be sehol. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Hogy pedig a sajtó képviselői azt mondták, hogy azokon az utakon nem szoktak a sajtó képviselői bejárni, az nem fenyegetőzés, csak önérzet, mely ha nem volna meg a sajtóban, azon csak sajnálkozni lehetne. A mit tehát a sajtó képviselői tettek, az a jogos önérzetnek volt kifejezése, és nagyon helyesen teszi a t. képviselő úr, ha ezt mos? is, a mikor nem talál bele a taktikájába, épúgy tiszteli, mint a hogy más alkalommal, tudomásom szerint, tisztelni is szokta. Ezek alapján kérem, hogy ezt a kérdést, melynek tárgyalása az országra üdvös nem lenne, s a mely egyébre nem vezethetne, mint a parlament és a sajtó közötti konfliktusra, ne méltóztassék itt a házban feszegetni. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Ugron Gábor képviselő úr félreértett szavai értelmének helyreállítása végett kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Előttem szólt képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) fényes tehetségei daczára az én felszólalásomat kezdettől fogva félreértette. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Én röviden azt mondottam, hogy a ház elnökének nem volt joga intézkedni, intézkedése nem is volt helyes, és ha az elnök úr ellen a hírlapíró uraknak panaszuk volt, kellett volna, hogy ezt az elnök úrral végezzék el, és ne a képviselőház ellen támadjanak (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és ne fenyegessenek, és ne akarjanak terrorizmust gyakorolni azzal, hogy a hírlapírók a képviselőházban történteket nem fogják közölni. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ezt, másfelől pedig azt fejeztem ki, hogy a képviselőháznak semminemű terrorizmussal szemben meghátrálnia nem lehet; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert a képviselőház a nemzet szuverenitásának megfelelő tekintélylyeí nem bírhat, ha ma egyik hivatásbeli, holnap másik, holnapután 42