Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-317
298 .117. országos ülés 1SM. márezhis 19-én, hétfon. arra az alapra, a melyet ebben a kérdésben a kormány és. pártja mutat, midőn velünk szemben azt akarja elhitetni, hogy a polgári házasság behozatala által a katholikus valláson sérelem nem követtetik el. B. Jeszenszky László: Mi is katholikusok vagyunk! Márkus József: Van még egy lényeges okom, a miért ezt a javaslatot nem fogadhatom el, és a mely miatt azt tartom, hogy ez a javaslat a katholikus vallást sérti, de nemcsak a katholikus vallást, hanem az abszolút értelemben vett erkölcsiséget is. (Halljuk! Halljuk!) A mint méltóztatnak tudni, nálunk Magyarországon, a katkolikusoknál az egyházi házasság oly módon lesz kiszolgáltatva, hogy a házasulandó felek a templomban a pap előtt a feszületre tett kézzel megesküsznek, hogy egymást soha el nem hagyják. Vannak sokan ezen az oldalon is, kik a vita folyamán arra fektették a fősúlyt, hogy ezen javaslatok behozatala esetén is a nép vallásos érzületét egyáltalában nem kell devalválni, sőt azt emelui, vagyis törekedni kell arra, hogy minél több ember vegye fel az egyházi házasságot. Én azonban minden eddig általam hallott felfogástól eltérően épen e föltételben látom a legnagyobb erkölcstelenséget és vallásom kigúnyoltatását, (Ellenmondások a szélső baloldalon.) és pedig azért, mert a ki a pap előtt a feszületre tett kézzel esküt tesz, annak néhány órával, vagy nappal azelőtt a polgári közeg azt magyarázta, hogy bizonyos esetekben a házasság felbontható lesz. Az eskü megtartása ezéljából tehát az államhatalom szankeziót nem nyújt, sőt ha bizonyos események következnek, a polgári törvény új házasságra engedi a felet, vagyis ennek korolláriuma, végkövetkezménye az, hogy Magyarországon szabad és lehet büntetlenül bárkinek hamis esküt tenni. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon és a szélsőbalon.) B. Jeszenszky László: Most is lehet! Márkus József: Nem mo.idom, hogy a mostani állapot jó, azonban oly törvényt kell hozni, a mely a jelent és a jövőt helyes mederbe tereli, és a hamis eskü letehetésének teljesen útját vágja. (Helyeslés balról. Zaj a szélső baloldalon.) Van még egy érv, a melyet a t. előadó űr és különösen a t. igazságügyminiszter úr hangoztatott a kötelező polgári házasság tekintetében, és ez az, hogy ha az egységes házassági jog és az állami bíráskodás mellett is fentartatnék az egyházi kötés állami joghatálya és az anyakönyvek egyházi vezetése, akkor mi nyújtana garancziát arra nézve, hogy a katholikus pap az állami bíróság által hozott határozatokat az anyakönyvbe bevezetné? Sőt a t. | igazságügy miniszter úr egyenesen hangsúlyozta azon aggályát, hogy a házasságot felbonthatlannak tartó katholikus pap ez esetben is épúgy megtagadná a bíróság határozatainak az anyaköny\d>e való bevezetését, a mint megtagadta az elkeresztelési rendelet daczára az anyakönyvi kivonatok kiszolgáltatását. Én ezt, t. ház, fontos érvnek egyáltalán nem tartom, sőt szerény nézetem szerint az előadó úr és a t. igazságügyminiszter úr is e tekintetben felesleges érvelést állítottak elő, mert hiszen az állami bíróság által hozandó itélet ez esetben be lenne vezetve a polgári jegyzékbe, és egyáltalában nem szükséges az, hogy a családra vonatkozó összes adatok egy lapról olvastathassanak le, mert be fog következni azután az is, ha e javaslat '"örvényerőre emeltetik is, hogy 10 — 15 — 20 évig a legtöbb családra vonatkozó adatokat két anyakönyvből kell összeállíts"ni. Különben, t. ház, nekem teljes bitem az, hogy épen a büntetés lanyhasága idézte elő az elkeresztelési kérdést, mert ha az államhatalom a katholikus pap kkal szemben a rendelkezésre álló teljes eszközöket alkalmazta volna, daczára minden lelkiismereti konfliktusnak, ki lettek volna szolgáltatva ezen adatok, és az államhatalomnak most is száz meg száz eszköz áll rendelkezésére oly büntetést léptetni életbe, a mely kényszerítené a papokat, hogy az anyakönyveket az állam törvényeinek teljesen megfelelőleg vezessék. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ennyi az, t. képviselőház, a mit a házassági törvényjavaslatra részletesen előadni szükségesnek láttam. Minthogy azonban ezen javaslat az anyakönyvvezetésre vonatkozó javaslattal szoros összefüggésben van, és mivel-a t. belügyminiszter úr e tekintetben szintén felszólalt, méltóztassék nekem is megengedni, hogy az anyakönyvvezetésre néhány észrevételt tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) A t. belügyminiszter úr Apponyi Albert t, képviselőtársamra vonatkozólag felemlítette, hogy midőn az anyakönyvvezetők különböző kategóriáiról beszélt, akkor neki semmi más ezélja nem volt, mint hogy egyszerűen hangúlatot akart kelteni. Én nem tudom, t. ház, hogy Apponyi Albert t. képviselőtársam mit akart kelteni, hanem azt, úgy hiszem, egész Magyarország és Európa tudja, hogy ő rendkívül rossz szónok, a ki a szavakat össze-vissza szokta zavarni. (Zaj jobb felöl. Halljuk ! Halljuk !) Hanem ha Apponyi Albert képviselő úr hangúlatot akarc kelteni, akkor ezen hangúlatkeltéssel a belügyminiszter úr legkevésbbé vádolhatja, mert ő százszorosan beleesett ezen hibába, midőn jelzett beszédét megtartotta. Nevezetesen azt mondta a t. belügyminiszter úr, hogy tévednek azok, kik azt képzelik, hogy annak
