Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

304 317- országos ölés 1R94. márcziiis 19-én, hétfőn. mázhatok legyenek, és megkívánom a liberális eszméktől, hogy azok ne csík elméleti doktrínák, hanem a nemzeti élet szükségeiből, a népfejlődés előbbrehaladott stádiumának posztulátnmaiból fejlődjenek ki, (Helyeslés hal felől.) és ágy a magyar állami, mint a. társadalmi viszonyoknak egyformán megfelelők legyenek. T. képviselőház! Lelkem mélyéből szeretem a szabadságot, és azt a jogok egyedüli biztosítékának, a nemzeti öntudat büszkeségének tekinteni. Kimondhatatlanul szeretem a testvériséget és az egyenlőséget is, a mely úgy a társadalom különböző terén, mint a különböző vallásban élő embert tisztelettel és szeretette! fűzi embertársához. Azt az egyenlőséget és testvériséget, mely soha sem a különbség keresésére, hanem mindig az egymás iránti tiszteletre és szeretetre tanít bennünket. (Élénk helyeslés a szélső hal oldalon.) De, t. ház, én mindenben a gyakorlatnak vagyok az embere, és a mit a gyakorlati élet törvényei szerint nekem, mint korait, mint nem érettet, vagy talán, mint a hogy ma még e törvényjavaslatról is el lehet mondani, nem biztosan kivibetőt mutatnak, az nekem nem kell. (Helyeslés balról.) De rtem feledem, és nem is feledhetem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak tagja vagyok, annak a pártnak vagyok egészen tagja, és annak a pártnak a politikájában is az egészet, és csak az egészét keresem, az egészet kívánom. A mi csonka, a. mi fél munka, a mi nem egy egész, hanem abból csak egy csepp, azzal én be nem érem. (Élénk helyeslések a szélső' baloldalon.) Annak a pártnak, a melyhez teljes meggyőződéssel tartozni szerencsém van, annak a pártnak zászlójára az önálló, független, szabad Magyarország van fölírva, ( Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) az önállóság és függetlenség minden attribútumával bíró magyar állam. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ez a, programra, t. ház, egészében és részeiben liberális, annyira liberális, hogy én legalább azt merem állítani, hogy ehhez hasonló liberalizmussal dicsekedhető párt e házban egy sincsen. (Ügy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha pedig a túloldalon ülő párt hiszi és tartja magát egyedül igaz liberálisnak, ha az a párt, mely e haza legnagyobb fiát, e nemzet legigazibb, legjobb apját hontalanná tette, az a párt, mely őt hazájának, hazáját neki visszaadni még ma is vonakodik- a liberális: akkor el kell ismerni, hogy én nem voltam, nem vagyok, nem is akarok ilyen liberális lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon .) En ezt a programmot vallom, t. ház, ez az én politikai hitvallásom; ezt hirdettem programmomúl a képviselőválasztások idején, és ezen programra alapján lettem én képviselővé megválasztva. Ezen programúiban a magyar állam minden követelménye benfoglaitatik: &z Ausztriától független Magyarország, a magyar királyi udvartartás, a magyar hadsereg, a magyar nemzeti bank, az önálló vámterület és még sok egyéb ilyen sarkalatos közjogi követelmény a vallás és lelkiismeret Szabadsága is, melyet semmiféle kényszernek alávetni nem lehet, nem lehet, mert nem szabad. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én ezt a programmot kérem és kívánom, de egészen és nem morzwánkint, és nem mézes madzagként kihasítva egyet abból, talán a legjelentéktelenebbet, a mely nekünk csak árthat, míg ellenségeinknek nagy okuk lehet az örömre, mert hisz jól tudjuk, kell is tudnunk, hogy a meghasonlás mindenkor gyenge. Tessék a t. kormánynak kimondani: iktassuk törvénybe Magyarország önállóságát és függetlenségét, de úgy, mint a függetlenségi és 48-as párt azt programmjában megköveteli; én ennyi vívmányáért első leszek azok között, a kik a kötelező polgári házasságot elfogadják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Szerény nézetem szerint furcsa megtévedése, vagyis inkább megtévesztése az elméknek. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy mi itt Magyarországon első sorban is a vallásos meggyőződés rovására akarjuk gyakorolni liberalizmusunkat, míg ellenben a katonáktól, a fekete-sárga zászlótól, a kétfejű sastól, ha csak rágondolunk, borsódzik a hátunk. (Úgy ián! a hal- és szélsőhalon.) Ismétlem, t. ház, nem bánom, hozzuk be a polgári házasságot, de úgy, hogy első sorban is az 1867-es közjogi kiegyezés alkalmával teremtett házasfelekre, Magyarországra és Ausztriára alkalmazzuk, és azután mondjuk ki, hogy mivel tudjuk és látjuk, hogy ezen házasságon csakugyan nincsen, nem is volt, nem is lesz Isten áldása, tehát felbontható és bontsuk is fel; (Derültség. Élénk helyeslés a szélsőhalon) hadd legyen szabad és önálló ezen szabadnak és önállónak teremtett Magyarország. (Élénk helyeslés a szélsőhalon.) De azt mondják ám, t. ház, a túloldalon, hogy ez nem volt a választás alkalmával a programmban. Hát, fájdalom, igaz, hogy az önök programmjában nem volt benne; de nem volt az önök programmjában a kötelező polgári házasság behozatala sem. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ily eljárás az alkotmányos Angliában merő lehetetlenség lenne, mert abban a népakarat meghamisítását, parlamenti abuzust láthatnánk. De elismerem, hogy szükség volt az ily ráerőszakolásra, mert ha a képviselőválasztások alkalmával a t. kormány képviselőjelöltjeit a kötelező polgári házasság törvényjavaslatának emlegetésével állítja a választó közönség elé, nem