Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.
Ülésnapok - 1892-316
281 31<i. országos ülés 18í)4. márezius 17-én, szombaton. súlyt azért, mert én a vita elől kitérni nem akarok, (Helyeslés jobb felöl.) és azt hiszem, épen a tegnapi napon is bizonyítékát szolgáltattam annak, ha nem is a t. házban, hanem a ház egyik bizottságában, hogy egészen határozott véleményt formáltam magamnak ebben a kérdésben s határozott véleményemet természetesen kénytelen vagyok jövőre is fentartani. Bartha Miklós: Kénytelen? (Mozgás a baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Én *ehát épen azon indokokból, a melyeket a t. képviselő úrnak méltóztatott felhozni, az ő indítványárai szemben azon javaslatot bátorkodom tenni, (Halljuk! Halljuk !) hogy tárgyaljuk a kérvényeknek elkészült sorjegyzékeit, értvén ez alatt azt is, a melyet, úgy tudom, a kérvényi bizottság előadója most fog a t. ház elé terjeszteni, akkor, a mikor a házszabályok a kérvények tárgyalását megállapítják, jelesül a ház legközelebbi szombati ülésén. (Ellenmondámk és mozgás a baloldalon. Felkiáltások a szélső báloldalon: Miért nem adták be tegnap?) Hoitsy Pál: Elő kellett volna azt már rég készíteni! (Úgy van! bal felől.) Elnök \ Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ha éti azon nézetben lennék, hogy azon ügyben, melyre a t. képviselő urak oly különös súlyt fektetnek, különleges törvényes intézkedést lehetne tenni, és ha nemcsak ezen nézetben lennék, mert egy másik is kívántatik, hanem garancziát szereztem volna magamnak az iránt is, hogy azon törvényjavaslatból lesz is valami: akkor magam is sxolíiezitálnám, úgy, mint a képviselő urak, hogy az ügy minél előbb tárgyaltassék. (Zaj. EJIenmondások a bal- és a szélső baloldalon.) De méltóztassanak elhinni, épen azon kegyeletnek és tiszteletnek nem áll szolgálatában az, (Nagy mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) a ki ily kérdéseket föl vet akkor, midőn tudja, hogy a képviselőháznak igen sok tagja, merném mondani, nagy többsége, ezen kérdésben azt az álláspontot nem foglalhatja el, a melyet ajánlanak, (Felkiáltások a szélsőbalon: Miért?) úgy, hogy itt nem arról lehet szó, hogy a kegyeletnek, vagy tiszteletnek ilyen vagy olyan formában kifejezés adassék, hanem arról, hogy ezen kegyelet vagy tisztelet egy újabb leszavazásnak tétessék ki. (Igaz! Ügy van ! jobb felöl. Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy ép azon szempontoknál fogva, melyeket a t. képviselő úr hangoztatott, talán czélszeríí lenne nem rendkiyííli napirendekhez ragaszkodnunk, hanem azokat a kérvényeket akkor tárgyalnunk, midőn a házszabályok szerint különben is — ha csak az elhalasztás iránt külön nem hozatik határozat — tárgyalnunk kellene. (Helyeslés jobb felől. Nagy mozgás a bal- és a szélső haloldalon.) Elnök: Polónyi képviselő úr kíván szólani. (Zaj a jobboldalon ) Polónyi Géza: T. ház! A mi a napirendet illeti, a miniszterelnök úr azon propozicziójához, mely szerint hétfőn és kedden tartassék ülés, hogy az általános vita berekeszthető legyen, és a zárbeszédek ünnepek után tartassanak meg, hozzájárulok. Méltózta>sék elhinni, hogy az adott helyzetben nem is tartottam volna kötelességemnek szót emelni, ha a mélyen t. miniszterelnök úr a második kérdés tekintetében egy oly motívumot nem használ az ezen oldalról tett propoziczió visszautasításánál, a mely ellen nekünk, e párt tagjainak, nem csak tiltakoznunk kell, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem az ország előtt is be kell mutatnunk azon intencziót a maga tisztaságában és teljességében, a mely akkor vezetett bennünket, midőn elhatároztuk magunkat arra, hogy tisztelettel kérjük a képviselőházat, hogy a visszahonosítás kérdésében szükséges törvény megalkotása czéljából e kérvény tárgyalása napirendre tűzessék. Hát, t. ház, ezt a kérdést és ennek a fázisait mi ismerjük nagyon! Azt nem lehet a történelemből elmosni, hogy ott volt nemrégiben egy időszak, mikor még a lelkiismereti furdalás ama most is megújult érvhez nyúlt, hogy Kossuth Lajos ma is magyar polgár, mert őt bizonyos városok díszpolgárukká megválasztották. A mostani szabadelvű korszak kereke nagyot fordult. (Mozgás a jobboldalon.) Most már ez a prinezipium meg nem áll, habár hozzá teszem, legalább őszintébb ez az álláspont, mint a régi, mert ez arra az álláspontra helyezkedik, hogy a törvény szerint nem csak ki van tagadva, de visszavenni nem is akarjuk. (Mozgás a bal-és a szélső baloldalon.) Azzal vádolnak minket, hogy mi vétünk a kegyelet ellen akkor, a mikor a nemzet legnagyobb fiának halállal való vívódása közben megkeserítjük utolsó óráit azzal, hogy őt még egyszer a kitagadás lehetőségének teszszük ki. Az a nyilatkozat, melyet a miniszterelnök úr ajkáról most elhangzani hallottunk, s mely tiszta és őszinte, az iránt kétséget nem hagy fenn, hogy a szándék az, hogy a t. miniszterelnök úr, •— mielőtt a képviselőházban a vita e tekintetben megindult volna, — mielőtt a szabadelvű pártnak alkalma nyilt volna, hogy azon Kossuth Lajos iránt, a kit esak néhány nappal ezelőtt ünnepeltünk, egyetlen egy kötelességet, a hála kötelességét rójja le, — (Ügy van! a szélső baloldalon.) már azt mondja, hogy ez pedig be nem kövétkezhetik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
