Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-306
306. országos ülés 1894. márczim 5-én, hétfőn. 25 kiszámíthatatlan bonyodalmakat fog okozni. Nem akarom ismételni azt, a mit előttem már bölcsebben elmondottak, hanem egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. ház és a t. miniszter úr figyelmét. Ez a körülmény az, hogy a görög-katholikus papok házasodnak. Kiss Albert: Jól teszik! (Derültség.) Szalay Károly : Hogy jól teszik-e, vagy nem, az mindenkinek egyéni saját meggyőződése. Lehet-e itt a görög-katholikus papság házasodási eseténél azt mondani, a, mit a katholikus papságról szoktak mondani: tolerari posse? Ott nem tolerari posse-ról lehet szó, ott eselekvőleg lép fel a pap. Méltóztassanak elképzelni olyan állapotot, midőn a görög pap vasárnap azt hirdeti, hogy a házasság istentől rendelt intézmény és szentség, a melyet csak Isten szolgája szolgáltathat ki, és másnap pedig ő áll a falu borbélya elé és saját magát esketteti össze általa. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez olyan dolog, a melylyel játszani nem szabad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A vallás egy csúcsíves templom; abból egyetlen egy követ kell kihúzni, és senki sem tudja, nem dől-e össze az egész. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen, t. ház, ha egyszer az a szegény ember nem hiszi el a papjának, hogy a házasság szentség, majd talán elhiszi neki, hogy a teve inkább megy keresztül a tű fokán, mintsem a gazdag ember a mennyországba jut; ha nem kecsegteti többé a mennyország, akkor majd a földi javakból fogja kikérni a maga osztályrészét, annyival inkább, mert azt keze munkájával és fáradságával szerzi meg. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De nem akarok immorálni ennél a kérdésnél, ítélje meg a t. miniszter úr bölcsesége, mit csinál a görögj papjaival, gondolom, azok ő rá szavaztak. En most nem olyan esetet vagyok bátor a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, a milyeneket ő épen szellemi erejénél fogva — hogy úgy mondjam —tuczatszámn hoz fel a törvényjavaslatban, és a mely esetek talán itt-ott a valóságban is csakugyan előfordulnak, hanem egy esetet hozok fel a t. igazságügyminiszter úrnak, és ezt tenni választóim iránti kötelességem. '(Halljuk ! Halljuk!) Engem a házassági törvényjavaslatra vonatkozólag kerületem egy igen tudós, politikával igen keveset, a hivők jólétével pedig nagyon sokat foglalkozó papja egy kérdéssel keresett fel. de én arra a kérdésre nem tudtam felelni. Általam tehát az illető teszi fel ezt a kérdést az igen t. igazságügy miniszter úrnak; remélem, lesz kegyes megfelelni rá és megnyugtatni őt, a ki — nehogy itt, valami rossz hírnévbe keveredjék — korántsem ultramontán, mert evangélikus pap. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) A polgári házasságra vonatkozólag bátor vagyok egy KÉPVU. NAPLÓ. 1892 — 97. XVII. KÖTET. kérdést tenni. »Méltóztatik tudni, hogy nálunk nem a Dráva, hanem a Sdálía a határ Magyar- és Horvátország között. Azt is méltóztatik tudni, hogy a Dráván inneni földrészen van három horvátországi falu s nagyon sok úgynevezett szállás. E szállások is képeznének egy pár nagy falút. Ezeken a Horvátországhoz tartozó szállásokon lakik sok ágostai hitvallású evangélikus is. Most már ha Magyarországon meglesz a polgári házasság, Horvátországban pedig megmarad a mostani állapot, akkor hol kelnek egybe a Dráván inneni földrészen lakó s egyházilag az én gyülekezetemhez tartozó evangélikus vallásúak? Horvátországban, illetőségük helyén nem kelhetnek egybe, ott nem lévén polgári házasság, természetesen hozzám jönnek, mint rendes papjukhoz, de én sem adhatom össze őket, mert Magyarországon meg polgári házasság van. Azt mondaná talán erre Wekerle miniszterelnök úr: »menjenek Zágrábba, ott is van lutheránus pap«. Vau, de egy szót sem tud magyarul, ezek az én híveim meg nem értenek más nyelvet, csak a magyart. Meg aztán ezekhez a szállásokhoz Gyékényes, melyhez egyházilag tartoznak, csak fél óra, Zágráb meg 12 mértföld. De tudjuk azt is, hogy a papnak a házasság megkötésére illetősége csak bizonyos előfeltételek mellett van. Hát bizony, oda sem mehetnek ezek a horvát szállási evangélikusok egybeeskettetés végett, hanem élnek majd nagyobb dicsőségére a polgári házasságnak, élnek vadházasságban ; pedig híveim között eddig egyetlen egy vadházasságban élő pár sincsen. Vagy tehetem-e én, mint rendes papjuk e horvát-szállási evangélikusoknak, elmehetek-e Horvátországba, az ide Y 2 —V 2 01 'ányi távolságra levő házaikhoz, hogy ott egybeeskettessem őket? Továbbá én fogom-e vezetni tovább is itt Magyarországon horvát híveim anyakönyvét? Igen szeretném tudni, hogy az itt csak úgy nagyjában felvetett kérdésekre mint lehet megfelelni ?« íme, tehát ismét egyike azoknak az eseteknek, a melyek ezen törvény végtelen nagy előkészííltségére vallanak. (Derültség bal felől.) Mert úgy látszik, az igen t. miniszter úr és a kormány azt sem tudta, hogy vannak magyarországi egyházak, a melyeknek illetékessége Horvátországba és viszont vannak horvátországi egyházak, a melyeknek filiái Magyarországra kiterjednek. Hogy ezen kérdést miként fogja megoldani a t. miniszter úr, azt nem tudom. Megengedem, hogy olyanféle példákkal és okoskodással, a melyeket — engedje meg a t. miminiszter úr — tőle már nem egyszer hallottunk, el lehet intézni, de nem lehet elintézni' 4
