Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-317

S17. országos ülés 1S94. márczius M-én. hétfőn. 297 vallások szabadságát, vagy egyáltalában ellene van-e az egyéni szabadságnak, erre nézve hatalmas kútfőre tudnék hivatkozni, csak az a baj, hogy ebben a teremben és korban alig lehet más tetszetős kútfőre hivatkozni, mint Irányi Dánielre. Az ő húsz éven keresztül hangoztatott egyetlen mondása képezi ez idő szerint minden érvek végsőjét és a legteljesebb, legmegtámadbatatlanabb bizonyítékot. B. Eötvös József, ez a kiváló bölcsész és író, ez a minden tekintetben egyaránt nagy férfiú »A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra« czímű munkájában olyan anyagot ád az emberi elmének feldolgozás végett, a milyent sem azelőtt, sem azóta egyetlen maayar politikus, vagy bölcsész sera adott. Ebben a munkában minden kétséget kizárólag bebizonyítja politikai és filozófiai érvekkel, hogy azok a hangzatos jelszavak, melyek korunkban felka• pattak: a szabadság, egyenlőség és nemzetiségegymást teljesen kizárják; vagyis hogy ugyanazon időben, ugyanazon helyen ez eszméket egymás mellett megvalósítani teljes lehetetlenség. Ha tovább főzném érveit s nem tudnám, hogy ez által visszaélek a t. ház türelmével, az ő érveivel be tudnám igazolni, hogy a polgári házasság és a vallásszabadság egymást teljesen kizáró fogalmak. Ha jól emlékszem, a t. miniszterelnök úr említette, hogy mit kifogásolunk mi katholikus képviselők, a kik a katholikus vallásban a közkatonákat képezzük, a mikor egyik-másik főpap határozottan kijelentette, hogy a polgári házasság különböző alakzatai között a kötelező az, mely legkevésbbé sérti a katholikus vallást? Nem tudom, történt-e ilyen nyilatkozat. Sokan Magyarország prímására vonatkoztatták, de ez titkára útján határozottan megczáfolta, mintha ezt mondta volna. De ha mondott is ilyet valamelyik főpap, hivatkozom a í. igazságügyminiszter úr nézetére, hogy egyetlen embernek véleménye, ha főpap is az ilb-tő, nem nyom a mérlegben semmit. Mi ily kérdésekben nem azonosítjuk magunkat a főpapi testűlettel. Mi katholikusok vagyunk, de megvan a saját vallásos meggyőződésünk, és tiltakozunk az ellen, hegy e vallásos érzelmeknek bárki, ha főpap is, árúlója legyen. Áttérek most magára a törvényjavaslatra, mely ellen főkép két érvet akarok felhozni. (Halljuk! Elnök csenget.) Veszter t képviselőtársam azt mondta, hogy e javaslat senkit sem kényszerít oly dologra, melyet vallása tilt, és viszont senkit sem ült el attól, a mit vallása parancsol. De ezzel rendszerint nem katholikusok, vagy rossz katholikusok szoktak előállani, tehát olyanok, kik a katholikus hitágazatokat és szertartásokat nem ismerik. Felhozták, — s KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVII. KÖTET. igen helyesen, — hogy itt vallásos dogmákat nem lehet fejtegetni. Én sem teszem ezt Azt sem vitatom, hogy a vallás hatása tart-e a síron túl is? Hanem egy dolgot minden józanul gondolkodó ember kénytelen elismerni, azt, hogy vallások vannak, és hogy rendkívüli befolyást gyakorolnak az emberek ténykedéseire. Ezt annál kevésbbé lehet tagadni, minthogy a mostani vita is ennek egyik legfényesebb bizonysága. Én tehát eltekintek a vallás isteni eredetétől, el annak bölcseimi értékétől, és csak azt állítom, hogy minden időben, minden viszonyok között, az emberiség minden nagyobb mérvű mozgalmánál rendkívül fontos indító ok gyanánt szerepelt a vallás és az emberi életre mi is roppant hatása van, tehát ezen tény elől egyetlen egy politikus sem zárkózhatik el, egyetlen egy politikusnak, kormányférfiúnak, vagy uralkodónak sem lehet tehát helyeselni olyan lépéseket, a melyek alkalmasak a vallások tanait megingatni, vagy megsemmisíteni. A polgári házasság behozatala által pedig a katholikus vallás hitágazatai teljesen megsértetnek, mert ha a mi hittanunk szerint ^a házasság olyan felbonthatatlan szentség, melyet a pap előtt kell kötni, nem a szemünkbe nevet-e nekünk az iskolában a legutolsó kis gyerek is, mikor észleli, hogy olyan tanokat csepegtetünk belé, melyek az életben, mint valóság, egészen máskép jelentkezhetnek; (Igás. Úgy van! hal felől.) tehát ezen gyermek lelkébe már akkor, mikor a hitágazatokat tanítjuk, azt oltjuk bele, hogy ezen a világon nem minden igazság, még az sem, a mit a hittan tanít, mert hiszen a polgári törvények egészen mis rendelkezést tartalmaznak, mint a milyen hitágazatokat neki tanulnia kell. Azt mondták ebben a teremben is, felhozták a sajtóban is, hogy akkor változtassuk meg hittanunkat. Épen itt van a sérelem, mert méltóztassanak nekünk megmondani, vájjon melyik vallásra tesz ezen javaslat ily megváltoztató hatást? Oak egyelni a katholikus vallásra. Különben én mindig rendkívül megfordított logikának tartom azt, ha az ütés hatását az akarja meghatározni, a ki azt az ütést irányozza, nem pedig arra bízza, a ki azt az ütést elszenvedi. (Helyeslés bal felől.) Hogy ezen állításom igaz, oly dologra hivatkozom, a mely a tegnapelőtti napon képezte a ház tanácskozásának tárgyát. (Halljuk! Halljuk!) A t. túloldal évek hosszú sora óta folyton azt hangoztatja, hogy a honossági törvény által Kossuth Lajos nagy hazánkfia sértve nincs, és ez az oldal (A sjeélsö baloldalra mutat.) azt válaszolta: »de igenis, sértve van, különben nem önök határozzák azt meg, bízzák azt Kossuth Lajosra és barátaira«. Tehát ennek a t. pártnak akkor az volt a; logikája, most pedig ők is ráállanak 88