Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-306

306. országos ülés 1894. márcsíns 5-én, hétfőn. £3 hogy: »az isten ne engedje ezt létrejönni és ne is áldja meg azt, a ki létrehozta.« Vajay István: Halljuk a mérgesét! Szalay Károly: Hanem van itt egy különös jelenség. Ezelőtt 4—5 évvel Somogymegyében egy népgyűlésen egy különös beszédet hallottam. Az illető ilyenformán szónokolt: »Atyámfiai, most kell a szegény embernek meggondolni, mire változtassa a sorát, mert gondolják meg kigyelmetek, hogy a vad az erdőben az úré, a hal a vízben az úré, a madár a levegőben az úré, de a gyümölcs a fán is az iiré, mienk csak a kár, a mit a vad okoz, és a hernyó, a mely lerágja a levelet,«... hogy a szónok konklúzióra nem jutott, ez onnan van, mert közbeszóltam békítőleg és véget vetettem a beszédnek. S az illető mit ír most nekem? Azt mondja: »Minden pápista undorodva néz ennek a rongyos törvényjavaslatnak a szemébe, (Derültség.) mindenki, a ki katholikus tejet szopott, megcsömöröihet az ily irtóztató, istentagadó, pogány törvénytől. Nem lehet sokáig az isten igazságos törvényeivel játékot űzni, majd megsokallja ezt valaki.« Aztán nekem ad jó tanácsot, hogy támogassan a klérust és a főrendiházat. Ha ez a törvényjavaslat abban az emberben ily változást idézett elő, hogy egyik szélsőségből elvitte a másikba, méltóztassék elképzelni, hogy mi lesz a törvény következménye a gyakorlatban. (Úgy van! Ügy van ! bal felől.) Kiss Albert: A két szélsőségből a középre jut. Szalay Károly: Adja a jó isten, de ezen az úton soha sem fogják oda vezetni. De az igazságügyminiszter szinte szólammal, — mert szerintem nem más, — akarja ve ünk elfogadtatni e törványjavaslatot. Azt mondja, a nemzet politikai egységének kifejezője, jogi intézményeinek egysége. Nézzük ezt közelről. Ha ez igaz, — szerintem nem igaz, — akkor, hogyan bírja el a miniszter úr a felelősséget, mely őt terheli, hogy pl. Erdélyben, tehát a politikai Magyarországnak egy sebezhető részében eltűri azt a jogi egység nagj'obb dicsőségére, hogy van egy osztrák polgári törvénykönyv és egy magyar perrendtartás, és a paritás helyreállításául van egy német büntetőjogi perrendtartás és egy magyar büntetőtörvénykönyv? Vagy hogyan tud felelőssége érdekében a képviselőháznak egy olyan törvényt javasolni, mely Horvátországgal Szembem azt az egyetlen e

gy jogegys^get, a mely létezik, felbonthatatlanúl ós visszavonhatatlanul megtöri? Hát Magyarország és Horvátország nem politikai egység? És ez nem egy politikai nemzet? De nem is űgj van, t. igazságügyminiszter úr. A nemzet politikai egységének kifejezése nem jogi intézményeinek egysége, hanem, ha már igazságszolgáltatásról beszélünk, a bíráskodás egysége az ; a bíráskodás egysége ellen pedig, úgy hiszem, ebben a házban aligha volna ember, a ki kifogást emelne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hogyan is lehet oly országban, mint Magyarország, a hol oszlopos felekezetek vannak, és a hol e felekezetek számaránya úgy áll, hogy minden politikai institueziónál tekintetbe kell azt venni, hacsak nem akarjuk a következéseket megkeserülni, vájjon az az egyik, vagy másik felekezet vallási nézeteivel nem áll-e homlokegyenest ellentétben ? Már most hogyen lehet jogintézmények egységét létesíteni Magyarországon ? Vagy úgy, hogy e kormányjogot fogadjuk el, mint általában a nagy többségnek házasságjogát. Természetesen ez lehetetlenség : mert hiszen szemközt találnók magunkkal az egész protestáns világot, és épen azon elvnél fogva, hogy senkire sem szabad ráerőszakolni azt, a mi lelkiismeretére kényszert gyakorol, ez lehetetlenség. Már most, ha ez lehetetlenség, kérdem az igen t. előadó úrtól, micsoda logika van abban, hogy a többség törvényét nem szabad ugyan a kisebbségre alkalmazni, de megfordítva, a kisebbség törvényét szabad alkalmazni a többségre ? Pedig, hogy ez úgy van, legalább legnagyobb részében, azt azok, a kik nem tudták, megtanulták Kovács Albert igen t. képviselőtársamnak remek beszédéből. Vagy nem kell respektálni sem az egyiket, sem a másikat, hanem egységes házassági törvényt kell alkotni, a mely azután az egyik felekezetet csak úgy sérti, mint a másikat, s akkor a helyett, hogy egyiket vagy a másikat találnók magunkkal szemközt, mindkettőt szemben látjuk magunkkal, ezt, nem tartom politikai kötelességnek, ez végzetes elhatározás volna. (Helyeslés a szélső baloldalon. Szónok iratai közt keresgél. Derültség jobb felől és felkiáltások: Keresi a beszédének fonalát! Fekiáltások a szélső baloldalon: Ezen is lelut nevetni?) Lits Gyula: Mi akkor sem nevettünk, a mikor egy nagy emberük belesült a beszédjébe! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak! Szalay Károly: Végtelenül örülnék, ha még egyszer odafiatalodhatnám, hogy az igen t. túloldalnak azzal szerezhetnék jókedvet, hogy beszédembe belesüljek. (Élénk éljenzés a szélső haloldalon.) Azért kerestem a törvényjavaslatot, mert szószerint akarom idézni a törvényjavaslat szavait, és épen koromnál fogva emlékező tehetségem nem mindenkor áll helyt. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Az igazságügyi bizottság jelentése világo-