Képviselőházi napló, 1892. XVII. kötet • 1894. márczius 5–április 12.

Ülésnapok - 1892-316

816. országos ülés 189á. márezhis 17-én, szombaton. 279 Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Serbán Miklós: Én ezzel nem elégedtem meg, hanem elmentem a kerületembe a szabadelvű párt elnökéhez és kértem, hogy közölje velem azokat a vádpontokat. Ez egy keddi napon volt; azt felelte az elnök, »jőjjön csütörtökön, akkor közölni fogom«. Elmentem, hozzá csütörtökön, akkor pedig azt mondta: »Úgy határoztuk a főispánnal, hogy nem szabad közölni«. (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Serbán Miklós: A mi azt az állítást illeti, hogy én Budapestet 200.000 oláhval fenyegettem, a képviselő úr ezt sem olvasta el jól. Mert mit mondtam én? Összegyűlt vagy 30 ember, zsidó és szász, — magyar kevés volt — (Nagy derültség a hal- és szélső baloldalon.) és nekem bizalmatlanságot szavaztak, a nélkül, hogy az én kerületemhez tartóztak volna. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) És én erre azt mondtam: »Hogyha kell, akár 200.000 oláhval tudok magamnak bizalmat szavazni, nem harmincz. zsidóval és szászszal«. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Végűi még egyszer hangsúlyozom, hogy morált senkitől sem fogadok el. (Helyeslés a balés szélső baloldalon. Nag</ zaj jobb felöl.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek ! Serbán Miklós: Itt van Lázár Árpád t. képviselőtársam, a ki ért románul, ő neki át is adtam az illető nyomtatványt, meggyőződhetik róla, hogy mi igaz és mi nem igaz. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás jobb felől. Egy hang a jobboldalon: Külön lenyomat volt! Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! B. Podmaniczky Frigyes képviselő úr kíván személyes kérdésben szólni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) B. Podmaniczky Frigyes: T. ház! (Élénk felkiált ísok: Halljuk! Halljak!) Serbán Miklós t. képviselő úr reám hivatkozott, és én kötelességemnek tartom egész nyíltan elmondani, hogy mint folyt le az az eset, melyre hivatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom azt, hogy én nem tartom hivatottnak egyik pártot sem arra, hogy azok ellen, a kik az 6 zászlójukkal megvábisztatták magukat, vizsgálatokat rendeljen el. (Élénk helyeslés.) Én megkaptam azt a feladványt vagy beadványt a t. képviselő úr működése ellen, azt én eltettem és vártam az alkalmat, hogy mi teendő leszek vele. Időközben — nagyon jól emlékezhetik t. képviselőtársam — beszéltünk is a dologról, de ő a pártból kilépvén, éo természetesen azt mondtam, hogy azon percztől fogva az illető beadvány rám nézve és a pártra nézve tárgytalanná vált. így volt ez, és helyesen volt így. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Serbán Miklős: T. ház! Az én lemondásom úgy szólt, hogy csak a dolog tisztázásáig lépek ki a pártból, mert nem akartam semmiféle pressziót gyakorolni a pártban. (Helyeslés bal feló'l.) És ha volt, vagy van is benne valami államellenes, akkor én magam kérem azf, hogy vizsgálják meg. (Helyeslés bal felől. Zaj.) Polónyi Géza: T. ház! Miklós Gyula t. képviselő úr beszédje folyamán egy közbeszólásomra engem aposztrofált. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halijai! bal felöl.) Minthogy ő is élt azon joggal, hogy közbeszólásának értelmét megmagyarázza, méltóztassék az adott helyzetből folyólag nekem is megengedni, — hogy félreértés köztünk ne származzék, — hogy ezen a képviselőházban eddig szokatlan magatartás tekintetében néhány szóval nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Eddig a magyar képviselőházban, ha nemzetiségi kérdés merült fel, vagy pedig valaki azon gyanú alatt szólalt fel, hogy valamely haza vagy alkotmányellenes vétségben részes, ezen képviselőházban vélemény megoszlás nem volt soha. (Élénk helyeslés. Úgy van!) Miről van tehát most szó? És mi ingerelt bennünket közbeszólásra, legalább engemet? Egyéni intencziómat röviden megvilágítom. (Honjuk o Első sorban, mert mi ezeken a padokon nem osztoztunk abban a felfogásban, melynek báró Podmaniczky képviselő úr kifejezést adott, mert megengedem ugyan, hogy politikai pártoknak nem hivatása, hogy egyes személyek becsületbeli? vagy más társadalmi ügyeit kutassák . . . (Egy hang jobb felől: Ez nem személyes kérdés! Felkiáltások bal felöl: Halljuk! Halljuk! Helyre! Helyre ! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház, különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Folytonosan tartó, nagy zaj. Zajos felkiáltások bal felől: Helyre! Helyre!) Ugron Zoltán: Engem annak idején, mikor a terem közepén állottam, személyesen szólított meg az elnök úr! (Folytonosan tartó, nagy zaj és szűnni nem akaró felkiáltások: Helyre ! Helyre !) Elnök: Kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Méltóztassanak csendben lenni. (Folytonosan tartó, nagy zaj.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Nagy mozgás és zaj.) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni; (Felkiáltások: Helyre!) a felfüggesztve volt ülést ezennel megnyitom. (Zaj.) Igen kérem, méltóztassanak a képviselő urak csendben lenni és lehetővé tenni, hogy Polónyi Gréza képviselő úr