Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

317. országos ülés 18M. niíirczins 19-én, hétfőn. 303 keitől, mivel bizonyos nemzetiségek állást fog­lalnak ellene. (Úgy van! a szélső baloldalon) Hogy e kijelentés mennyire képezhet érvet a kötelező polgári kázasság^mellett, annak meg­ítélését önökre bízom. Én azonban az összes szerbség nevében (Felkiáltások: Hohó!) tiltakozom azoü insz'nuáezió ellen, mely ezen állításban foglaltatik. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Joga van ! bal felől Zaj. Elnök csenget.) Mert ez annyit tesz, — a ki ért magyarul, csak így értheti, — hogy a nemzetiségek kíván­ságai egyenes ellentétben állanak nemcsak a magyarsággal, hanem a magyar nemzettel, tehát a magyar állam érdekeivel is. (Úgy van! bal felől.) Már pedig ez tisztán a hazafiatlanság vádja, én pedig ezt visszautasítom. (Élénk he­lyeslés balról.) Visszautasítom, mert a szerbek ősei minden talpalatnyi földet, melyet laknak, verőkkel öntöztek, és szeretik ez országot, mint akárki más ez országban, de legalább is ágy, mint Visontai Soma úr. (Élénk tetszés és derült­ség a bal- és szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Most már, az idő előrehaladottságánál fogva, csak még röviden néhány vonásban akarom összegezni azon érveket, melyek engem a sziik­ségbeli polgári házasság melletti állásfoglalásra indítanak. (Halljuk! bal felöl.) T. ház! Minden előrelátó politikus előtt az egészséges haladás főkriteriuma az, hogy ha oly intézmények reformja válik szükségesség melyek évszázadokon, sőt egy évezreden át népünk észjárásában, erkölcsi érzületében, mondhatnám : vérében, oly mély gyökeret vertek, hogy azokat csak erőszakosan lehetne kitépni, ily reformok létesítésénél el kell menni odáig, hogy a létező bajok orvosoltassanak, de mindene-ietre ipar­kodni kell azt, a mennyire lehet, a nép erkölcsi érzületének erős megrázkódtatása nélkül elérni. (Helyeslés a baloldalon.) Már pedig az általam felállított tétel a politikai és társadalmi élet minden terén megáll, de főleg respektálandó azon intézménynél, mely a társadalmi élet leg­főbb alapja, s ez a család, s azon intézménynél, mely a család íőfeltételét képezi, t. i. a házas­ságnál. A mi népünk a házasságot nem ismeri máskép, mint az egyházi kötés alakjában, s minthogy mindig egyházi kötés által vette fel a házassági köteléket, vallási intézménynek tekin­tik, főleg a római katholikusok és a görög-kele­tiek, kiknél a házasság szentség, és épen azért respektálják is, mint olyan vallási intézményt, a mely ezen jellegénél fogva teljesen elüt a többi szerződésektől a társadalmi téren, és épen ezért kiváló fontosságúnak tartják. Ezen vallási érzü­let feltétlenül meg lesz sértve, ha a népnek az lesz mondva, hogy: »ez a házasság nem vallási intézmény, hanem az állam vette kezébe, és ha parádét akarsz csinálni, mehetsz ugyan a templomba, de az ott megkötött házasság nem ér semmit, előbb a jegyző előtt kell váltani passzust, hogy feleségedet hazavihesd.« Ha ily körülmények közt a házasságnak valláserkölcsi alapját elveszszük, minthogy a mi népünk vallás­erkölcsi alapja teljesen összeesik az erkölcsi alappal, mert különösen a pórnéjt, a földmívelő nép, mely lakosságunk zömét képezi, más er kölcsi alapon, mint valláserkölcsi alapon, nem áll, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) ezzel oly térre viszszük, a melyen az erkölcsi érzület megálla­podásra nem talál, mert műveltsége nincs azon a fokon, hogy más erkölcsi alajira helyezked­hessek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon,) Azonban csupán azon államok erősödhetnek és izmosod­hatnak, melyeknek népe erkölcsös; ha tehát mielőtt a népnek más erkölcsi alapot adtuak volna, mielőtt műveltségét arra a fokra hoztuk volna, hogy más erkölcsi alapra állhasson, a nép valláserkölcsi alapját eíveszszük, s ezzel telje­sen az erkölcstelenség örvényébe taszítjuk, a mi mindenesetre az állam rovására történik. (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) Ez, t. ház, a fő-ok, a mely engem a kötelező forma elleni és a szükségbeli házasság melletti állásfoglalásra ind 't, mert a szükségbeli házas­ság legkevésbbé érinti, ennélfogva a legkevésbbé veszélyezteti a nép valláserkölcsi érzületét, a köznépnek ez idő szerinti egyetlen erkölcsi alap­ját, és ezért járulok hozzá gr. Apponyi Albert t képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloläalon.) Bartók Lajos jegyző: Heckenast György. Heckenast György: T. képviselőház! Készséggel elismerem, hogy ezen, a nemzet éle­tébe oly mélyen belevágó, annak vallásosságát, érzelmét és szokását oly közelről érintő egy házpolitikai törvényjavaslat már e ház minden oldaláról felállott jeles szónokok által kimerí­tően meg lett vitatva; készséggel elismerem, hogy e törvényjavaslatnak úgy előnyeit annak pártolói, mint hátrányait ellenzői lehetőleg kimutatni óhajtották. De ha mégis ezen el­ismerésem daczára a t. háznak idejét és türel­mét habár csak nagyon rövid időre is, igénybe venni bátor vagyok, teszem ezt nemzetem, val lásom és minden más vallás iránt mindenkor egy­formán érzett tiszteletem és szeretetem, valamint képviselői állásomból kifolyó kötelességem tel­jesítése és ez egyházpolitikai törvényjavaslat iránt szerény, de erős meggyőződésemnek ki­fejezése végett. (Halljuk! Halljuk!) Nagy tisz­telője vagyok én, t. ház, az elveknek; igen nagyra becsülöm a szabadelvűséget, és lelkesülni tudok minden oly legcsekélyebb mozzanatért, mely a magyar politikában haladást jelent. (He­lyeslés a szélsőbalon.) De megkívánom az elvek­től, hogy azok a gyakorlati politikában alkal-

Next

/
Thumbnails
Contents